Édes nosztalgia

2021.11.27. 20:00

Egyedülálló barlangrendszer, marasztaló tapolcai éjszaka

Miskolctapolca, vagy ahogy régebben hívták, Görömbölytapolca története a vízre épül, s felhívja a figyelmet arra, hogy a víz szerepe nemcsak napjainkban értékelődött fel, mindig is létfontosságú volt az ember számára.

MM

Ahogy korábban már írtunk róla Lillafüred kapcsán, egy felmérés szerint Miskolc imázsának gerincét három városrész, Miskolctapolca, Diósgyőr és Lillafüred adja.

Rajz Miskolctapolcáról 1869-ből
Fotó: mitmiskolcadhatott.blog.hu

Mostanában kel új életre ezek közül Miskolctapolca, melynek története korábban is hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított volt, de egy dolog mindig is dominált itt: a víz, amely a maga nemében nem csak az országban, hanem az egész világon egyedülálló.

Amíg a meleg vizű források az őskorban a védelmet és az életben maradást, úgy a későbbi korok látogatóinak a pihenést, kikapcsolódást, vagy éppen a gyógyulást jelentették. Jól mutatja ezt az is, hogy azokban a víz által kivájt barlangrendszerekben fedezték fel az ősember nyomait, amelyeknek egy részét ma már a Barlangfürdő vendégeként csodálhatjuk meg. De jelzi a hely megnevezése is: a délszláv Toplica szóból eredő Tapolca „meleg vizet” jelent. Ugyanígy a tapolcai források vizeit összegyűjtő és azt elvezető Hejő patak elnevezése is sokatmondó, ugyanis a „hévíz” és a „folyó” szócskák összeolvadásából keletkezett, így jelentése „meleg folyó”.

Mészkőbánya 1962-ben
Fotó: Fortepan / Faragó László

Érthető, hogy városunk névadója, a Bors-nembeli Miskóc (Miskolc) ezt a területet jelölte ki nemzetségük központjának, ahol monostort is létesített, mely egészen a 16. századig működött, és felvirágoztatta Miskolctapolcát. Sajnos a mohácsi vészt követő időkben a monostor elpusztult, Tapolca elnéptelenedett, azt visszahódította a természet.

Egyes 16. századi leírások szerint a melegvizes forrásokat használták a törökök fürdőzésre, ahogy később az itt megforduló császári csapatok vagy a környéken megtelepedő görög kereskedők is, s szomszédos településeken élők is jártak ide betegségeiket kúráltatni a gyógyvízzel. Fürdő azonban csak a 18. században létesült a meleg vízű források mellett. Ez akkor egy nagyobb és két kisebb gőzfürdőből állt.

Csónakázótó Tapolcán, háttérben az Anna-szálló. 1936

A közeli Miskolc városa a 19. század végén, 20. század elején vetett szemet a településre. Amellett, hogy komoly turistaparadicsomot szerettek volna kialakítani Tapolcán, a város gyógyírként tekintett a tapolcai vízre, amely megoldhatja az ivóvízellátási problémákat.

A Tavi-fürdőt 1938-ban adták át. A fából készült, erdélyi motívumokban gazdag építészeti stílus a kor szelleméhez illett. A fürdőpavilon belsejében kialakított kör alakú folyosóról 32 kabin nyílott. 31 évig állt.
Fotó: Fortepan / Tóth Károly

 

A 20. század elején alakultak ki Miskolctapolca mai arculatának alappillérei: a termál- és a szabadtéri strandfürdő, az egyedülálló növényvilággal körülölelt csónakázó tó, vagy a turizmust kiszolgáló vendéglátó létesítmények. A különböző építkezések hozták magukkal azokat a régészeti feltárásokat is, amelyek segítenek a hely őstörténetének rekonstruálásában.

A fürdőpalota egészen egyedi építészeti megoldása volt, hogy az előcsarnokára 6 méter átmérőjű, s ívszerűen kiképzett üvegtető borult, amely gombnyomásra nyitható és zárható volt
Fotó: mitmiskolcadhatott.blog.hu

 

Az 1920-as évek végére, 1930-as évek elejére Miskolctapolca egy megfelelő infrastruktúrával rendelkező üdülőhellyé nemesült, az akkori városvezetés ugyanis a régió turisztikai központjává akarta tenni Miskolcot és környékét (ezen elképzelés mentén valósult meg az 1930-ban átadott lillafüredi Palotaszálló is).

A Barlangfürdő előterében helyet kapó bútorok azokból a többszáz éves tölgyfa gerendákból és deszkákból készültek, amelyeket teljesen ép állapotban bányásztak ki a tapolcai iszapból. Ezek a gerendák egy korábbi fürdőépület maradványai lehettek.
Fotó: Fortepan / Gyöngyi

 

A régi fürdőépület 1939-es elbontásával megkezdődött a termálfürdő korszerűsítése is, melynek megnyitására két évvel később került sor. Azonban a tapolcai barlangokat már 1928-tól vizsgálta az a Pávai Vajna Ferenc, aki a lillafüredi kútfúrásokat is végezte. A mérnök ekkor fogalmazta meg, hogy az üregeket bejárhatóvá kell tenni, mert lehetséges, hogy azok olyan hosszas rendszert alkotnak, amik igazi turisztikai attrakciót jelenthetnek, akár szárazon, kirándulóhelyként, akár vízzel megtelve, fürdőként funkcionálva. Pávai nem is tévedett, a tapolcai hegyekben megbúvó barlangrendszer – amelyekben 30 ˚C-os víz folyik – Európa-szerte egyedülálló.

A strandfürdő 1931-ben.
Fotó: Fortepan / Barbrejik Ferenc

Néhány száz méterrel arrébb nyílt meg 1923-ban a környék első strandfürdője, ugyanabban az évben, mint a ma már szintén nem látható Anna Szálló. A strand fénykorát az 1980-as években élte, csakúgy, mint a szomszédos Juno szálló. Ekkor épült meg a szálló és a strand közötti területen a gyermekstrand, ahová egy fahídon lehetett átsétálni.

Híd a víz felett – Sziget presszó

„A terület 1934-es üdülőhellyé válásával kiépült az az infrastruktúra, ami valóban „világfürdővé” tette Tapolcát. A korábban Görömbölyhöz tartozó üdülőhelyet – a Nagy-Miskolc-koncepció részeként – végérvényesen is Miskolchoz csatolták 1950-ben, így a második világháborút követő szocializmus időszakában egy igazi turistaparadicsomot ismerhetett meg az, aki ide látogatott. A különleges flórával körülölelt csónakázótó, a barlang- és a strandfürdő, valamint az ezeket körülvevő számtalan szálló- és szórakozóhely igazán komplex kikapcsolódást nyújtott az itt üdülőknek.

De nem csak a turisták szerettek itt időzni. Mi, miskolciak édes nosztalgiával gondolunk vissza azokra az időkre, amikor nappal a fürdők vendégszeretetét élveztük, majd egy pillanat alatt köszöntött ránk a marasztaló tapolcai éjszaka. Ki ne emlékezne az Annára, a Junora, az Édenre, a Kisvadászra vagy éppen a Sziget Presszóra, a hajnalig tartó táncok, randevúk vagy beszélgetések kultikus színhelyeire!” – olvashatjuk a mitmiskolcadhatott.blog.hu-n.

A Juno szálloda 1980-ban
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Felhasznált források:

https://miskolcadhatott.blog.hu/2019/12/04/ahol_a_ko_szalad_es_a_viz_marad https://miskolcadhatott.blog.hu/2019/12/17/a_miskolciak_vilagfurdoje

Dobrossy István (2000): Tapolca. In: Miskolc írásban és képekben 7.

Keresztury Ágnes (2016): Barangolás a barlangfürdő múltjában

http://www.barlangfurdo.hu/furdotortenet

Ezek is érdekelhetik