A hungarikum otthon is elkészíthető

A mai szaloncukor prototípusát, a fondantcukrot először a XIV. századi Franciaországban készítették. Hazánkban viszonylag későn, a XIX. század második felétől vált csak divatossá. És először a szaloncukor fogyasztása a felsőbb nemesi réteg kiváltsága volt, akik vendégeiket is a fogadószobában – amit francia mintára szalonnak neveztek – kihelyezett finomsággal kínálták. Csak később terjedt el az a szokás, hogy a szintén szalonban elhelyezett karácsonyfára aggatták. Ebből adódóan hívta Jókai Mór regényírónk az édességet szalonczukkedlinek, ami a német salonzuckerl szóból ered.

Rojtos papírban

Abban az időben az ünnepi csemege csomagolását az úgynevezett riccelőgép végezte. Ezzel a szerkezettel gyorsan be lehetett rojtozni a papírt, amivel aztán befedték, becsomagolták az édességet.

A papírra dekorációként többnyire angyalkákat rajzoltak, és már fel is kerülhetett a karácsonyfára. A szaloncukor készítését két híres magyar cukrászunk, Gerbeaud Emil és Stühmer Frigyes gépesítette, ezzel lehetővé téve a nagyobb mennyiség előállítását. Különlegesség, hogy 1891-ben Hegyes József A legújabb házi cukrászat című kézikönyve már 17-féle szaloncukrot ír le „creme bonbon” és „pictácz cukor” elnevezésekkel. A két világháború között 70 változata vált ismertté, 30 különféle csomagolásban. Aki nem engedhette meg magának, hogy cukrászatból vásárolja az édességet, az otthon saját kezűleg készítette el. Manapság is egyre elterjedtebb a házi szaloncukor, hiszen számos receptet találunk, és nem utolsósorban ajándéknak is kiváló ötlet.

Valami igazán ünnepi különlegesség

Az Észak olvasóinak figyelmébe ajánljuk a szaloncukor diós-narancsos változatát, aminek elkészítéséhez szükség van:

50 dkg dióra,

4 evőkanál rumra,

1 narancsra,

1 citromra,

5 evőkanál savanykás lekvárra,

15 deka­gramm étcsokoládéra,

5 evőkanál olajra,

1 teáskanál vajra

Elkészítés:

A diót zsiradék nélkül serpenyőben megpirítjuk, majd finomra őröljük. A citrom és a narancs héját lereszeljük, levét kinyomjuk, majd a dióhoz adjuk a rummal és a lekvárral együtt, ezután összegyúrjuk. Kis golyókat formázunk, megnyomkodjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk. A csokoládét felolvasztjuk az olajjal és a vajjal, megmártjuk benne a bonbonokat. Végezetül hagyjuk megdermedni, és csinos kis papírkákba csomagoljuk.

A régi ízek zselését sem ördöngösség elkészíteni

Ha valaki a klasszikus zselés otthoni változatára vágyik, mindenképp szerezzen be:

2 és fél deci áfonya- vagy egyéb gyümölcslevet,

2 evőkanál cukrot,

7 darab zselatinlapot,

70 százalékos csokoládét.

Elkészítés:

A zselatinlapokat hideg vízbe beáztatjuk, a gyümölcslevet felforrósítjuk. Ha a zselatin megpuhult, nyomkodjuk ki belőle a vizet, és a cukorral együtt keverjük el a forró gyümölcslében. Töltsük jégkocka tartójába és hagyjuk több órán keresztül dermedni a hűtőben. Olvasszuk fel a csokoládé háromnegyedét vízgőz felett, ha felolvadt a csoki, keverjük bele a megmaradt adagot is, és hagyjuk langyosra hűlni. A zselatinkockákat szedjük ki a formából és mártsuk meg a darabokat a szobahőmérsékletű csokoládéban. Fogyasztás előtt várjuk meg, hogy egy sütőpapíron megszilárduljon.

(A borítóképen: Kisebb cukrászatokban is készítik a szaloncukrot, amelynek egyik különlegessége nemcsak az íze, hanem a díszes-fényes csomagolása is)