Ha most nem segítünk a romáknak, akkor soha

Akt.:
Roma család Romániában
Roma család Romániában - © Forrás: Világbank
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Közép-Európai romák tömegei szenvednek el olyan hátrányokat életük első éveiben, amelyeket soha többé nem tudnak ledolgozni. Pedig, ha időben érkezik a segítség, az iskolában és a munkaerő-piacon is könnyebben boldogulnak. A Világbank új kötetében összegyűjtötték, milyen programokkal lehetne segíteni a mélyszegénységben élő romákon. Ha az európai politikusok okosak, 2020-ig még a pénz sem lehet akadály. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

“Sokan hajlamosak annyival elintézni a romák nehéz helyzetét, hogy ők így szeretnek élni, és kész. Ezt most adatokkal sikerült megcáfolnunk” – mondta Roberta Gatti, a Világbank washingtoni munkatársa a szervezet új kötetének budapesti sajtóbemutatóján. A szervezet felmérése szerint a romák semmivel sem akarnak kevésbé stabil munkahelyet vagy oktatást a gyerekeik számára, mint a nem romák. A “Being Fair, Faring Better” című kiadvány másik újdonsága, hogy születéstől a munkába állásig mutatja be, milyen hátrányokat szenvednek a közép-európai (bolgár, román, magyar, szlovák és cseh) romák életük során, és milyen sikeres nemzetközi példák vannak az esélyegyenlőség javítására.

Intenzív segítséggel bármi lehetséges

Bár a romák felzárkózása a Világbank szerint egyszerre morális kötelesség és gazdasági érdek is, rengeteg roma gyerek még mindig behozhatatlan hátrányba kerül élete első éveiben. A vizsgált országokban a roma gyerekek kevesebb mint 50 százaléka jár óvodába, és a közép-európai roma gyerekeknek csak 11-33 százaléka jut el a középfokú oktatásig, a diplomásoknak pedig alig egy százalékát teszik ki.

Pedig ha gazdasági nyelven fogalmazunk, “minél korábban fektetünk be a roma gyerekek fejlesztésébe, annál képzettebb embereket kapunk majd a munkaerőpiacon” – magyarázta Karácsony Sándor, a Világbank kutatója és a kötet egyik szerzője. Az elöregedő közép-európai társadalmaknak olyan szükségük lenne a fiatal roma munkavállalók tömegeire, mint egy falat kenyérre. Ha ránézünk a magyarországi romák és nem romák korfájára, nemcsak az látszik, hogy a romák várható élettartama drasztikusan elmarad a nem romákétól, hanem az is, hogy mekkora tartalék rejlik bennük a gazdaság számára:

vilagbank_1

A magyarországi romák (balra) és a nem romák (jobbra) korfája. A kék szín a férfiakat, a narancs a nőket jelöli | Forrás: Világbank

Leegyszerűsítve a Világbank álláspontját: minél igazságosabb társadalomban élünk, azaz minél nagyobb az esélyegyenlőség, annál jobb lesz a gazdaságnak is. De hogyan lehet hatékonyan beavatkozni akkor, amikor még nem túl késő?

A kötetben több projektet is bemutatnak, de a legérdekesebb talán a “Chile Solidario”, amely 2002 és 2012 között több mint kétmillió hátrányos helyzetű chileinek tudott segíteni. Miközben Chile a 90-es években sikeresen csökkentette a szegénységi rátáját 38,6-ról 23,2 százalékra, a mélyszegénységben élők aránya nem csökkent, és továbbra is a népesség 5,6 százalékát tették ki. A legtöbb szociális intézkedés csak a szegények felső rétegeit érte el, mivel az igénylésükhöz bonyolultabb dokumentumokat kellett kitölteni és el kellett menni a helyi kormányhivatalba, ami a legszegényebbek számára egyáltalán nem magától értetődő, nem beszélve arról, hogy gyakran nem is értesültek a lehetőségekről. Ráadásul a programok nem a családokat, hanem az egyéneket célozták, ami párhuzamosságokhoz és kevésbé hatékony működéshez vezetett.

A Chile Solidarióban önkéntesen résztvevő családok az első két évben intenzív tanácsadói segítséget kapnak a hozzájuk tartozó szociális munkástól, aki rendszeresen ellátogat hozzájuk. Ez a program kulcsa, hiszen ezen keresztül kell a családokat megtanítani az egészségügyi, oktatási és szociális rendszer önálló használatára. A tanácsadók személyre szabottan segítik a családokat és bizalmi kapcsolatot építenek ki velük, valamint összekapcsolják őket azokkal a szociális szolgáltatásokkal, amelyek elvileg korábban is elérhetők lettek volna számukra. (A családgondozás a magyar gyerekvédelmi rendszernek is fontos része, de közel sincs elég családgondozó, és a munka olykor a partneri viszony helyett inkább a hatalom fitogtatására épül. Erről itt olvashat riportot, itt pedig a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke is beszélt róla).

Együtt kidolgoznak egy családfejlesztési tervet, amelyben leírják, milyen problémák vannak a családban az egészségügyi helyzettől a lakhatáson át az iskoláig, és milyen stratégiával lehetne megoldani őket, mindezt pedig mérhetővé is teszik. A családoknak összesen 53 pontot kell összegyűjteniük, így kezdettől fogva tudják, melyik területen kell többet fejlődniük, és melyikből állnak jobban. A családokat így aktivitásra ösztönzik, a tanácsadói segítség mellett pedig havonta pénzzel is segítik őket. Ha a családok teljesítik a tervben foglaltakat, egy újabb, hároméves fázisba lépnek, amivel további juttatásokra válnak jogosulttá.

Több mint tíz évvel a program elindítása után látszik, hogy a résztvevő családok legalább a minimális életminőséget biztosítani tudták maguknak, elsősorban a kétéves tanácsadói programnak köszönhetően. Ezen kívül több gyerek jut el az iskolába, mint korábban, javult a férfiak munkaerő-piaci helyzete, és többen jutnak hozzá a szociális szolgáltatásokhoz. A Világbank szerint a Chile Solidario a helyi sajátosságokra (Közép-Európában a roma kultúrára) szabva bármelyik országban jól működő program lehetne.

Egy jó magyar példa

Vannak projektek, amelyek nem az egész családot, hanem a gyerek korai fejlesztését veszik célba. Ehhez elsősorban széles bölcsőde- és óvodahálózat kell, de ez önmagában nem elég, hiszen a roma gyerekek sokszor akkor sem jutnak el az intézményekbe, ha egyébként lehetőségük lenne rá.

Ilyen a 2003-ban brit mintára elindított Biztos Kezdet program, amely 110 hátrányos helyzetű településen hozott létre gyerekházakat. Itt a leginkább rászoruló hat év alatti gyerekeknek és szüleiknek nyújtanak szociális szolgáltatásokat, 2012 óta központi költségvetésből (korábban a Norvég Alap és az Európai Unió finanszírozta őket). 2006-ban már négyszáz család és hétszáz gyerek vett részt a programban. (Egy korábbi riportunk alkalmával mi is jártunk a tiszakarádi Biztos Kezdet gyerekházban).

2

Anyukák és gyerekek egy Biztos Kezdet gyerekházban a Bodrogközben | Fotó: Magócsi Márton

“Ígéretesen alakul” – mondta Roberta Gatti a Biztos Kezdetről, de ennél többet szerinte egyelőre nem állíthatunk. Az mindenesetre biztos, hogy az ilyen programok nem csak a korai iskolaelhagyók arányát csökkenthetik (ami Magyarországon 2010 óta folyamatosan növekszik), de segíthetnek a gyerekeknek beilleszkedni az általános iskolába, ami nem mindig könnyű feladat. Karácsony Sándor szerint a roma gyerekek épp a nagy váltásokkor, vagyis az általános iskolába és a középiskolába lépéskor kerülnek a legnagyobb veszélybe. “Egyre több tanárral és tantárggyal találkoznak, és ha nem figyelnek oda a különleges szükségleteikre, a hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb eséllyel esnek ki a rendszerből” – mondta.

Teljes tévút?

Az Abcúgon nemrég beszélgettünk Iulius Rostasszal, a Közép-Európai Egyetem kutatójával, aki szerint a Világbank, az ENSZ és a többi nagy nemzetközi szervezet mind tévúton jár, mert a gazdasági érvelésükkel figyelmen kívül hagyják a romák kultúráját, ami nélkül szerinte nem lehet valódi segítséget nyújtani. Rostas ezért elsősorban a roma kultúra iskolai oktatására és a roma identitás erősítésére helyezi a hangsúlyt. “Érvelhetünk a nem roma gyerekek szüleinek azzal, hogy engedjenek roma gyerekeket az osztályba, mert az gazdaságilag hasznos lesz. (…) Ilyen alapon akár le is lőhetjük az összes romát, gazdaságilag az is megérné” – mondta Rostas, akinek a véleményét itt olvashatja el bővebben. A “Being Fair, Faring Better” szerzői azt monddták, igyekeztek megfelelni az ilyen kritikáknak, ezért a kötetben írtak a roma kultúra és a roma nyelvoktatás fontosságáról is, illetve bemutatták a Nyílt Társadalom Alapítvány Barvalipe nevű programját, amelyet a roma büszkeség és identitás erősítéséért indítottak.

A kötet idézi a Roma Oktatási Alap AGS (A Good Start) programját, amelyet 16 közép-európai kisközösségben teszteltek, és intenzív szociális munkával próbálták óvodába juttatni a roma gyerekeket. Magyarországon ezt külön az anyáknak szóló tréningekkel is kiegészítették, ahol gyerekkönyveket adtak nekik, és megtanították őket a meseolvasás fontosságára, általában olyan roma nők segítségével, akik maguk is a helyi közösségből származtak.

Hasonló elgondolásra épül a roma pedagógiai asszisztens pozíciójának bevezetése, ami az összes vizsgált közép-európai országban létezik már. A feladata, hogy közvetítsen a családok és az iskola között, valamint, hogy segítse a roma gyerekeket a házi feladat megírásában és a szabadidő hasznos eltöltésében. Szlovákia 2012-ben 200 iskolában bevezette az egésznapos iskolát a hátrányos helyzetű diákok számára, akik ahelyett, hogy otthon töltötték volna a délutánt, az iskolában korrepetáláson, szakkörökön és edzéseken vettek részt.

Inkább megéri otthon maradni, és vigyázni a gyerekre

A gyerekkorból hozott hátrányok később, a munkaerő-piacon is kiütköznek:

  • A romák hasonló arányban vannak jelen a piacon, mint a nem romák, de fele olyan valószínű, hogy alkalmazzák őket,
  • ha dolgoznak is, gyakran időszakos feketemunkát kapnak, jellemzően az építőiparban és a mezőgazdaságban, pedig a Világbank felmérése alapján inkább keresnének kevesebbet egy stabil munkahelyen,
  • a közép-európai roma nőknek csak 10-31 százaléka dolgozik,
  • a romániai romák 72 százaléka nincs regisztrálva a munkaügyi központban,
  • Magyarországon, Bulgáriában és Romániában a romáknak kevesebb mint négy százaléka rendelkezik megtakarítással,
  • Csehországban a romák harmadannyit keresnek, mint nem roma kollégáik,
  • a romák kétharmada szakképzetlen munkás.

Pedig a munka több, mint puszta pénzkereseti forrás, hiszen ez az, ami célt ad a mindennapjainknak, és amelyen keresztül kapcsolódunk a többi emberhez a társadalomban. A romák a legtöbbször azért nem jutnak munkához, mert az oktatásban elszenvedett hátrányaik miatt nem elég képzettek, de vannak más akadályok is. Ilyen például a diszkrimináció: Romániában még olyan gyárat is találtak, amely egyszerűen kiírta a kapujára, hogy

Nem veszünk fel romákat!

de a legtöbbször nem ilyen közvetlen a kirekesztés. Előfordul, hogy a munkaadók a munkához képest irreális végzettséget várnak el a roma jelentkezőktől, vagy bizonyos álláshelyeket egyszerűen nem nyitnak meg előttük. 402 közép-európai roma interjúalany közül a munkaképes korúak 64 százaléka tapasztalt már diszkriminációt, 49 százaléka pedig teljesen nyílt kirekesztésről számolt be.

Akadályozza az elhelyezkedést a területi szegregáció és a tömegközlekedés hiánya is. A romák lakta vidékekre sokszor semmi sem jár sötétedés után, munkalehetőség viszont legtöbbször csak kilométerekkel odébb adódik. (Olvassa el riportunkat a Borsod megyei Debrétéről, ahová tömegközlekedéssel jóformán lehetetlen eljutni!)

A Világbank idézi a siklósi munkaügyi központ projektjét, amelyben egy “mobil irodával” a legnehezebben elérhető falvakba is eljutottak, így sokkal többen regisztráltak álláskeresőként, és többen vettek részt a központ programjaiban is.

A munkakeresés nehézségei sok romát elbátortalanítanak, amit a kötetben egy romániai civil szervezet munkatársa illusztrált példával: “Pușcașiban találkoztunk nőkkel, akik munkába akartak állni. A legközelebbi munka a vaslui ruhagyárban adódott, ahová tömegközlekedéssel lehet eljutni. Nagyjából ötmillió lejt kerestek volna havonta, és kétmillióba került volna az utazás, miközben a háztartás és a gyerekek felügyelet nélkül maradtak volna. Ilyen alacsony fizetésért inkább megérte otthon maradni, és vigyázni a kicsire” – mondta.

Karácsony Sándor szerint egy ideális világban a munkaügyi központ munkatársai minden álláskeresőt személyre szabottan, mentorként segítenének. “A számukra megfelelő képzésekre irányítanák el, és figyelemmel követnék, hogy pontosan miben kell fejlődnie. Sokszor a legalapvetőbb ismeretek hiányoznak, például, hogy hogyan kell megjelenni egy állásinterjún, vagy hogyan kell összeállítani egy önéletrajzot” – mondta. “Ilyen mentorprogramot Közép-Európában még nem láttunk”.

A magyar kormány főleg a sokat vizsgált közmunkával válaszol ezekre a problémákra, és bár ezt a Világbank most nem vizsgálta, Roberta Gatti szerint megfelelő tervezéssel ez is jó út lehetne a munkaerő-piacra. Egy dominikai programban például a magánszektort is bevonták: egy – szintén magáncégek által biztosított – három hónapos képzés után cégeknél lehet két hónapos gyakorlatot végezni. Bár ez nem hosszú távú munka, a tapasztalatok szerint a résztvevők olyan, nemcsak technikai készségeket sajátítottak el, amelyekkel könnyebben boldogulnak a piacon.

A Világbank jó példaként idézi a németországi rendszert is, amelyben négy kategóriába sorolják az álláskeresőket. A legelsőben vannak azok, akik a legjobb esélyekkel indulnak, a legutolsóban pedig azok, akiknek állandó segítségre van szükségük. A közmunka-program csak utóbbiak számára elérhető, a hagyományos aktív munkaerő-piaci eszközökkel pedig a második és harmadik csoportot célozzák.

A kötetben olyan programokat is ajánlanak, amelyek nem a romák oktatási vagy a munkaerő-piaci helyzetén, hanem az otthoni körülményein akarnak javítani. Ezek ugyanis jelentősen rontják a romák egészségügyi állapotát és oktatási esélyeit is.

  • A magyarországi vidéki romák több mint fele rossz higiéniás körülmények között él (pl. nincs vízöblítéses wc-je, nincs rákötve a szennyvízhálózatra),
  • a csehországi romák negyede több mint egy kilométerre lakik a legközelebbi buszmegállótól,
  • a romániai romák 72-85 százalékának nincs hozzáférése vezetékes vízhez.

Egy 1986 óta futó madridi programban például támogatott bérlakásokat kínálnak a romáknak, amihez a kiskorú gyerekek fejlesztése, egészségmegőrzési képzés, elhelyezkedési és beilleszkedési segítség is társul.

A Világbank szerint az Európai Unió 2014 és 2020 közti költségvetési ciklusában történelmi lehetőség adódik arra, hogy az említett programokból minél több megvalósuljon azokban a közép-európai országokban, ahol nagy roma közösségek élnek. Ehhez viszont már politikai akarat is kell, ami nem mindig adott: Roberta Gatti szerint a kötet készítése során olyan közép-európai kormányzati szereplőkkel is találkoztak, akik azt sem akarták elismerni, hogy a szegénység egyáltalán létezik az országukban.

Szurovecz Illés | abcug.hu


Egy ordító szamár töri csak meg a csendet a kihaló Debrétén

Tudta, hogy Magyarország egyik legkisebb faluja festői szépségű, mégse járnak oda turisták? És csak tizen lakják, mégis bezárkózva élik az életüket a helyiek? Debréte az ország egyik leggyorsabban elnéptelenedő települése, tízévente megfeleződik a lélekszáma. A falu mégis tele van izgalmakkal, a környéket egy kanos szamár tartja rettegésben, a polgármesterségért pedig négyévente hatalmas harc folyik. Ismerje meg Debrétét és a lakóit!

Úgy próbáljuk segíteni a romákat, hogy azt sem tudjuk, kik azok

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Iulius Rostas évek óta kutatja, miért nem sikerül Európa szerte valódi javulást elérni a romák helyzetében. Arra jutott, hogy az egész európai romapolitika tévúton van, mert a sok intézkedés és stratégia bűvkörében éppen a romák speciális igényeire nem figyelnek oda. Rostas szerint a politikusok úgy hoznak döntéseket, hogy közben nem is ismerik azokat, akiket elvileg fel akarnak zárkóztatni, ezért új megközelítést javasol.

Csúfosan teljesített emberi jogokból Magyarország

Nincs oka büszkeségre Magyarországnak az emberi jogok területén nyújtott tavalyi teljesítménye miatt. Az Amnesty International jelentése szerint diszkriminálják a romákat, menekültek ezrei előtt zárta le a kormány a határokat, de vannak gondok a vallásszabadsággal és a civil szervezetek háborgatásával is.








hirdetés