Elázott a tisztára mosandó pénz

A perbeszédekkel folytatódott a Miskolci Törvényszéken azoknak a vádlottaknak a büntetőpere, akik 560 millió forintot próbáltak tisztára mosni Thaiföldre szökött ismerősük megbízásából.

A vádirat szerint a vádlottak egy pénzszállító cég sérelmére 2009-ben elkövetett sikkasztásból származó 560 millió forint elrejtését vállalták a Thaiföldre szökött ismerősük kérésére több tízmillió forint ellenében. A pénzt, műanyag hordókban, háti permetezőben elhelyezve Tarcalon, az egyik vádlott szőlőjében vagy annak közelében elásták, majd rövid idő elteltével különböző technikákkal próbálták tisztára mosni a közben elázott milliókat.

Kaszinóztak a pénzből

A bűncselekményből származó pénz legalizálása érdekében 2011-től kezdődően mintegy 66 millió forint értékben váltottak be megrongálódott bankjegyeket budapesti és miskolci pénzintézeteknél. Az is előfordult, hogy az elsikkasztott pénzből sporteseményekre fogadtak vagy szlovákiai kaszinóban próbáltak szerencsét. A fogadásokból 210 millió forinthoz, a kaszinójáték során csaknem 26 millió forinthoz jutottak. Az első rendű vádlott nagy értékű életbiztosítást kötött, gépkocsit vásárolt, még a sikkasztás elkövetése miatt elítélt ismerősére kiszabott 10 millió forint pénzbüntetést is kifizette a megszerzett pénzből. A további vádlottak ingatlant vásároltak, hiteltörlesztésre fordították az elsikkasztott pénzt.

Az ügyészség a vádirattal egyező tartalommal fenntartotta a vádat, a jogi minősítést is, az ügyészek tárgyaláson felsorolták a bizonyítékokat is, amelyeket már korábban bíróság elé tártak. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az egyik vádlott tényfeltáró beismerő, s társaira is terhelő vallomása, ezt egészítették ki egyéb bizonyítékokkal. Az ügyészség szerint, akik kapcsolatba kerültek a pénzzel, tudták, hogy milyen körülmények közt került az ki a pénzszállító cégtől. Nyomatékosan tudtak arról, mert megnyugtatta őket a sikkasztó, hogy nem erőszakos bűncselekményről van szó.

Az ügyészség szerint minden vádlott az anyagi haszon érdekében vett részt az ügyben, a pénzből különböző összegeket maguknak elvettek, mindennel tisztában voltak. Az ügyészség minden vádlottra szabadságvesztés kiszabására tett indítványt, börtön fokozatban. Az első három vádlottra pénzbüntetés kiszabását is indítványozták. A negyedrendű vádlott szabadságvesztését próbaidőre felfüggesztené az ügyészség.

Az első rendű vádlott védője nyomatékos enyhítő körülményként kérte értékelni, hogy védence a nyomozástól kezdve a tárgyalási szakaszban is együttműködött a hatóságokkal, elősegítette az anyagi igazság felderítését, tényfeltáró és a többiekre nézve terhelő vallomást tett. Elfogadta az ügyész indítványát a szabadságvesztés kiszabására, de kérte, hogy azt olyan tartamban állapítsa meg a bíróság, amely megegyezik az előzetes letartóztatásban töltött idővel.

Felmentést javasoltak

A másik három vádlott védője a védence felmentésére tett indítványt bizonyíték, illetve bűncselekmény hiányában. A védők azzal érveltek, hogy védenceik nem tudták, hogy pénzmosásban vettek részt. A másodrendű vádlott számára csak 2015-ben derült ki, hogy honnan van a pénz, a többieknek pedig később. A védők szerint pénzmosás csak egyenes szándékkal valósítható meg (az eredet leplezésére szolgál a cselekmény), akkor viszont, ha nem tudják, hogy illegális forrásból származik a pénz, nem ítélhetők el bűncselekmény miatt. A harmadrendű vádlott védője felidézte, a másodrendű vádlott ötvenmillió forintnyi dohos bankjegyet vitt védencének, hogy válogassa ki, tisztítsa meg és váltsa be a Magyar Nemzeti Bankban. Nem közölte, honnan van, de biztosította védencét, hogy nem erőszakos bűncselekményből, és az utolsó alkalmat leszámítva az átadáskor nem is volt ideges. Csak 2015-ben derült ki az eredet, korábban az elsőrendű vádlott ittasan sem kotyogta ki a titkot. Az ügyvéd szerint az elsőrendű vádlott 2017-ben még nem vallott társaira, 2018-ban is arról beszélt, a másodrendű vádlott (a harmadrendű munkatársa) nem tudta, milyen bűncselekményből származik a pénz. Tanúk is állították, az elsőrendű a másodrendűnek azt nem mondta el. Ő bizonyítottság hiányában kérte védence felmentését, másodsorban gondatlan pénzmosásban való részvételért mondja ki bűnösnek. Enyhítő körülményként a részbeni beismerést, a hosszas időmú­lást, a büntetlen előéletet kérte figyelembe venni.

A negyedrendű vádlott védője szerint védencét 2018 augusztusáig, szeptemberéig kapcsolatba sem hozták az üggyel, akkor hallgatták ki, ügyvéd nélkül. Az elsőrendű vádlott – aki nehezen bírta a fogva tartást – addigi vallomásaiban nem is tett említést róla.

Az ügyvéd szerint érthetetlen volt a fényképes azonosítás is, valamint az, hogy a vádlott, aki évtizede ismerte barátja anyját, nem a nevén nevezte őt. Szóba került a másodrendű lakásvásárlása, a gyanú szerint azt a mosott pénzből vette, de nem igaz, a negyedrendű vádlott szőlőjének jövedelme lehetőséget adott rá. Szerinte a nő nem vett részt a pénz elrejtésében, és az sem bizonyítható, hogy az ő szőlőjében ásták el, mert a mutatott helyszínen nem találtak semmit, ásásnyomot sem, de annak sincs nyoma, hogy eltett volna ötvenmillió forintot. Az ügyvéd szerint az ügyészség csak egyetlen vádlott vallomására alapozta a vádat, ami gyenge lábakon áll, az ügyészség nem fogadta el az első rendűvel való egyezséget, a vádbeszédben sem tértek ki a negyedrendű ellen szóló bizonyítékokra, a társtettesi magatartás sem lehetséges, mert a vádlottak nem tudtak egymás részvételéről.

Az utolsó szó jogán

Az utolsó szó jogán megszólalt az ügy harmadrendű vádlottja, akit meglepett, hogy az ügyészség ennyire szeretné őt büntetni. Ő első pillanattól együttműködött, mindent úgy mondott el, ahogy történt, míg az elsőrendű ide-oda kapkodott. Szégyelli, hogy belekerült a dologba, de olyan anyagi helyzetben volt akkor, hogy más kiutat nem látott. Többször is kérdezte, bűncselekményből származnak-e a bankjegyek, de mindig azt a választ kapta, hogy nem. A bíróság február 15-én hirdet határozatot az ügyben.

(A borítóképen: A bíróság február 15-én hirdet ítéletet a büntetőperben)