„Ezt mondja az Úr: Engem keressetek és éltek.” Ámósz 5,4

Idén az áruházakban már október elején karácsonyi vásári hangulat uralkodott, amit kicsit furcsállottam is. Egyik bolti eladó ismerősöm ezzel kapcsolatban a következőt mondta: „Tudja, mire elérkezik karácsony ünnepe, már teljesen bele leszünk fáradva ebbe az egész »karácsonyozásba«. Ezek már nem is igazi karácsonyok, azok a gyermekkorunk karácsonyai voltak. Azokat kellene valahogy visszahozni.” Ádvent 3. vasárnapján testvérgyülekezetünkben, Brassóban voltam vendégszolgálaton, és kezembe került a helyi újság, amiben arról írtak, hogy több holland, német és osztrák városban ma már nem karácsonyi vásárt tartanak, hanem téli fény, téli hangulat és hasonló elnevezésű vásárokat. A Mikulásról pedig népszavazással fognak dönteni, hogy jövőre mehet-e az óvodákba, mert a gyerekek félnek a fehér színtől. 

Magyarországon vajon tudjuk-e még, hogy kit vagy mit ünneplünk karácsonykor? Mi vajon mit várunk ettől az ünneptől? Egy kis szusszanást a rohanásban, vagy csak néhány órás együttlétet a családdal és azokkal, akiket szeretünk? Mások szeretetét irántunk, amit az ajándékok között keresünk, vagy ebben a néhány napban el akarjuk felejteni az egész évet, a nehézségeket, és csak a szépre akarunk összpontosítani? Néhány nap, néhány óra és elmúlik az ünnep, és minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk. De mit is ünneplünk karácsonykor, miről is szól ez a „várva várt” ünnep? Arról, hogy Isten emberré lett Jézusban. Gyermekként született meg Betlehemben, mostoha körülmények között egy poros kis falucska istállójában azért, mert Isten azokat kereste, azokhoz jött, akik szívükben egy jobb világra vágytak. 

A karácsony nem a gazdag plázák csillogó ünnepe, hanem az igazi szeretetre vágyó emberek ünnepe. Isten nem azokhoz jött, akik elvenni akarnak másoktól, hanem akik tőle szeretnének kapni, és amit tőle kapnak, azt tovább akarják adni másoknak. Karácsony az ember számára a lehetőség ünnepe. Az életváltozás lehetőségéről szól, és nem csupán pár napról, pár óráról, amikor megpróbáljuk tőlünk telhetően szeretni a körülöttünk élőket, családtagjainkat, barátainkat. Isten olyan ajándékot adott Fiában, amivel senki sem tud versenyre kelni. Nem lehet megvenni, mert megfizethetetlen, azonban nyitott szívvel be lehet fogadni az életünkbe. 

Jézus nem a kereskedelem árucikke, hanem maga az emberré lett Isten, aki közénk jött, örök életet hozva a világnak. Ez az élet pedig csak a vele való személyes kapcsolatban lesz a miénk oly mértékben, amennyire mély az ővele való személyes kapcsolatunk. Sokan keresik a teljes, boldog életet, de nem ott, nem annál, aki a szeretet forrása, akiben örök élet van. A holt tárgyakban keresik, miközben abban nincs élet. Vigyázzunk, mire költjük pénzünket, időnket, mert mindkettő elfogyhat, és egyszer el is fog fogyni. A kérdés az, hogy mit tudunk megragadni, sajátunkká tenni karácsony ünnepéből ebben az évben, és mi marad belőle az ünnepek végére. Engedjük-e, hogy Jézus a szívünket átformálja, megtöltse élettel és tőle kapott szeretettel, vagy csak üres tálak, felszedett kilók, adósságcsapda, szertefoszlott álmok maradnak 2023 karácsonya után? 

Nagy változás történhet bennünk, ha engedjük, hogy Jézus megszülethessen a mi szívünkben is. Ezután feledhetetlen órákat tölthetünk Jézus közelében imádságban, igeolvasással. „Jézust keressétek, és éltek!” Óriási lehetőség ez mindenki számára, mert ma is lehet találkozni az élő Istennel, az ő Fiával, Jézussal, mert ő ezen a karácsonyon is meg akar születni sokak szívében, akik vágynak rá. Mondjuk együtt hittel: jövel, Uram Jézus!