Például Edit

Az EU fanatikusok kétségtelenül legerősebb érve az volt, hogy várhatóan nagyobb mennyiségű támogatást kapunk, szinte semmiért – ha becsatolódunk a nagy családba. A várakozások így-úgy beigazolódnak, de a „szinte semmi” kezd egy kicsit sok lenni.

Jól érzékelteti ezt interjúalanyom, ötödéves közgazdász hallgató – nevezzük Editnek – kedves hezitálása: Ő bizony nem akar rosszat mondani, mert mit szólnak az iskolában. Elsőként az EU-tananyag felvételének nehézségei jutottak eszébe, ám szívós érdeklődésemre tovább fejtegette véleményét. Kiderült, valójában nemzeti identitásunk elvesztéséért aggódik. Bátortalan ellenvetésemet, hogy hiszen a támogatott célok között szerepel a nemzeti jelleg megőrzése, félmosollyal válasz nélkül hagyta. Végül mégis összevonta szemöldökét és kegyelemdöfésként kibökte: itt vannak ezek a teljesíthetetlen kritériumok.

Egy leendő szakemberrel nem akartam vitatkozni, annál is inkább, mert tapasztalataim szerint nem kevesen gondolkodnak így, mint például Edit.

- Pap Gyula -