Villanyrendőr – a város szíve

Villanyrendőr. Más városban ez a név nem jelentett mást, mint egy közlekedési csomópontot, ahol valamikor egy rendőr irányította a járműveket jelzőlámpa támogatásával. A házak oldalára szerelt lámpákat egy kötél vagy egy kar segítségével mozgatta a biztos úr, így irányította a különböző utcák forgalmát.

Miskolcon egészen más a jelentése még ma is. Nálunk ez a szó tulajdonnév. A város szíve, a város központja. Az időseknek egy randihely, ahonnan a találka után végig lehetett korzózni a Forinton vagy a Filléren. A fiatalok egy kicsit értetlenkedve ízlelgetik a szó jelentését, hiszen nem értik, honnan ered a név.

Az első közlekedési lámpát 1868-ban Londonban állították forgalomba. Ez egy kétállású készülék volt, melyet gázlámpával világítottak meg. Sajnos ez lett a „veszte” is, hiszen felrobbant és megölte az azt működtető rendőrt.

Az első villanyrendőr az országban 1926. december 26-án került felállításra – természetesen Budapesten –, a Nagykörút és a Rákóczi utca kereszteződésében. A villanyrendőr szó tálaló, kifejező, és pontosan leírja azt, ami, még ha néha furcsának is találjuk ebben a formában.

Ha helytörténeti léptékkel nézzük, az a hetven év, ameddig a Villanyrendőr a Széchenyi és Kazinczy utca kereszteződésének a neve volt, nem is olyan sok. Ennek a területnek, kereszteződésnek mindig volt valamilyen „közszájon forgó” elnevezése. Először Forgó-hídnak hívták. De nem ám azért, mert forgott, hanem mert egy ilyen nevű család lakott a híd mellett. Hívták Megay-saroknak is, mivel a híres cukrásznak itt volt a kávéháza. A Megay-sarok és a Villanyrendőr között némi átfedés tapasztalható, hiszen még manapság is van, aki a régi kávéházra utalóan emlegeti a helyét. Bár már egyre kevesebben.

1950 júniusában avatták fel az első villanyrendőrt Miskolcon, ám ekkor még nem az a Villanyrendőr volt, amire a városban emlékeznek. A Kazinczy utca 2. szám melletti sarokra egy kezelőszekrényt tettek, és egy rendőr egy robogón állva irányította a forgalmat. Az első vidéki jelzőlámpa volt az országban.

A legendás „butyka” azonban ekkor még nem állt a sarkon, az valamikor '55 decembere és '56 áprilisa között került a helyére. Senki nem sejtette ekkor még, hogy egy hétköznapi forgalomirányító helyszín legendát teremt Miskolcon.

Hűen szolgálta a várost, a közlekedést. Találkozóhely, randihely volt, sőt olyat is olvastam, hogy ha Miskolcon valaki útbaigazítást kért, biztosan említésre került a Villanyrend­őr is, mert a helyiek legfőbb tájékozódási pontja volt.

Hírnév ide vagy oda, Petrás Bertalan rend­őr főtörzsőrmester elmesélte egy riportban, hogy bizony nem volt mindig a legjobb a „kalitkában” dolgozni. A leírtakat olvasva és végiggondolva érthetőek a főtörzs szavai.

,,Ha olykor elromlik és karjelzéssel irányítjuk a forgalmat, akkor nagyon veszélyes ez a munka. A szűk utcán néha majdnem elsodornak a járművek. Nem azért, mintha fent az üvegbódéban könnyebb lenne. Télen farkasordító hidegben, nyáron rekkenő hőségben. Szakadó esőben a forgalmat függönnyel takaró hózáporban, amikor két méterre is alig látunk... Nem is beszélve a ködről...”

(Déli Hírlap – 1990. július 18. – Müezzinek a Széchenyi sarkán – Negyvenéves a miskolci villanyrendőr)

Huszonegy évig állandó rendőri jelenléttel működött a Villanyrendőr. Aztán 1971 márciusától már nem kellett forgalomirányító személyzet a Villanyrendőrbe, automatizálva lett a berendezés. Üressége, elhagyatottsága sokáig szokatlan volt a nap mint nap arra járó miskolciaknak.

Nem volt többet szükség már a város egyik jelképére. De még maradt. Egészen 1980 októberéig. Egy hűvös, őszi éjszaka hozta a végzetet számára. A képek szerint sokan voltak kíváncsiak az üvegkalitka lebontására. Egy legendával lett szegényebb Miskolc városa...

,,Azt mondták, rontja a városképet, és különben sem tudják már mire használni. Az ideje lejárt... Bár számos közlekedési lámpa, villanyrendőr üzemel a városban, azért ő volt az első. A villanyrendőr. Ide jártak a fiatalok, itt randevúztak a szerelmesek, innen indultak a buszok. Támpont is volt egyben... Rendőr rég nem taposta lépcsőjét, csupán jelkép volt már. Egy múzeumi tárgy, amit itt felejtettek. Azt hittük, örökre. Mert bármily csúnya volt is, valahogy a szívünkhöz nőtt. Tegnap este eltűnt, az ÉMÁSZ szakemberei lángvágóval kivágták, feldarabolták és elszállították. Egyelőre a nádasréti szeméttelepen pihen darabokban, de szó van róla, hogy felújítják, s felállítják egy közlekedési parkban. Megérdemelné...”

(Déli Hírlap – 1980. október 17. – A villanyrend­őr halála)

Napjainkban időről időre felmerül, hogy újra felállítják a közkedvelt „butykát” a főutca és a Kazinczy Ferenc utca kereszteződésében. Egy közösségi oldalon szereplő csoport még gyűjtést is szervezett a számára. De a tervek egyelőre tervek maradtak, nem készült el a Villanyrendőr másolata, nem lett újra a Széchenyi utca dísze. De ki tudja, mit hoz a jövő.

(folytatjuk...)

,,Kedden reggel kezdte meg működését a Széchenyi és a Kazinczy utca kereszteződésénél a villanyrendőr. A város illetékes szerveinek sikerült biztosítania a szükséges kábelanyagot és árammérőt, amely lehetővé tette, hogy »villanyrendőr« irányítsa a forgalmat.

Miskolc városának egyik közlekedési hiányosságát pótolta a »villanyrendőr« beállításával népi demokráciánk.

Kedden a kora reggeli órákban a közönségnek még szokatlan volt Miskolcon az új »jelenség«. A miskolci rendőrkapitányság rend­őr bajtársai az első napokban azonban még segítségére vannak a közönségnek. Ezúton is felhívjuk a járókelőket és a közlekedési eszközök vezetőit, hogy figyeljék a »villanyrendőr« jelzéseit és ennek megfelelően alkalmazkodjanak a közlekedési szabályokhoz.”

(Észak-Magyarország – 1950. június 18.)

Források

Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek.

Déli Hírlap – 1980. október 17. – A villanyrendőr halála, 1990. július 18. – Müezzinek a Széchenyi sarkán – Negyven­éves a miskolci villanyrendőr

Észak-Magyarország – 1950. június 18.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története V/1. – Közlekedés, hírközlés

Wikipédia – Közlekedési lámpa szócikk

nepszava.hu – 90 éves az első magyar villanyrendőr