A megyei értéktárba is bekerült csuhé-remekműveivel

Különleges művészeti ágat választott Szilasi Tiborné, fiatal kora óta egészen tökélyre fejlesztette csuhéfonó tudását. Olyannyira, hogy kulturális örökség kategóriában munkássága bekerült a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Értéktárba. Szobrai által a gömöri régió csuhészobrász hagyományát viszi tovább. Nagypéntekre a Golgota jelenetét készítette el Jézus keresztjével és a siratóasszonyokkal.

Hivatásnak tekinti

– Az életem Felsőtelekeshez kötődik, pedagógusként is itt dolgoztam a helyi általános iskolában. A szülői házból indult el bennem a játékok, régi használati tárgyak és természetes anyagok iránti érdeklődés – emlékezett vissza Szilasi Tiborné. – Mivel régen nem volt jellemző, hogy játékokat kaptunk volna, ezért magunknak kellett elkészítenünk azokat. Édesanyám varrónő volt, de a falusi asszonyok között többen tudtak szőni és a legkülönfélébb anyagokból fonni is. A horgolástól kezdve a textiljátékok készítésén át a gyöngyfűzésig, mindent megtanultam. Viszont a csuhészobrászat a legkedvesebb technikám, és abban értem el a legnagyobb sikereket. A gyökereimért máig hálás vagyok. Az első fortélyokat a rokonaimtól, ismerőseimtől lestem el, aztán tanfolyamokon és egyéni kutatás útján is képeztem magam. Soha nem szégyelltem kérdezni. Településünkön kevésbé, inkább a gömöri részen van a csuhéfonásnak nagyobb hagyománya, ami Felsőtelekestől 5 kilométerre fekszik.

Máig szívesen tanítja a gyerekeket a csuhészobrászat rejtelmeire.

– Később elhatároztam, hogy szeretném továbbadni a fiatalabb generációnak azokat a hagyományokat, amelyeket otthon szívtam magamba. A törekvésemet Váci Mihály költő idézetével tudnám a legjobban alátámasztani: „Élni: – szeretni, hinni a világot; tenni valamit, mivel besugárzod...” A kézimunka iránti szeretetből bontakozott ki, hogy számos olyan technikát elsajátítottam, amivel gyerekekkel közösen tudunk játékokat készíteni akár a ház körül található, akár egy kirándulás alkalmával fellelhető anyagokból. Számomra az alkotás folyamata egyfajta megnyugvást, kiegyenlítődést jelent és persze örömöt szerez. Amíg dolgoztam, erőt és feltöltődést is adott ez a kreatív hobbi. Azt követően pedig nyugdíjasként is hívtak játszóházakba, fesztiválokra és idősotthonokba, hogy tartsak foglalkozásokat – sorolta beszélgetőtársunk.

A természetből merít

Munkái során arra törekszik, hogy minél természetesebb hatást érjen el.

– A csuhéfonás nem nehéz dolog, egy kicsi kézügyesség és odafigyelés kell hozzá, amiben minden gyermek megtalálja az örömét. Tőlem senki nem távozik valami szobrocska nélkül. Bár az összetettebb munkák akár három hónapig is készülhetnek, mert mindig javítok rajtuk valamit. Alapanyagként a csuhén kívül terméseket, csutkákat és szárított mezei virágokat is felhasználok. A különféle színárnyalatokra szintén odafigyelek. Ha a kukoricacsuhét kitesszük a napra, akkor kivilágosodik. Az erősebb csuhékat a szobrászkodás előtt be kell áztatni. Ha hipót teszek a vízbe, az is kicsit megfehéríti. Nedves állapotban könnyebb hajlítani vagy csavarni az anyagot. Aztán ezt megszárítom, ami különleges formákat eredményez. Néha céklalevélből vagy hagymahéjból készült színezékkel is megfestem. Kiegészítésként hurkapálcát, rafiakötözőt és minimális természetes alapú ragasztót használok – magyarázta az alkotó.

Bejárta a megyét

A mindennapi élet epizódjai és vallási jelenetek is megelevenednek a csuhészobrok által.

– Legszívesebben a falusi életet és munkát ábrázolom. Az egyik legújabb alkotásom, a Golgota, azonban vallási témájú, amit kifejezetten nagypéntekre készítettem. A Betlehem csillaga című szoborcsoport volt pedig az, amellyel először kaptam díjat. Anna nagymamámról, akit nagyon szerettem, szintén készítettem szobrot. A kezében tart egy olvasót gyöngyből, és éppen imádkozik. A Sajómenti Népművészeti Egyesület alapító tagja vagyok. Több kézművesvásárt bejártunk alkotásainkkal. Kiállításokon a megye legkülönfélébb településein és határon túl is bemutatkozhattam. Az Újkazinci Baráti Kör is nagyon sokat segített ebben, aminek pártoló tagja vagyok. Alkotni öröm címmel kiállították az életművemet népdalénekes műsor kíséretében. Az utolsó öt munkámat a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület kiállításán mutathattam volna be, de az már a koronavírus miatt elmaradt – számolt be a csuhészobrász.

(A borítóképen: Szilasi Tiborné munka közben)