A mélypont után kezdődhet el a felépülés

Mindössze három éve működik Sajószentpéteren rehabilitációs központ, ahol egy személyközpontú megközelítésre, saját élményekre és spiritualitásra épülő sikeres programmal segítik a szenvedélybetegeket a felépülésben.

– Sokan nem tudják, hogy nemcsak öregek otthona található Sajószentpéteren, hanem szenvedélybetegeké is. Itt az ötvenes években kidolgozott amerikai Minnesota-modellre és az önsegítő Anonim Alkoholisták 12 lépéses módszerére épülő program szerint dolgozunk – hívta fel a figyelmet Szemerszki István, a sajószentpéteri Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Dr. Csiba László Integrált Szociális Intézmény Szenvedélybetegek Otthonának közösségi segítője.

– A program bentlakásos, koedukált, fél-egy évig tartózkodnak nálunk a függők, akik között nagyobb részt alkoholisták, de drogosok és viselkedéses függőségekkel – például játékszenvedély, túlevés, szexfüggőség, vásárlási mánia, falcolás – érkezők is szoktak lenni. Sőt olyanok is, akiknek több függőségük van, de egyszerre mindig csak az egyikkel foglalkozunk. Az elején teljes az izoláció, később hetente egyszer lehet telefonálni. Multiprofesszionális megközelítés a miénk. Ez azt jelenti, hogy felépült saját tapasztalatú segítők, pszichológus, pszichiáter, addiktológiai konzultáns, lelkész, pap és nővérek együtt munkálkodnak. A program erejét főként a saját élményű segítők jelenléte, a spiritualitás és az önismeret pszichológiai fejlesztése adja. A pszichiáter pedig gyógyszeres támogatást tud nyújtani, de törekszik rá, hogy erre minél kevésbé legyen szükség. Az semmiképp nem cél, hogy gyógyszerfüggők legyenek a klienseink. A hazai Minnesota-modellre épülő intézményekről a fuggovagyokmittegyek.hu honlapon is lehet tájékozódni.

Beismerés és elszántság

A felépülés akkor kezdődhet meg, amikor a szenvedélybeteg belátja, hogy nincs más lehetősége, mint segítséget kérni.

– A függőknek kezdetben nincs betegségtudatuk. A felépülés első és legfontosabb lépése, hogy a szenvedélybeteg felismerje, hogy tehetetlen a függősége tárgyával szemben és az élete irányíthatatlanná vált. Az utóbbi azért fontos, mert például az Anonim Alkoholisták (A.A.) beszámolnak olyan periódusokról, amikor hosszabb időre, úgymond erőből sikerült megállniuk az ivást. Viszont mivel a személyiségükön nem dolgoztak, idővel visszaestek. Az őszinte beismeréshez el kell érni a mélypontot. Az érintett ilyenkor válik motiválttá, hogy külső segítséget kérjen. Akár egy szakembertől, akár a saját felfogása szerinti Istentől, vagy ahogy sokszor itt nevezzük, egy felsőbb erőtől, aki maga a szeretet. Nálunk minden napnak adott napirendje van, amelyben az elmélkedés és a visszatekintés fontos szerepet játszik. Klienseinknek megtanítjuk, hogyan ismerjék föl a visszaesés tüneteit. A program sikeréhez persze az is szükséges, hogy a segítségkérő kitartóan végigcsinálja. Egyébként szép felépülések történtek már nálunk. Van olyan felépült kliens, akinek a munkáját a televízióban is lehet látni, de olyan is, aki hajléktalanságból küzdötte fel magát. Más pedig megkeresztelkedett – sorolta a közösségi segítő.

Oldódik a magányuk

Szemerszki István személyes érintettségénél fogva hitelesebben tud segíteni.

– A feladatom az, hogy csoportokat tartok és Carl Rogers-i, személyközpontú megközelítésű segítő beszélgetéseket vállalok. Ezek alapja az értő jelenlét, hogy a kliensre nem pusztán alkoholistaként, hanem személyként tekintek. A függők jellemzően elszigetelődnek, így már önmagában az gyógyító erővel bírhat, hogy valaki mellettük áll. Korábban sokáig kollégiumban dolgoztam Miskolcon, de a szenvedélybeteg-ellátásban nagyobb szakmai szabadságot kapok. Már pedagógusként azt tapasztaltam, hogy a gyerekek sokszor megterhelt háttérből érkeznek. Otthon bántják őket és ez okozza a tanulási nehézségeiket. Fiatalon kényszeres evő voltam, így személyes érintettséggel is rendelkezem a függőségek terén. Azáltal, hogy szenvedélybetegeket kísérek, magam is épülök. Jelenleg végzem a mentálhigiénés képzést a Károlin. A miskolci Önmegvalósítás Egyesületnél pedig fél állásban dolgozom szenvedélybetegek közösségi ellátásában is. Ennek lényege, hogy megelőzzük, hogy rehabilitációs intézetbe kelljen vonulnia a függőknek. Igyekszünk a saját környezetükben segíteni őket például önsegítő csoportokkal. Itt tudjuk a hozzátartozóikat is támogatni, nekik az Al-Anon közösségeket tudom ajánlani: al-anon.hu – osztotta meg a sajószentpéteri rehabilitációs központ munkatársa.

Kötelező az utómunka

A függőség, mint hibás problémamegoldási módszer összetett okokra, gyakran transzgenerációs traumákra vezethető vissza.

– A szenvedélybetegek legtöbbször diszfunkcionálisan, azaz hibásan működő családokból kerülnek ki, ahol gyakran ők a tünethordozók. Sokszor van mellettük egy társfüggő, aki lényegében támogatja őket a függőségükben, azzal, hogy mindig megmenti őket. Mire kikerülnek tőlünk, segítünk nekik felismerni és elkerülni azokat a játszmákat, amelyeket korábban a rokonaikkal játszottak. Ezáltal csökken a visszaesésük esélye, akkor is, ha visszatérnek a családjukba. Az utómunka része, hogy odakint kötelező számukra bekapcsolódni egy A.A.-csoportba. Miskolcon három ilyen is működik. Ezeknek időpontja és helyszíne megtalálható az www.anonimalkoholistak.hu honlapon. Később bármilyen más önsegítő csoport, mint mondjuk a Kék Kereszt is megfelelő lehet – fejtette ki Szemerszki István.