2016.04.27. 12:53
Széttépett mesekönyvvel nehéz kikeveredni a szegénységből
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nógrádszakáll, Nyíregyháza - Van-e otthon könyv, jut-e idő mesélésre a hátrányos helyzetű családoknál? Egy, az oktatás és a szegénység viszonyát vizsgáló konferencia szerint ez is fontos tényező a szegénysorsból való kitöréshez. Egy szegény faluban jártunk utána ennek, bibliát, könyvtári bulvárt és széttépett mesekönyvet találtunk. Ballai Vince cikke az Abcúgon.
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nógrádszakáll, Nyíregyháza - Van-e otthon könyv, jut-e idő mesélésre a hátrányos helyzetű családoknál? Egy, az oktatás és a szegénység viszonyát vizsgáló konferencia szerint ez is fontos tényező a szegénysorsból való kitöréshez. Egy szegény faluban jártunk utána ennek, bibliát, könyvtári bulvárt és széttépett mesekönyvet találtunk. Ballai Vince cikke az Abcúgon.
“Az egyedüli család szerintem mi vagyunk itt, akik olvasnak esténként a gyerekekkel” – Viktor kissé túloz, de nem teljesen a levegőbe beszél. A huszonéves férfin kívül valóban nem sokan büszkélkedtek azzal a Nógrádszakál elhanyagolt házaiban élők közül, hogy könyvet tartanának otthon a gyerekeknek, vagy, hogy közösen mesélnének.
Viktor elárulta, azért olvasnak minden nap: mert vallási előírás. Csatlakoztak a jehova tanúihoz, ahol minden nap szokás a Bibliából olvasni. “Reggel megköszönjük, hogy felébredtünk, és ennek része a szövegolvasás is” – mondta, de olvasnak esténként is, előző nap például Ábrahám története volt soron. Utána kérdéseket is feltesznek a gyerekeknek a szöveggel kapcsolatban – mondta, bár a kicsik maguktól nem olvasnak. “A tévé nagyon megy, nem is akarom tiltani.”
Viktor szülei évekkel ezelőtt csatlakoztak a felekezethez, ő akkor kamaszként nem sokat törődött vele, de “ valami megragadt a fejemben”. Aztán, amikor pár éve hallotta, hogy járnak arra az aktivisták, szólt a feleségének, nehogy elküldje őket. Viktor egyelőre kereszteletlen hírnök, és gyakran jár családjával a felekezet közös programjaira. “Ilyen közösség máshol nincsen.” A férfi amúgy közmunkás, ottjártunkkor éppen a patakpart megtisztításához készülődött a nógrádszakáli Rózsadomb tövében, egy kempingszéken ülve.
Nógrádszakáll a templomdombról | Fotó: Magócsi Márton
A minap egy szakmai műhelynapon boncolgatták a mélyszegénység és az oktatás összefüggéseit. Ennek lényege, hogy az oktatás lenne a legjobb eszköz, hogy a hátrányos helyzetű, szegény családokba született gyerekek felnőttként ne munkanélküliként vigyék az adóforintokat, hanem munkával járuljanak hozzá a nemzeti jövedelemhez. Jelenleg azonban nincsenek jó esélyei egy ilyen családba született gyereknek, a tehetségesek is közmunkásként végzik. A konferencián – amiről itt olvashat bővebben – elhangzott egyik sarkalatos megállapítás az volt, hogy a szegény családokban kevesebb a könyv, kevesebb idő jut mesemondásra, és kisebb a szülők szókincse, ami hozzájárul a hátrányokhoz.
Körbenéztünk Nógrád megye egyik szegényebb településén. A megye az elmaradottabbak közé tartozik, az életszínvonal mutatóit nézve a rangsor végén van, különösen legészakibb, a szlovák határ mentén fekvő régiója áll rosszul. Nógrádszakáll is ide tartozik, a település kicsivel több mint hatszáz lakosára 134 foglalkoztatott és 76 munkanélküli jut a 2011-es népszámlálás adatai szerint.
Viktorhoz hasonlóan mások is pihenőidejüket töltötték a közmunkában dél körül, amikor arra jártunk. Imréék például házuk kerítésénél ücsörögtek, és beszélgettek. A hosszú aranyásóbajuszt növesztő férfi unokái között van óvodás és iskolás is, egyik lányuk fogyatékos, gyerekkönyvekkel nem büszkélkednek. Fia, a 18 éves Ricsi – aki azt mondta, mostanában tanácsolták el az általános iskolából – azonban kölcsönzött egy könyvet a könyvtárból. Az egyik fiókban tartja, hogy a kisebb gyerekek ne tegyék tönkre. Szexbotrányok a címe, és királynőkről, hercegekről van benne szó – mondta büszkén és sokat sejtetően, majd meg is mutatta.
Ricsi a fiókba rejtett könyvvel | Fotó: Magócsi Márton
A kisebbektől máshol is jobb eldugni a könyvet, már ha van. Pár házzal odébb Julianna, akinek a fia Ludányhalásziba jár iskolába, azt mondta, hogy a Magyar Népmeséket, amit még a szüleitől kapott annak idején, kislánya már alaposan megszaggatta. Az eredetileg fodrásznak tanuló – de nem végzett – fiatal anya azok közé tartozott, akik azt mondták, élettársával együtt szoktak foglalkozni iskolás gyerekükkel: átnézik együtt a házifeladatot. Ő inkább matekban segít, ha tud, férje – aki szobafestő, és egy vállalkozóval jár dolgozni építkezésekre – az olvasásban. Ha telik rá, szoktak venni könyvet is, de inkább iskolai felszerelésre költenek, “mert az fontos” – mondta.
Juliannával egyik barátnője, Noémiék udvarán beszélgettünk. Noéminak még kicsik a gyerekei, de azt mondta, van könyvük. A kis polcon, a gyerekjátékok között keresgélve elő is került a több darabra esett, keménylapos mesekönyv. “A kislány nem sokáig tűri őket” – mentegetőzött a fiatal anya, aki gimnáziumba járt Balassagyarmatra, de nem fejezte be. “Olvasnánk is neki esténként, de nem hallgatja végig, inkább a tévét nézi” – mondta.
Noémi mutatja könyveiket | Fotó: Magócsi Márton
A tízéves Mátyásnál egyetlen könyv volt otthon, az is iskolai, bár általában nem szokta hazavinni a tancuccait, mert délután, a napköziben elvileg megtanulják a leckét. A mi világunk környezetismeteret tankönyvbe állítása szerint néha belelapoz, de amikor megszólítottuk apró házuk udvarán, éppen egy rossz villa fogait hajlítgatta a tavaszi napfényben. Neki is közmunkás az édesapja, anyja pedig gyesen van otthon kistestvérével, Sherezádéval. A rózsaszín, elemes játékventillátorát megátalkodottan zümmögtető kislány játékai kis polcon gyűlnek a tornácon.
Az egyetlen otthon lévő könyv | Fotó: Magócsi Márton
Tibor éppen kerítést épít tizenéve befejezetlen háza körül. Hántolatlan akáctörzseket állít fel kisebbik fiával. Neki egyetlen unokája jár még csak iskolába, de az 56 événél idősebbnek látszó férfi elégedetlen. Morcosan visszhangozza a pedagógustiltakozások egyik gondolatát, hogy leterheltek a gyerekek. Könyvet nem tartanak otthon, unokái szívesebben tévéznek “abból is tanulnak”, vagy játszanak az udvaron “szabad játék is kell a gyereknek”.
Tibor | Fotó: Magócsi Márton
Könyvek és oktatás helyett évek óta befejezetlen házáról beszélt, megmutatta, hol lenne eredetileg a bejárat, elmesélte, hogy annak idején amikor megépítette, mennyivel rövidítette meg a kivitelező – pedig így is sok mindent ő maga csinált. Eredetileg kőműves volt, és Pesten dolgozott sokat, sőt, munka után karatézni járt. Most nincs munkája, a közmunkából kitették, azt mondta, azért, mert nem rejtette véka alá felháborodását, hogy sokan csak névleg, papíron dolgoznak a programban, és hogy a munkavezető olyan ember szerinte, akinek nem is lenne hozzá képesítése.
Tiboréknál otthon | Fotó: Magócsi Márton
Bertalan a Főkefe helyi asztalosüzeménél dolgozik minimálbérért. Ő igyekezett odafigyelni gyerekei tanulmányaira, könyveik is vannak. Lányát híres zenészhez szeretné járatni gitáriskolába a közeli Salgótarjánba, de huszonéves fia hiába végzett informatikai középiskolát, nem talál munkát a közelben, ráadásul a közmunkából is kiesett.
Bertalanék | Fotó: Magócsi Márton
A fiú koraszülött volt, emiatt midig is rossz volt a szeme, a közelmúltban fél szemére meg is vakult. Fogyatékosságára azonban szerinte nem voltak tekintettel a közmunkaporgramban. “Kirakták a patakba gazt vágni”, és hiába kérte, nem kapott könnyebb munkát, egy hét után abba is hagyta. Budapestre talán mehetne, de akkor minden pénze elmenne az albérletre és az utazásra. Példájuk jelzi, a magasabb végzettség sem feltétlenül jelent biztos kiutat.
- Ballai Vince | abcug.hu -
Leckét évekig nem kaptak, mert úgysem tudják megcsinálni, a farsangi bálba nem engedték be őket, osztálykiránduláson sem voltak soha, ahogy az iskolai úszásoktatásból is kimaradtak. Ezt állították a bíróság előtt tett tanúvallomásukban azok a gyöngyöspatai fiatalok, akiket szegregáltan oktatott a helyi általános iskola. Kártérítést szeretnének a szerintük meghiúsult jövőjükért.
Míg a nyolcvanas évek végén a roma fiatalok kétharmada fejezte be a középiskolát, mára csak a felük. Ezért ma minden második roma fiatalra a tartós munkanélküliség vagy a rendszertelen foglalkoztatottság vár. Egy friss tanulmány szerint ennek egyik fő oka, hogy a roma gyerekek nagyon lemaradnak az általános iskola végére. Ezért azonban csak részben tehető felelőssé a család, ahonnan jönnek.
A KSH már nem teszi, de a Policy Agenda most kiszámolta, hogy tavaly 88 ezer forint volt a magyar létminimum.
Már a születésük pillanatában hátrányba kerülnek a szegény családból származó gyerekek: sokan az óvodába sem jutnak el, otthon nincs fény, hogy tanuljanak, az iskolában pedig nagy eséllyel nincs olyan pedagógus, aki leküzdhetné velük a lemaradásukat. A roma fiatalokat ráadásul gyakran külön osztályba rakják. Pedig az oktatás lenne a legjobb eszköz arra, hogy felnőttként ne munkanélküliek legyenek, és az államnak is pénzt hozzanak ahelyett, hogy vinnék a pénzt.
Közép-Európai romák tömegei szenvednek el olyan hátrányokat életük első éveiben, amelyeket soha többé nem tudnak ledolgozni. Pedig, ha időben érkezik a segítség, az iskolában és a munkaerő-piacon is könnyebben boldogulnak. A Világbank új kötetében összegyűjtötték, milyen programokkal lehetne segíteni a mélyszegénységben élő romákon. Ha az európai politikusok okosak, 2020-ig még a pénz sem lehet akadály.
Betti megpróbált továbbtanulni, de egyedüli cigány volt az iskolában, így pár nap múlva hazament. Attilát teljesen hidegen hagyja a tanulás. Tündének a négyes már rossz jegy, Józsi pedig nem akar közmunkás lenni, mint az apja. Ismerjen meg 13 hátrányos helyzetű családot, ahol a szülők attól félnek, hogy a gyerekeik idő előtt otthagyják az iskolát, csakúgy mint egykor ők maguk, a gyerekek pedig küzdenek azzal, hogy a szüleik nem tudnak segíteni nekik! Minden gyereket ott fényképeztünk, ahol tanulni szokott.
Frissen gyűjtött gomba, pörköltnek való máj, otthon termett paprika és fagyasztott répa. A Baranya megyei Besencén jártunk utána, mire elég egy szegény család pénze, néhányan pedig azt is megmutatták, mi van a hűtőjükben a hónap végén. Íme a besenceiek hűtőinek tartalma, itt pedig a családokról olvashat, akiknek havi pártízezer forintból kell megélniük.
Hiába dolgoznak megfeszítetten, a pénzük jó része már a hónap elején elfogy, kiürül a hűtő, a lukas kazánt pedig képtelenek megjavíttatni. Hajnalkának kabátban kell mosogatnia a konyhájában, Szilágyiné pénze minden hónap 10-éig tart ki, Marika pedig mindig pontosan számon tartja, hány tojás van a hűtőjében. Besencén jártunk utána, mire elég a szegények pénze.
