2009.10.29. 17:51
Nézőpont: Hiányzók
<p><EM>Egy nap a hiányzóké. Azoké,<br /> akik már csak a szívünkben élnek.<br /> S csak addig, amíg ki nem törlődtek az<br /> emlékezetünkből. Nincs olyan hit, amely<br /> nélkülözné a halotti kultuszt. A<br /> feltámadás az élők<br /> reménye, lelkünk megnyugvása az<br /> elmúlásban, és az azt követő<br /> örök életben. -</EM><B>N.<br /> Szántó Rita jegyzete</B></p>
Mindenszentek vagy a halottak napja
nemcsak egyszerű
megemlékezés megboldogult
szereteteinkről, de jó alkalom,
hogy elgondolkodjunk a mindennapok
rohanásában az élet
értelméről, emberi
gyarlóságainkról s
mindarról a varázslatos
misztikumról, amível a
földi létünk
elkerülhetetlenül befejeződik.
Megértem és együttérzek
mindazokkal, akiket már már zavar az
ezzel kapcsolatos valentinnapra emlékeztető
virág-, koszorú- és mécses
vásár. A piacokon már
mozdulni sem lehet a távolkeleti izlésnek
megfelelő gyertyák, s
urnákra hajazó színes
mécsesek bazári méretű
kinálatától. Merem hinni, hogy ez
a nap nem erről szól.
Ez a nap a hiányzóké,
akik már sosem lehetnek velünk.
Azokról szól, akik örök
álmukat alusszák, de
szívünkben tovább élnek. A
temető csendjében akár
magunkat is sajnálhatjuk, hiszen a
születéssel a mi sorsunk is
megpecsételődött. Most viszont
nekünk kell tisztelettel megemlékezni
elhunytainkról.
Méltóképpen, egy egyszerű
örökmécses lobogó lángja
mellett.
Forrás:
Észak-Magyarország
