A jéghoki törzsfőnöke

„Mindenhol ott vagyok: itthon és idegenben, hazai pályán és külföldön egyaránt” – kezdte a piros-fehérek első számú szurkolója, majd így folytatta: „Szlovákiába is jártam és Erdélybe, valamint Székelyföldre is elmegyek. 1978-tól tartozom a csapathoz, úgy vagyok a fiúkkal, mint egykor Szepesi György az aranycsapattal. Csak én nem a tizenkettedik, hanem a huszonharmadik játékosnak számítok. Régen a haverjaim jégkorongoztak, a mostaniakhoz pedig foggal és körömmel ragaszkodom, akárcsak magához a klubhoz. Rengeteg ismerősöm van a lelátón, úgy is fogalmazhatok, hogy boldog és boldogtalan egyaránt tisztel. Megvan a saját társaságom, akikkel drukkolok, és a műfaj szeretetét már a fiamnak is átadtam.” 

Megbecsülik 

Sztojkó László becsületére válik, hogy nem tart igényt a Macik „kegyelemkenyerére”, a szezon előtt bérletet vásárol, ezzel segíti az anyagiakban nem dúskáló egyesületet. „Arra azonban büszke vagyok, hogy a DVTK Jegesmedvék elöljárói megbecsülnek. Rendszeresen kikérik a véleményemet, rendezvényeikre pedig állandóan meghívnak, én meg boldogan megyek és ha kell, kifejtem a mondókámat. Viszont nem ragaszkodom a múlthoz, ennek jegyében az új idők szavát is meghallottam: támogattam a diósgyőriekkel való »házasságot«. A színeket speciális módon keverem: ruházatomon viselem a hajdani sárga-feketét, amelyet már vegyítek a piros-fehérrel.”