Olvasói levél: Álarcok és ál arcok

Debrecen - A farsangi időszak elengedhetetlen kelléke az álarc.Sajnálatos módon azonban a látható és láthatatlan álarcviselés mindennapjaink megkeserítője; békéjének feldúlója. Az alakoskodás és a különböző leplek; a zengzetes elnevezések használata egyre veszélyesebben, féktelenül és kíméletlenül erőszakosan hálózza be a közéletet – elvakítva, megtévesztve a hiszékeny embereket. Ez, az oly „népszerű” politikát sem kíméli. A politikai adok-kapok nem egyszer „övön aluli ütésekkel” zárulnak – felrúgva ezáltal a „sport” alapvető szabályait. Érdekes módon azonban a „mérkőzések” szenvedő vesztesei nem a ringben találhatók – ők a választó polgárok, azaz a hétköznapok emberei. Az „ütésleadókat” politikai felelősségük és mentelmi jogaik óvják meg az azonnali következményektől.

Az egyszerű ősi igazságok meg ösztön-érzetek azt diktálják, hogy egy ország polgárai nem válhatnak önakaratuktól, öntudatuktól, lelkiismeretüktől megfosztott marionettekké.

Alakoskodók nélkül kell eldönteni, meghatározni azt az utat, amely egy valóságos, közmegelégedéshez: az életminőség és biztonság javításához vezet. A különböző leplekbe csomagolt kampányfogások nem a választókat és azok érdekeit képviselik – hisz azok jó részt megtévesztők, zavart keltők; tehát a Kölcsey-féle óhaj: „... a haza fényre derül” - nem következhet be. A magyarságnak el kell érni annak a bizonyos érem mindkét oldalának nyílt és tisztességes megismerését.

Igen fontos és ez egyben a valóságos demokrácia egyik alaptétele is: a különböző pártok, szervezetek és azok tagjainak, elkötelezettjeinek azonosulniuk kell, illetve felelősséget kell vállaljanak a múlt, a jelen és a jövő történéseiért, tetteiért. Egyben a múlt megítélése és annak tudatos kibeszélése sem mellékes. Ez utóbbiaknak – sajnálatos módon – hazánkban nincsen kialakult értékelhető gyakorlati jelentősége, sem tudatosság nem mutatkozik ilyen irányban. Ez viszont lehetetlenné teszi az értelmes, építőjellegű párbeszédet; nem enyhülhet a mesterségesen keltett, hasznos energiákat elvonó feszültség; akadályozza a holtpontról való elmozdulást a haladás irányába. Áldemokráciára utal egy országban az is, ha az úgynevezett ellenzék tevékenysége arra szorítkozik, hogy mindig ellent mondjon és hisztériát keltsen. Az ország szekere attól sem mehet előre, ha állandóan folyik az ellenségkép keresése és gyártása.

Huszonvalahány év alakoskodás után most is ez jelenthető ki: az óriásplakátok „mondanivalója” a közlekedés biztonságát veszélyeztető és figyelemelterelő érzéseket válthat ki.

Én, legszívesebben – akárcsak a „lejárt szavatosságú” szobrok esetében – kialakítanék egy „zárt kertet”, ahol biztonságosan lehetne áttanulmányozni, „megrágni”; netán kulturáltan meg is beszélni a kiállítók gondolatait, elképzeléseit. Mindennek akkor lehetne igazi sikere és értelme, ha a különböző „kampányanyagok” az elért sikerekről, megvalósításokról és nem ígérgetésekről szólnának. Ily módon kialakulhatnának alkotó jellegű, értelmes tájékozódási pontok nemcsak az érdeklődő lakosság számára, hanem alkalom nyílna közvélemény-kutatásra szociológusok, politikusok, stb. számára is – persze maszk és alakoskodás nélkül.

Végezetül, de nem utolsó sorban látogatója lehettem – sajnos nem itt – olyan kivitelezésnek, miszerint egy település kijelölt közterületein alakítottak ki úgynevezett választási „találkozóhelyeket”, ahol minden kapcsolódó anyag hozzáférhető volt – még az érintettek önéletrajza és személyes írása is. Az ötlet-találmány elfogadott, eredményes, civilizált és népszerű volt.

Hutzler Vilmos