Elek Ákos: "Még nem tudtam felfogni"

Miskolc - Újra a DVTK labdarúgócsapatával készül a franciaországi Európa-bajnokság egyik hőse, a Diósgyőr csapatkapitánya, Elek Ákos. Megérkezését követően a dvtk.eu készített vele interjút, melyben az élményeiről és persze a jövőről is ejtett néhány szót.

- A kontinensviadal előtt azt nyilatkoztad, hogy miért ne lehetnénk mi az egyik meglepetéscsapat. Bár Izland talán nálunk is nagyobb meglepetése volt az Eb-nek, végül nekünk is sikerült, megleptük a világot. Mit érzel most?

Elek Ákos: Nyilván boldog vagyok és örülök annak, hogy jól sikerült az Eb. A sérülésemből kifolyólag már annak is örülök, hogy ott lehettem. Meglepetéscsapat voltunk mi is, bár némiképp balszerencse, hogy csoportgyőztesként az egyik legnehezebb csapatot kaptuk ezen az ágon. Picit fájó, hogy Izland és Portugália tovább jutott, mint mi, mégsem lehetünk elégedetlenek.

- Minden játékosnak az az álma, hogy válogatott legyen és világeseményen vegyen részt. Neked és 22 társadnak ez most sikerült. Volt már időd arra, hogy leülj és végiggondold az elmúlt hetek történéseit?

Elek Ákos: Lehet, hogy még nem is tudtam felfogni. A barátaim mondták, hogy mi azt elképzelni sem tudjuk, mi volt itthon. Ők mesélték, hogy megállt az élet a meccseink alatt, mert annyian nézték a mérkőzéseinket, és annyian szurkoltak nekünk. Amikor hazajöttünk, nagyon jó érzés volt, hogy ilyen szeretettel fogadtak minket, és vadidegen emberek jöttek oda hozzánk, hogy elmondják, mekkora örömet okoztunk nekik. Ez volt a legfontosabb. Ami nekem nagyon nagy öröm, ezt mindenképpen szeretném kiemelni, hogy régóta nem láttam már gyerekeket a bánrévei focipályán, mert három méteres gaz volt. Most, amikor mentem haza, látom, hogy lenyírták a füvet és a gyerekek ott fociznak. A szülők mondták, hogy ezt váltotta ki az Európa-bajnokság a gyerekekből. A srácok most már nem Ronaldók, és Messik akarnak lenni, hanem a magyar játékosok neveit skandálják. Most nagyon sok srác focista akar lenni és ez nagyon fontos.

- Ha a te gondolatmenetedet akarom folytatni, akkor most nagyon sokan Elek Ákosok akarnak lenni Bánrévén, Miskolcon, Kazincbarcikán, Ózdon és megyeszerte. Ezt te hogyan éled meg?

Elek Ákos: Legyen így! Nyilatkoztam az Eb előtt is, talán nem nagyképűség, hogy én lehetek a példa nekik, mert az én pályafutásom is mutatja, hogy az ország ezen végéből is el lehet jutni egész magas szintre.

- Ahogy említetted is, megállt itthon az élet, az egész ország egy emberként szurkolt nektek, soha nem látott szurkolósereg kelt útra a csapatért. Hihetetlen az, ami velünk, magyarokkal történt az elmúlt hetekben. Ti ebből mennyit érzékeltetek?

Elek Ákos: Elzárva nem voltunk. Láttunk videókat a meccsek után, hogy hogy fogadták az emberek az eredményeinket. Láttuk a meccsek előtt a szurkolók menetelését a stadionba, ez is plusz erőt adott nekünk. Ezzel együtt mi nem tudjuk még felfogni, átérezni, hogy mi lehetett itthon.

- A portugálok ellen 90, a belgák ellen 45 percet játszottál. Az első két meccset kívülről láttad, milyen érzés volt pályán lenni?

Elek Ákos: Összehasonlíthatatlan a kettő. Már a bemelegítés is hihetetlen volt. Minden csapatnak megvolt a saját dala, amikor a szurkolóink rákezdtek „Az éjjel soha nem érhet véget!” című slágerre, az óriási volt. Az igazi sportember nem érzi jól magát a kispadon. Mindenki játszani szeretett volna, és mindenki játszott is, ez azért elég ritka. Utólag, hogy ilyen sérülésem volt, a játékpercekkel nem lehetek elégedetlen, szerintem a teljesítményemmel sem. Valamilyen szinten ez így volt kerek.

- Beszélgettünk az edzőtábor előtt és azt mondtad, hogy szeretnél minél többször előremenni, helyzetbe kerülni és gólt szerezni. Bár ez utóbbi nem sokon múlt, végül sajnos nem sikerült. Maradt benned hiányérzet?

Elek Ákos: Háromszor majdnem összejött. A három helyzet miatt nagyobb hiányérzet van bennem, mint a játékperceket illetően. Az első helyzetnél, amit kihagytam Portugália ellen, azon gondolkodtam, hogy mi lenne a jobb megoldás, talán ott hibáztam. A kapufánál egy pár centin múlott, ott nem volt szerencsém. A belgák ellen csak azt az oldalt tudtam rúgni, akkor nagyot védett a kapus. Utólag azt mondom, hogy a portugálok ellen más megoldást kellett volna választani. Nyilván sajnálom, hogy nem sikerült gólt szereznem, de az is nagy szó, hogy háromszor helyzetbe tudtam kerülni.

- Eddig sem voltál ismeretlen sportoló, változott valami az Eb óta? Többször állítanak meg az emberek? Kérnek közös fotót a benzinkúton vagy a boltban?

Elek Ákos: Hétfőn hazaérkeztünk, megvolt az ünneplés, kedden délután lementem a játszótérre. Nem tudtam játszani a gyerekekkel, hála Istennek (nevet - a szerk.), mert annyian jöttek oda hozzám. Érdekes egyébként, mert ugyanazok az emberek voltak ott eddig is, de most több fotót vagy aláírást kértek. Utána elmentem bevásárolni, az sem tíz perc volt szerencsére. Ezek jó dolgok, és valamilyen szinten érzékeltetik, hogy mennyire vágytak már az emberek egy futball sikerre. Most magasra tettük a mércét saját magunknak. A magyarok most már elvárják, hogy a Vb-selejtezőkön is jól szerepeljünk.

- Mekkora lökést adhat most ez a sikeres szereplés? Végre minta megszűnt volna a tipikus magyar pesszimista hozzáállás. Sokszor halottuk már, hogy úgysem jön össze, úgysem sikerül, sose jutunk ki…

Elek Ákos: Most változott valami. A Vb selejtező csoportban a Portugálok a favoritok és most láttuk, hogy annyira azért nem kell tőlük elájulni. Én belülről is azt éreztem, hogy a belgáknak sokkal jobb csapatuk van, mint Portugáliának. Láthattuk Svájcot is, jó csapat, de olyan hú de nagy extra nincsen bennük sem. Reálisan nézve meg lehet célozni a csoportban a második helyet, bár egy világbajnokságra kevesebb csapat jut ki Európából, de ezért fogunk dolgozni. A munka látszik. Bernd Storck első meccse a románok ellen volt, amikor hármat nem tudtunk egymáshoz passzolni. Védekezésben akkor is jól néztünk ki, mindenki nagyon akart, de az Eb-meccseken látszott, hogy ahhoz képest mennyivel jobban játszott a csapat. Sokan csodát emlegetnek, de ebben semmi csoda nincsen, nagyon sokat dolgoztunk érte, elindultunk egy úton és ennek előbb-utóbb kijön az eredménye.

- Beszéljünk a DVTK-ról! Sok szurkolónk már most hiányol…

Elek Ákos: Pedig láthatóan itt vagyok... (nevet - a szerk.)

- A jövőt tekintve soha nem árultál zsákba-macskát. Elmondtad többször, hogy szeretnéd magad újra kipróbálni külföldön. Mi a helyzet jelenleg?

Elek Ákos: Itthonról már volt megkeresésem, de külföldről még csak tapogatózások vannak. Van még két hónap az átigazolási szezonból. Azért is kértem csak egy hét pihenőt, hogy ameddig itt vagyok - ez lehet két év, lehet augusztus vége, vagy csak pár hét -, addig minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsem a csapatot. Már az első fordulóban is jó formában szeretnék lenni. Kutya kötelességem, hogy amíg a DVTK játékosa vagyok, addig a maximumot nyújtsam, mindent megtegyek a klubért, hiszen a klub is megtette ezt értem. Ez nem csak egy Európa-bajnoki szereplés volt, hogy kimentünk, nem égtünk le nagyon, aztán hazajöttünk, hanem kifejezetten jól szerepelt a csapat. Ez megnövelte a magyar játékosok ázsióját, más lett a megítélése a magyar focinak, ezért bízom benne, hogy ha jön egy külföldi ajánlat, akkor olyan összeget tud majd értem kapni a klub, amiből tovább tud majd építkezni.

- Mennyire követted a Diósgyőrrel kapcsolatos híreket?

Elek Ákos: Nyilván követtem. Olvastam a híreket, láttam a felkészülési meccsek összefoglalóit is. Örültem neki, amikor azt nyilatkozta Benczés Miklós, hogy az új vezetőedzőnk tudja kezelni a sztárokat is, mert ezek szerint érkeznek majd sztárok. Én ugyanis nem tartom magam annak... (nevet - a szerk.) Hiszek benne, hogy fogunk még igazolni, mert egy-két játékosra még szükségünk van. A vezetés dolgozik is ezen.

- Szombaton hazai pályán is láthatna a közönség, de egészen biztosan nem fogsz játszani a kassai csapat ellen, elárulhatjuk, hogy miért?

Elek Ákos: Nincs ebben semmi titok. Az öcsémnek lesz az esküvője, ezért kértem egy szabadnapot. Így terveztük előzetesen is, hogy az Európa-bajnokság utánra teszi, hogy ott tudjak lenni. Ez egy kötelező program nekem, nem hagyhatom ki.

Az Elek Ákossal készített teljes interjú elolvasható a dvtk.eu-n >>>