Dr. Zacher Gábor: „Meg kell kérdezni a gyerektől, mit adott neked a szer, több lettél tőle”

Miskolc - A toxikológus szerint az a lényeg, hogy legyen keretrendszer és értékrend. Interjú Zacher Gábor toxikológussal.

Két előadást is tartott Miskolcon a Művészetek Házában a múlt héten dr. Zacher Gábor, toxikológus főorvos. Előbb középiskolásoknak beszélt az aktuális droghelyzetről, majd felnőtteknek tartott „Varázsgombáktól a kémiai terrorizmusig” címmel előadást. A sokat látott főorvossal a két előadás között beszélgettünk.

Hihetetlen módon megjelent a szegénységi droghasználat. dr. Zacher Gábor

- Miről szól a felnőtteknek készült előadása?

Dr. Zacher Gábor: Kultúrtörténeti utazás a toxikológia tízezer éve ismert múltjáról. Persze a méregtan nem ilyen múltra tekint vissza, hanem az emberrel egyidős, hiszen az ősember megette a gombát és belehalt, csak akkor még nem vette az ÁNTSZ lajstromba, és nem lett belőle halotti bizonyítvány. Nagyjából tízezer évre visszamenőleg vannak kultúrtörténeti emlékeink, amely a méreganyagokról szól. Ez pedig eltart és végigvezethető a közelmúlt manchesteri merényletéig, amelyben persze kérdőjel van, hiszen nem tudjuk, hogy volt-e jelen tudatmódosító szer az elkövetőnél. De az bizonyított tény, hogy az elmúlt évek nagyobb merényleteinél, mint a nizzai, vagy a bataclani, jelen voltak az elkövetőkben. Ma már nem csak a vallási fanatizmus, nem csak az európai kultúra gyűlölete, hanem a tudatmódosító szerek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a terrorcselekményt elkövető erős legyen, bátor és legyőzhetetlen, és az se érdekelje, ha belehal ebbe.

- Évek óta hallani, hogy a fiatalokat fel kell világosítani a drogokkal kapcsolatban.

Dr. Zacher Gábor: De nem tudjuk őket felvilágosítani, mert mi nem értünk hozzá, nem ismerjük a szereket. Persze én az átlagtól kicsit járatosabb vagyok benne, hiszen harminc éve ezzel foglalkozom, de egy átlag magyar szülő, akinek van egy 18-20 év körüli gyereke, az mit tud ezekről a szerekről? Semmit. Miért is tudna? Az ő idejében még nem volt, a médiából szerzi az információt. Ha történik egy kábítószeres halál, az első oldalas hír az újságban. De, ha egy avasi fiatalember a barátaival elszív néhány marihuánás cigit, majd hazamennek és pár órán keresztül röhögcsélnek, az nem adható el hírként. Pedig ez a mennyiség az átlagfogyasztás. Ha találnak egy házat, ahol van háromszáz tő marihuána, az teljesen másról szól. A médiának ebben óriási nagy szerepe van, egy rövid híradós anyag nem lesz visszatartó erő, viszont egy mélyinterjú az lehetne, de az ritkán tud megjelenni és csak egy vékony réteghez jut el. Egy szülőnek nem kell tisztában lennie azzal, hogy milyen új szerek jelennek meg a piacon. Az elmúlt három évben például 250 új szer került ki, ami hihetetlen, még nekem is komoly feladat, hogy egyáltalán el tudjam helyezni szerkezet- és hatástan szempontjából őket. A dolog szerintem inkább arról szól, hogy megtanítjuk a gyereket például nemet mondani. Van-e értékrendje, keretrendszere, jövőképe? Ezeket otthonról hozza, de vajon hozza? Mert, ha igen, akkor tud jó döntéseket hozni. Mellesleg mi van, akkor, ha kipróbálja? Akkor összedőlt a világ? El kell fogadnunk azt, hogy meg kell tanulni együtt élni ezekkel a szerekkel.

- Mégis mit tehet a szülő, ha kiderül, drogozott a gyereke?

Dr. Zacher Gábor: Nem kell prédikálni, hogy ne próbáld ki fiam, elvisz a rendőr, meghalsz. Ha kiderül, hogy drogot használt, nem szabad összeomlani. Meg kell mondani, hogy fiam, nem örülök neki, aztán meg lehet tőle kérdezni: mit adott neked a szer? Több lettél tőle, másképpen látod így a világot? Nem tudunk a helyzetre valójában felkészülni, nincsenek rá megfelelő mondataink. Ahogy mondtam, az a fontos, hogy meglegyen a gyerek keretrendszere, értékrendje és akkor nem fog belesodródni.

- Mennyire vevők a fiatalok a felvilágosításra, tájékoztatásra?

Dr. Zacher Gábor: Nem tudom, én nem tájékoztatom őket. Beszélek történetekről, a világról, hogy mennyire nem tudunk kommunikálni, és mennyire fontos lenne nemet mondani. Persze néhány tényadatot elmondok nekik. De az ő tudásbázisuk sokkal nagyobb, mint a szüleiknek, beszélnek róla, rákeresnek, chatelnek róla.

- Hány éves korban kezdenek el aktívan drogot használni ma a fiatalok?

Dr. Zacher Gábor: 13-14 évesen. Már ezt látják az idősebb testvérüktől, aki esetleg ad is nekik, de manapság nem nagy nehézség beszerezni kábítószert.

- Idősebb, felnőtt korban kevésbé fordul elő, hogy szerhasználó lesz valaki?

Dr. Zacher Gábor: Ahogy a korosztály idősödik, úgy a szerhasználat is ritkábban szokott előfordulni. Nem azt jelenti, hogy nem találkozom az én korosztályommal, de őket nagyon le szoktam dorongolni. Az az amerikai, aki Woodstockban kezdte a pályafutását, sose volt függő, évente 3-4 spanglit elszívnak a haverokkal, az elképzelhető, hogy a 75-ik születésnapján a haverokkal, – akikkel Woodstockban és Vietnamban is együtt voltak – a mályvacukor és a sör mellé elpattintanak egy spanglit. Ezen kiakadunk? Nem, de ha nálunk egy szeretetotthonban egy idős hölgy tenne ilyet, az be is kerülhetne az újságba. Aki ma 45 évesen bekerül hozzánk egy szer kipróbálása után, az lehet, hogy 20-30 év múlva is alkalmi szerhasználó lesz. Lehet, hogy most is vannak itt a városban olyan bulik, ahol mondjuk ötven körüliek a hétvégén felszívnak egy csíkot, hogy jobban pörögjenek.

- Merre halad most a drogok világa, milyen típusú szerek a legkeresettebbek?

Dr. Zacher Gábor: Biofű, szintetikus marihuána származék. Hihetetlen módon elárasztották a piacot. Ezek egy néven futnak, de ha azt mondom biofű, akkor van olyan, amelyik megegyező hatású mint a marihuána és van amelyik harmincszor erősebb. Mind pszichés, mind testi vonatkozásban. Ma is vannak olyan szintetikus marihuána származékok, amelyekről az internetes kommentelők azt írják, olyan hatású, mintha kalapáccsal képen vágnának. És olcsó! Négyszáz forint, az avasi gyerek simán meg tudja venni. Annyiba kerül, mint a belvárosban egy óra parkolás. Ellopja a szomszéd Camping kerékpárját, amit kétezerért elad, és abból tud venni magának három cigit, egy kis alkoholt és néhány zsömlét. Hihetetlen módon megjelent a szegénységi droghasználat. A legszegényebb rétegben 27 százalék körüli, pedig azt gondolnánk, hogy nincs pénzük. De azt is ami van, arra költi, mert megváltoztatja őket. Apa piál, anya tévét néz és dobálja mellé a rivotrilt, a xanaxát, ami kiszakítja abból a gettóból, amiben él. Akkor mit várunk a gyerektől? A mai magyar szegénység olyan, mint az indiai kasztrendszer: nem tud belőle kitörni. Én voltam olyan településen, ahol az elmúlt 6-7 évben egy fiatal volt, aki főiskolára eljutott. A világ időnként nagyon más, mint amilyennek látjuk…

- Horváth Imre -