2018.05.31. 09:51

DVTK: Nem látszik, hogy mi a stratégiájuk

Miskolc - A klub egykori ügyvezetője szerint a sport- igazgatói poszt a legfontosabb.

A DVTK NB I-es csapatánál kialakult helyzetről olyan sportembereket kérdeztünk, akik dolgoztak a klubnál.

Nem egyértelmű

Sallói István, egykori magyar válogatott labdarúgó miután visszavonult az aktív játéktól, 2000-től sportvezetőként kezdett el dolgozni. A DVTK-hoz 2005 nyarán érkezett, és 2007 novemberéig volt a csapatot irányító gazdasági társaság egyik ügyvezetője, és ezen időszak alatt a szakmai irányítás tartozott hozzá.

– Abban az időszakban, amikor én Diósgyőrben dolgoztam, a pénztelenség volt az úr, sajnos nem volt tőkeerős tulajdonosa a klubnak, ezért a vezetőségnek bevételeket kellett generálni a működőképességhez. Sportszakmailag az volt a víziója a klubvezetésnek, hogy olyan játékosokat igazoljunk külföldről, akiket Diósgyőrben felépítünk és belföldön vagy külföldön értékesíteni tudunk. Kívülről nézve, hogy most mi a koncepció, az számomra nem egyértelmű – válaszolta megkeresésünkre Sallói István, majd így folytatta: – Nem igazán látom, hogy a DVTK-nak milyen szerepet szánna az NB I-ben a vezetése. Sikerstratégiát szeretnének folytatni, amelynek során az eredményesség a fő szempont, esetleg nevelőegyesület szeretne lenni a klub, és a helyi és környékbeli fiataloknak akarnak kiugrási lehetőséget biztosítani, vagy transzferstratégiát szeretne folytatni, hogy a bevételekkel előbb-utóbb kiváltsa a tulajdonosi támogatást? Az elmúlt években mindegyikre volt példa.

Két szerepkörben

– Az sem igazán rajzolódik ki, hogy a szakma kinek a kezében van – állapította meg Sallói István.

– A klubvezetés néhány hónappal ezelőtt a vezetőedzőként rutintalan Bódog Tamásra bízta a sportigazgatói szerepkört is egyben, és ezen a területen aztán tényleg semmi tapasztalata nem volt korábban. Így egy embernek két szerepkörben is új fiúként kellett volna helytállnia, ami szinte lehetetlen, mert Nyonban az UEFA PRO licences képzésen, a legfontosabb mondat számomra, ami elhangzott, az volt, hogy a futballban minden megvehető, kivéve a tapasztalat! Azt meg kell élni, át kell élni, sok sikerrel és kudarccal együtt. De egy olyan erős versenyszférában, ami ma a labdarúgást körülveszi, amikor arrafelé megy a futball, hogy minden egyes területnek külön specialistái, szakemberei vannak a labdarúgáson belül, kezdve az erőfejlesztéstől a pszichológusokon át, a sportmasszőröktől egészen a videóelemzőkig, nem szerencsés két ilyen fontos posztot egy személyre bízni. Mert olyan is lehet, mint most, hogy egy ember távozásával két űr keletkezik. Szerintem egy labdarúgóklubnál a legfontosabb pozíció a sportigazgatóé. Csodálkozom, hogy a tulajdonosok nem a megfelelő sportigazgató kiválasztásával kezdik a klub építését, mint külföldön, ahol ugyan sokszor alig láthatóak ezek a szakemberek, de mégis ők jelölik ki a klub közép- és hosszútávú irányvonalait, ők határozzák meg a játékosprofilokat, amely alapján a scout részlegnek dolgoznia kell. Az edzők csak végrehajtják a rövidtávú lépéseket. A DVTK jó irányba indult el, amikor ilyen modell mellett tette le a voksát. Úgy emlékszem, hogy öt éve, Kovács Zoltán érkezése után kezdtek dolgozni ilyen felállásban, és ez nagyjából egy évvel ezelőttig tartott. Tudom, hogy nem könnyű alkalmas személyt találni a sportigazgatói szerepre, olyat, aki megfelelő tapasztalattal, nyelvtudással és kapcsolati hálóval rendelkezik, aki globálisan átlátja a világ labdarúgását, aki képes megfelelően vezetni és motiválni a futballszekciót, aki megfelelően képviseli a klubot a médiában, a szövetségben, és aki a tulajdonos vízióját segít megvalósítani, de egy klubnál kell lennie olyan embernek, aki ért a szakmához.

A kiválasztás

A DVTK korábbi ügyvezetője azt is mondta: nem az edző személyének a kiválasztásán kell, hogy múljon egy csapatnak a jelene, a jövője.

– Mikor lehet sikeres egy csapat? Ha a legjobb játékosokhoz a leggyengébb edzőt szerződtetik, vagy a leggyengébb játékosokhoz a legjobb edzőt? – tette fel a kérdést Sallói István. – A kiválasztás mindennél fontosabb, mert a játékosok a klub az egyetlen érté-

kesíthető értékei! Egy játékos szerződése manapság 2-3 évre szól, és sok helyen az edzők nem töltenek el ennyi időt a csapat mellett, vannak olyan játékosok, akiket megörökölnek. Ezért nem mindegy, hogy kik alkotják a keretet, és milyen koncepció alapján kerültek beépítésre.

- Berecz Csaba -

Labdarúgás: néhány hete

A volt válogatott labdarúgó szerint a mostani edzőváltás is megmutatta, hogy nem világos a klub filozófiája, a kiválasztás szempontrendszere, mert két ennyire különböző stílusú szakvezető aligha követheti egymást úgy, hogy ez rövidtávon jól süljön el.

– Amikor mi dolgoztunk Diósgyőrben, nem volt választási lehetőségünk, mert pénzt kellett termelnünk, ezért tettük le a voksunkat a transzferstratégia mellett, hogy külföldről, az afrikai kontinensről érkező játékosok transzferével biztosítsuk a klub működését – mondta Sallói István. – Most, egy ideig szépnek tűnt minden a DVTK-nál, a szenzációs infrastruktúra, a 21.századi arculatépítés, marketing. Néhány hete még egy esetleges kupagyőzelem sem tűnt távolinak, vagy egy dobogós hely, most meg úgy látom, mintha minden a feje tetejére állt volna, a német vonal után éles váltással a spanyol irányba. Nem az a kérdés, hogy melyik a jobb, inkább az, ha valami miatt egyik mellett leteszi a klub a voksát, akkor azt 4-5 évig minimum vinni kell, mert gondolom és remélem, hogy ezek az irányzatok az utánpótlásképzésben is szerepet kapnak. A helyes irány egy a szakmáért felelős személy megtalálása lenne, akivel hároméves szerződést kell kötni, és szakmai kérdésekben teljes döntési kompetenciát adni neki, de azért tudnia kell, hogy a DVTK hatalmas és nagyon lelkes szurkolótáborral rendelkező klub, és a koncepciót úgy kell meghatározni, hogy a siker mindenképpen kódolva legyen, illetve a célhoz vezető úthoz a szurkolókat is megnyerve, mert ha a tábor mögé áll, akkor biztos vagyok benne, hogy a Diósgyőr újra elfoglalja az őt megillető helyet a magyar futballban. Egy jó Diósgyőrre pedig nagy szükség van.