Az első diósgyőri kupadöntő végére elfogyott a lendület

Megyénk reprezentánsa, a diósgyőri labdarúgócsapat hatszor játszott kupadöntőt az elmúlt több mint egy évszázados története során. Ebből kettőt sikerült megnyernie a vasgyári tizenegynek, négyszer azonban vesztesen hagyták el a pályát. A két kupagyőzelemről és az azt követő döntőkről – 1981, 2014 – elég sokan, sokszor írtak már, az első kettőről azonban kevesebbet tudunk. Most az 1942-es „döntőzést” vesszük górcső alá.

Az 1941/42-es bajnokságban volt az első alkalom, amikor a piros-fehérek a „menny­ország közelébe” kerültek a Magyar Kupa küzdelmei során. Négy mérkőzést kellett megnyerniük azért, hogy a végén jogot nyerjenek a kupa elnyerését eldöntő mérkőzésre. Kispest (o) 8–2, BSZKRT (o) 5–1, Kolozsvár 5–3 Újpest (s) 6–3

Az elődöntőt Budapesten, a MOVE-pályán játszották. Ezen a meccsen az Újpest csapatát 6–3 arányban sikerült legyőzni, ezzel jogot nyert a DiMÁVAG a másnapi fináléban való részvételre. A másik ágon a Ferencváros az SBTC-t múlta felül. Szoros mérkőzés volt, a meccs végén egy Diósgyőr-szurkoló csalódottan sóhajtott fel a lelátón:

,,Milyen kár, pedig szívesen végignéztem volna egy örök rangadó előmérkőzést...” – Nemzeti Sport, 1942. június 30.

1942. június 29-én került sor a döntő mérkőzésére, szintén a MOVE-pályán. A zöld-fehérek az előző napi gyengébb játék után sajnos nagyszerű napot fogtak ki ellenünk.

DiMÁVAG – Ferencváros 2–6 (0–2)

MOVE-pálya, 18 000 néző. V: Égner Károly.

DiMÁVAG: Gáspár – Soós, Felföldi – Bohus, Túrán, Bartha – Füzér, Zörgő, Kertész, Fazekas, Turbéki. Edző: Csapkay Károly.

Ferencváros: Csikós – Tátrai, Lázár – Sárosi, Polgár, Nagy – Lukács, Füstös, Jakab, Kiss, Kiszely. Edző: Dimény Lajos.

Gólszerzők: Kiszely az 5., Jakab a 8., Turbéki az 51., Fazekas a 60., Lukács a 65., Kiss a 75., Jakab a 81., Füstös a 84. percben.

Az első félidő 2–0-s ferencvárosi vezetéssel zárult. Talán más lett volna az eredmény, ha 0–0-nál Turbéki gólját érvényesnek találja Égner sporttárs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a félidő vége előtt a zöld-fehérek harmadik gólját sem adta meg les címén a játékvezető. Sőt a sípmester a félidőben bent járt a vasgyári öltözőben és nyugodtabb játékot kért a fiúktól. A második félidő elején nagyszerűen játszott a DVTK és a 60. percben egalizálta az állást, Turbéki, illetve Fazekas révén. Sajnos ezzel el is lőttük az összes „puskaporunkat”, a hátralévő időben a fővárosiak még négy gólt juttattak Gáspár kapujába.

A mérkőzés után a Diósgyőr óvott, mert Égner játékvezető négy perccel korábban vetett véget a mérkőzésnek. Az óvást elutasították, de valljuk be, sok esély nem lett volna az egyenlítésre az alaposan elfáradt piros-fehéreknek.

A vereség ellenére a Corinthian Kupa – a legjobb amatőr csapat – védői lettek.

Csapkay Károly, a DiMÁVAG edzőjének nyilatkozata a mérkőzés után: ,,Néhány játékosunk szív nélkül játszott, a győzelemhez pedig 11 ember lelkes, odaadó játéka kell.” (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)

Némethy Imre, a DiMÁVAG elnöke: „A Ferencváros jobban játszott. A mieinknek, úgy látszik, sok volt az egymásutáni két mérkőzés.” (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)

Ismerkedjünk meg pár játékossal a csapatból! Vajon kik játszottak ekkor a DiMÁVAG-ban? A második NB I.-es szezonját töltötte ekkor a csapat a legmagasabb osztályban, a szezon végén a nyolcadik helyen végzett. Érdekesség, hogy ebben a szezonban egyik mérkőzésen sem tudott minket legyőzni – idegenben 2–2, itthon 3–2 – bajnoki mérkőzésen az FTC. Ekkor mutatkozott be a legendás kapuvédő, Károlyi József az NB I.-ben, illetve a diósgyőri futballisták közül – Berecz István után másodikként – Füzér János ekkor játszott először a magyar válogatottban.

Turbéki István (1922–1996)

„A diósgyőri futballtörténet kiemelkedő szereplője. Labdarúgó-pályafutása elején – még 18. születésnapja előtt – mutatkozott be a legmagasabb bajnoki osztályban. 1940. szeptember 22-én a Szolnok elleni 4–1-es győzelmet szerzett DiMÁVAG csapatában a csatársorban bal oldalon Fazekas, Berecz, Füzér és Barna ostromolta az ellenfél kapuját. Már első fellépésen is gólt ért el. Később, több mint négy éven át Csapkay, Tomecskó, Wetzer edzők és a közönség kedvence. Perecesről jött Diósgyőrbe, majd 1945 tavaszán távozott a szintén NB I.-ben érdekelt MTK együtteséhez. A fővárosban, egy bajnoki évben, igen eredményes játékot produkált: 18 mérkőzésen 8 góllal írta be magát a kék-fehérek futballtörténetébe.

Tulajdonképpen ez után kezdődött igencsak kalandos külföldi pályafutása. Előbb a Jednota Kassa együttesében játszott, 1946 őszétől, három bajnoki éven át. Menet közben meg a csehszlovák válogatottban is sikert sikerre halmozott. 18 alkalommal lépett pályára. Az 1949/50. évi bajnoki mérkőzéseket már az olasz Pro Patria színeiben játszotta. Itt is három esztendőig maradt, s névjegyét 62 bajnoki találkozón 15 góljával tette le. 1952 őszén a Girondins Bordeaux francia együttes színeiben szerepelt, s 5 gólt vágott az ellenfelek kapujába. Svájcban, a Lugano klubban futballozott egy ideig, s 1967/58-ban ismét francia klubot (CA Paris, másodosztály) erősített.

A svédországi világbajnokság évében (1958) a Barcelona futballistája lett, Kubala, Kocsis Sándor, Czibor, a brazil Evaristo, a spanyol Suarez, Martinez társaságában.

Sportpályafutása 37 éves korában, Törökországban ért véget, majd edző lett. Másfél évtized elteltével látogatott szülővárosába. Miskolcra már – papíron – nem is magyar állampolgárként tért vissza, az első osztályban 2. helyen álló Pesoposipos ciprusi klub edzőjeként – de szívében, mindig magyar maradt a futballbarátok körében többnyire Potyorónak becézett és szeretett ifjabbik Turbéki. Testvére, András szintén ismert labdarúgó volt, majd edzőként ismerték városunk több, alacsonyabb osztályú egyesületénél. 77 évesen, 1989-ben, István pedig 1996 májusában, Cipruson hunyt el” – Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 323–324. oldal.

A szövegben Turbéki István születési helye a fogalmazás miatt megtévesztő lehet. Szigetváron született, nem Miskolcon.

Füzér János (1916-1990)

,,A Diósgyőri MÁVAG jobb szélsője, 1942-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott. A diósgyőriek sokoldalú labdarúgója a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, ötletes, technikás, kapura is veszélyes játékos a válogatottban jobb szélsőként jutott szóhoz. Klubcsapatának hosszú időn át erőssége, a legjobb vidéki csatárok egyike volt.”

(Forrás: Antal Zoltán és Hoffer József – Alberttől Zsákig)

A DiMÁVAG után az MTK játékosa lett. Utána 1947-ben Kolozsvárra, majd még ebben az évben Olaszországba igazolt. Itt 1952-ig futballozott öt klub játékosaként. A válogatottban többször már nem jutott szóhoz.

Károlyi József (1925–2005)

A Diósgyőr és az MVSC csapataiban is szerepelt az NB I.-ben, 1941-ben, 16 évesen mutatkozott be az első csapatban. A DiMÁVAG-ból egyszeres válogatott – az Újpest csapatából kétszeres –, 1941 és 1955 között pedig 239 első- és másodosztályú meccsen szerepelt a piros-fehéreknél. Ezek után az MVSC-ben „másodvirágzását” élte, az első osztályba is feljutott a vasutasokkal. Később klubelnökként is szolgálta a zöld-fehéreket.

,,A Diósgyőri VTK, majd az UTE kapusa, 1947-ben és 1948-ban 3 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést.”

(Forrás: Antal Zoltán és Hoffer József – Alberttől Zsákig)

Csapkay Károly (1894–1969)

Szintén üde színfoltja volt a diósgyőri labdarúgásnak. 1921-ben került Diósgyőrbe a fővárosból, azt nem tudni, miért vagy ki által, mindenesetre nagyon komoly erősítést jelentett a vasgyári csapatnak. Rengeteg gólt szerzett a kerületi és az alosztályi bajnoki mérkőzések során.

1925-ben Olaszországba került, a Fiorentina első edzőjeként vállalt munkát. Egészen 1939-ig dolgozott a taljánoknál, hazatérte után Diósgyőrbe szerződött edzőnek 1939-ben. A DiMÁVAG-ot az NB I.-be vezeti, illetve az első kupadöntőjébe. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1943-ban az eredményes évek után elbocsátották a csapat mellől.

Diósgyőr után majd’ egy tucat csapatnál dolgozott, 1961-ben lett mesteredző. 1969-ben hunyt el, a rákospalotai temetőben helyezték örök nyugalomra.

(folytatjuk...)

Források

boon.hu – DVTK és a kupa – utoljára '81-ben döntőztek

Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja

magyarfutball.hu – Ferencváros – DiMÁVAG Magyar Kupa-­döntő, Csapkay Károly, Károlyi József, Füzér János

Nemzeti Sport, 1942. június 30.

tempofradi.hu – 1941–42-es kupadöntő

timeless.blog.hu – Diósgyőr, Firenze, Rákospalota: Károly bácsi hazatért

Wikipédia – 1941/42 kupadöntő szócikk, Csapkay Károly szócikk, Károlyi József szócikk

Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig című könyv

futballtortenet.blog.hu – A legkisebb fiú vándorútja – egy kiváló balszélső, Turbéki István pályafutása

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1942. július 2.

Labdarúgás, 1960. június 12.