Acélművekben végezték a vasúti vagonok

Az egész vagonügyet a MÁV leányvállalata, az akkor pénzhiánnyal küzdő miskolci MÁV Tiszavas Kft. kezdte 2002 végén. A tulajdonában lévő vasúti kocsik eladhatatlanok voltak, amikor egyszer csak vevőként megjelent a – többek között – a diósgyőri kohásszatnak a működéshez elengedhetetlen acélhulladékot szállító miskolci Eurofém Hungary Kft., és 400 millió forintért meg akart vásárolni 100 felújított tehervagont. A Tiszavas kapott az alkalmon és szerződött. Csakhogy az Eurofém Hungary csak a vételár negyedét tudta kifizetni. Ekkor a Tiszavas az anyacéghez fordult, a MÁV pedig úgy döntött, hogy visszacsinálja az üzletet. Csakhogy a vevő közben papíron továbbértékesítette a még ki sem fizetett kocsikat, közvetítőkön keresztül az Eurfém Hungaryvel majdnem azonos tulajdonosi körű – szintén ócskavasbeszállító – É-D Vascentrum Kft-nek. A MÁV – a história szerint – ekkor döntött úgy, hogy kárpótlásul felújított kocsik helyett 2 ezer használtat ad. Az É-D Kft azonban pénz helyett egy váltót, amelyet a Marjasné Endrédi Zsuzsanna vezérigazgató által vezetett Borsodi Nemesacél Acélgyártó (BNA) Kft. állított ki.

Kellett az alapanyag

Ez utóbbi céget a DAM Steel Rt. felszámolószervezete, a Mátraholding Rt. alapította 3 millió forintos alaptőkével – mint a cégbemutatkozásban szerepel – azért, hogy „az Európai Unió normáinak megfelelő keretek között folytathassák a termelést a diósgyőri kohászatban”. A BNA Kft. a termelőberendezéseket bérelte a DAM-tól és az előállított termékek bevételéből fizette a költségeket. Így valójában nem lehetett annyi vagyona, tulajdona, hogy egy az egyben fizessen a váltóért. A vasúti kocsik acélanyagai azonban kiváló alapanyagul szolgáltak az acélmű számára. Marjasné Endrédi Zsuzsanna érdeklődésünkre nem kívánta kommentálni az ügyet, mindössze annyit mondott, hogy ők tisztességesen feldolgozták a hozzájuk beérkezett acélhulladékot. Ebben az időszakban egyébként jelentős hiány volt a hazai piacon az acélhulladék, a feldolgozók számára igen értékes volt egy-egy nagyobb szállítmány.

Ágotai József a diósgyőri kohászok akori szakszervezeti vezetője – aki végigkísérte a diósgyőri kohászat megementésére tett kísérleteket – azt mondta, hogy a BNA Kft. megalakítása fontos lépés volt, hogy működésben tartsák a kohászatot és folyamatosan megélehtést biztosítsanak többezer családnak. Elmondása szerint ő egyszer sem tapasztalta, hogy egész vasúti kocsik vándoroltak volna az acélműbe. Ők csak darabolt, a kemence méretéhez igazodó, előkészített acélhulladékkal tudtak dolgozni.

Jól jártak vele

Az ügylet azért – magukat megnevezni nem akarók szerint – jól jöhetett az É-D Kft.-nek, hiszen jutányos áron – tonnánként körülbelül 18 ezer forintért – jutott hozzá az összesen mintegy 30 ezer tonna hulladékvashoz. Ezt – feltehetően – nem csupán a diósgyőri, hanem más kohászativállalatok számára érétkesítették. A hírek szerint a kassai kohó is kapott az alapanyagból.
A MÁV az elmúlt években átlagosan 300-400 darab vagont selejtezett le, s távolról sem az említett áron adja el: 24-26 ezer forintot is kap a jó minőségű vasúti ócskavas tonnájáért. Nem csoda, hogy közben kiderült, hogy az ügylet jelentős károkat okozott a Magyar Államvasutaknak, így kezdődött el a rendőrségi eljárás, amelynek nyomán három vasúti cégvezetőt tartóztatott le a rendőrség.

Szóbeszéd a vasutasok körében

Évekkel ezelőtt, amikor a vagonokat eladták, a vasutasok körében közszájon forgott az információ, hogy fillérekért jutnak hozzá a vagonokhoz az akkori MÁV-vezetők érdekköréhez tartozó személyek és társaságok. Azt beszélték, hogy csupán szakszerűen kiszerelt tengelyes kerekeket kisebb felújítás után milliós nagyságrendű pénzért adják el. A „Szergejként” emlegetett dízel mozdonyokhoz is olcsón jutottak hozzá jónéhányan. A nagy étvágyú és elavult dízelmotorokat modern motorokkal cserélték ki, és az átépített gépekkel szinte fele fogyasztással lehetett azokat tovább üzemeltetni. Ma is számtalan ilyen maszek vasúti árufuvarozó dolgozik ilyen vonatokkal.
A nyitott szemmel járók a Tiszai pályaudvar peronjáról láthatták azokat az új, fémesen csillogó fémelemekkel bevont tehervagonokat, amelyeket itt hoztak rendbe és újítottak fel. Hosszú ideig állt a kerítés túloldalán több vagon, amit azért nem engedtek elvinni a műhelyből, mert nem fizette ki a megrendelő a generálozásért járó pénzt. Néhány éve munkatársaik értek tetten egy MÁV által megbízott céget, amelyik a Tiszai pályaudvar műhelyépületeit bontotta el, és a vasanyagot saját zsebre értékesítették a hulladékból.
Kapcsolódó cikk:

• Kétezer eladott vasúti vagon miatt nyomoznak