Krisztus olyan, mint a legfőbb vajda

Magyarország első roma származású görögkatolikus papját 2017. június 10-én szentelték pappá, majd ugyanezen év decemberében egy másik roma származású férfit, Lakatos Pétert is beiktattak hivatalába. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rakacán az elsőként pappá szentelt Balogh Győző teljesít szolgálatot. A férfi kedvesen, mosolyogva fogad. Betessékel a tiszta, rendezett lakásukba, ahol jogi végzettségű feleségével, aki ugyancsak roma származású, és kétéves kislányával él. Balogh Győző a miskolci egyházmegye cigányügyi referense is.

Meséljen, kérem, a munkájáról!

Nagyon szoros a napiren­dem, beosztásom. Igyekszem mindent felírni, hiszen több területre koncentrálok. Több falu is tartozik hozzánk, rendszeres liturgikus élet is van, év közben az óvodában, iskolában hitoktatok, tanodát vezetünk itt, Rakacán, ahol 20 gyermekkel foglalkozunk. A tanoda lelki vezetője vagyok, és a hozzátartozó minden papírmunka is az enyém. Ezek mellett próbálok tudományos életet élni, sokat olvasok, kutatok, új utakat keresek a cigányság felzárkóztatására, és emellett itt a családom, a feleségem és a kislányom, akikre kell hogy jusson időm.

Sok-sok teendője mellett most jelent meg a könyve. A címe: Krisztus a legfőbb vajda. Miről szól?

Gondolom, ez a cím sokat sejtető. Az ötletet az adta, hogy külföldi tanulmányaim során, ahol lehetőségem volt más népek vallásosságát kutatni, azt láttam, hogy minden nép nyelvére le van fordítva a Krisztus-kép. Minden nép igyekszik érthetővé tenni az evangéliumot. Afrikában például Krisztusról mint a legfőbb gyógyítóról beszélnek. S arra gondoltam, hogy Krisztusról, a cigány társadalmon belül, mint a legfőbb vajdáról, vezetőről lehetne beszélni. Mert a cigányság Istentől és a vajdától tart leginkább, rájuk hallgat. A vajdának híd szerepe van –volt– a két társadalom között. Összekötötte az embereket, békített. Alapvetően arra koncentráltam, hogy ez a könyv újat adjon, ez hiánypótló munka, mert előtte inkább néprajz jelleggel írtak a cigányság vallásosságáról, hagyományairól. De az Istennel való kapcsolatukat nem teológiai megközelítésből írták le. Én görögkatolikus vagyok, ebből indultam ki, és az egész katolikus egyházra így vontam le következtetéseket a tudományos eredményekből. Sója Miklós atya, aki a cigánypasztoráció kitalálója, első művelője, életét vizsgáltam, hogyan tudta a Krisztus-szimbólumot alkalmazni, hogyan tudta a cigányság kultúrájába beágyazni Krisztust. Írok arról, hogy milyen történelmi folyamatok játszódtak le a cigányok vallásosságára nézve, mik voltak hatással rájuk a vándorlásaik során. Az is érdekelt, hogy milyen korai eredmények vannak, a cigánypasztoráció ugyanis még gyerekcipőben jár. Ez tulajdonképpen egyfajta kiútkeresés, ebből készítettem a doktori disszertációmat. Magyarázom a cigánypasztorációs irányelveket, a második vatikáni zsinatnak minden dokumentumát, amely az etnikum felé fordítható, magyarázom, hogy hogyan tud kibontakozni. Nemzetközi szinten a pápai megnyilvánulások is szerepet kapnak a kötetben, VI. Pál pápa vagy akár Ferenc pápa, aki a cigányokról konkrétan nyilatkozik a könyvemben. Arról is szó esik, hogy mit jelent a hospitalizáció a cigánypasztorációban. Krisztus odafordulása a vándorlók felé. Ez nagyon fontos, hiszen ma is úgy vannak a cigányok a Vatikánba bejegyezve mint vándorló nép. Mint nomádokról beszélnek róluk. Ezt értelmezem, hiszen ma már ez nem igaz. Ma már a cigányság is földhöz kötött.

A könyv előszavát Orosz Atanáz püspök jegyzi: azt írta, hogy önt olyan papnak ismeri, aki tenni akar népének boldogulásáért, felzárkóztatásáért.

Igen, azért akartam pap lenni, hogy tenni tudjak a cigányságért. Népem szószólója szeretnék lenni. Vannak eredményeim. Itt, ebben a közösségben, ahol élek, hiszen minden diák továbbtanul, egyre többen járnak templomba, korábban hosszú évekig nem volt esküvő, ma már van. A keresztelők és temetések is egyházi szertartás szerint történnek már. Mindehhez nagy szükség van a hitre. Enélkül nem lehet. A beléjük oltott vágy, hogy szeressenek többé válni, felemelkedni, csak

a hittel lehetséges. Szükséges a tapasztalat, az, hogy az egyház őket befogadja. Nem érnek kevesebbet, mint bárki más. Erről szól a pasztoráció. Megmutatni, hogy az Isten háza, a templom, a cigányok háza is. A szegénynegyedekben hirdetni kell az evangéliumot.

Mint mondja, elfogadták önt a településen. Mi volt a legnehezebb?

Hogy én voltam, vagyok az első roma pap. Először nem tudták, hogy hogyan fogadjanak, aztán talán a bőrszín miatt is, hittek nekem. Ma már úgy érzem, nemcsak elfogadnak, hanem szeretnek és hallgatnak rám.

(A borítóképen: Balogh Győző)