Fotóriporter a frontvonalban

A fotóriporter munkája járványfüggetlen. A koronavírus-járvány legvadabb időszakában, amikor az újságszerkesztők és a hírlapírók nagy része a home office-nak nevezett találmány jótékony védelmében végezhette munkáját több-kevesebb hatékonysággal, addig a fotóriporter csak a legritkább esetben tudta azt megtenni, hogy úgy készít illusztrációt, hogy el se hagyja otthonát, és – mondjuk – kifotóz lakása ablakán, és már kész is a fénykép.

Arról nem is beszélve, hogy egy-egy adott történésnek konkrét helyszíne van, ahová el kell menni lehetőleg maszkban, fertőtlenítővel felszerelkezve és – lehetőleg – tartva a járványügyi biztonságos távolságot.

Vajda János, az Észak-Magyarország fotóriportere elmondhatja magáról, hogy valóban a frontvonalban töltötte a koronavírus-járvány minden eddigi időszakát. Ő volt az, aki fényképezhetett a Semmelweis-kórház Covid-osztályának intenzív részlegén, és ő dokumentálhatta elsőként az oltási kampányokat az első beadott vakcinától kezdve. Járt oltóponton, háziorvosoknál, megörökítve az oltás minden momentumát.

Közben – némi ide-oda hullámzással – újraindult a világ. Sorra nyitottak azok a kereskedelmi, vendéglátó-létesítmények, amelyek túlélték a járvány okozta gazdasági visszaesést. Újraindult a sport, a kultúra és a civil élet is. Azaz mindenkor akadt munka a fotóriporternek. Néha még több is a kelleténél.