„Ezt a munkát csak hittel, szeretettel és szakmai hozzáértéssel lehet végezni”

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségének igazgatója Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át a közelmúltban. Kezdetektől a humánsegítő szakmában dolgozik. Mint fogalmazott, ezt a munkát csak hittel, szeretettel és szakmai hozzáértéssel lehet végezni. Radomszki Lászlónét kérdeztük.

A közösségi oldalon a profilképe alatt az a mondat áll, „minden gyermek kincs”. Ez egyfajta mottónak tekinthető?
Valóban, lehetne a mottóm is, de nem ezt a mondatot választottam. Igazából ez a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) mottója, amely kisfilmet is készített a tevékenységéről, bemutatva, hogy 2020 óta a kormány számos intézkedést tett a közel kétmillió gyermek érdekében. Igazából azért helyeztem el a mottójukat, hogy felhívjam a figyelmet az általuk végzett tevékenységre. A gyermekek jóléte és védelme közös felelősségünk. Számos szervezet tevékenykedik a gyermekekért, köztük a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság is.

Mi az ön mottója?
A mottóm az, hogy ezt a munkát csak hittel, szeretettel és szakmai hozzáértéssel lehet végezni. Vezetői elvem a partnerségre épül. Ennek mentén dolgozom, legyen szó a közvetlen kollégáimról, az intézményvezetőkről, a feletteseimről, a külső partnerekről és az irányító minisztériumról. A kollégáimnak gyakran hangsúlyozom, úgy dolgozzanak és úgy hozzanak döntéseket, hogy azok mögött emberi sorsok vannak. Érezzék a felelősséget, hogy mi emberi sorsokról döntünk. Ez elsődleges szempont a munkánkban.

A szociális ágazat kívánja talán a legodaadóbb és legnehezebb munkát. Miért választotta ezt az utat?
Kezdetektől a humánsegítő szakmában dolgozom. Egészségügyi szakközépiskolában végeztem. Abban az időben nagyon népszerűnek számított az egészségügyi pálya, nehéz volt bejutni a Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolába. Akkor így hívták az intézményt. Nagy dolog volt akkoriban, hogy a kis falunkból ketten-hárman is felvételt nyertünk az egészségügyibe. Általános ápoló és asszisztensként végeztem, és rendkívül büszke voltam arra, hogy ezen a területen fogok dolgozni. Az élet azonban úgy hozta, hogy bölcsődében kezdtem a pályámat, pici gyermekekkel foglalkoztam Szikszón. Ezután egykori iskolámban lettem szakoktató, ahol 15-16 éves középiskolásoknak tanítottam a szakmát. A következő állomás pedig az idősek otthona volt Miskolcon. Közben egyetemi végzettséget szereztem szociálpolitika szakon. Az idősotthonban hosszú időt töltöttem, azt is nagyon szerettem. Nem gondoltam arra, hogy máshol is dolgozhatnék, de aztán lehetőséget kaptam, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségét irányítsam.

Milyen munkát jelentett az új szerep?
Teljesen más volt. A fenntartói szerep más, mint a terepen végzett munka. El kellett telnie egy kis időnek, hogy fenntartói szemmel tudjam megközelíteni az intézmények működését. Hiszen most már nem találkoztam a folyosón az idősekkel, nem mondták, hogy „szia, Mónika, hogy vagy?”, mert ezek után teljesen más kihívások vártak rám. Ebben a szerepben azonban még nagyobb felelősséget éreztem és érzek a rendszerért, hiszen nekünk, kormánytisztviselőknek az intézmény fenntartása a feladatunk. Mi felügyeljük az otthonok költségvetését, a tárgyi feltételeket, a szakmai programokat. Tehát sokkal nagyobb a szakmai felelősségem, mint amikor közvetlenül az ellátottakkal dolgoztam. Nagyon sokat segít, hogy szociális pályáról érkeztem, hiszen át tudom érezni a gondozottak és gondozók problémáit.

Mit jelent az ön számára a közelmúltban átvett rangos kitüntetés?
Felemelő és megtisztelő érzés. Amikor megkaptam az e-mailt arról, hogy felterjesztenek a díjra, akárcsak egy gyermek, izgatottan vártam a fejleményeket, hogy végül milyen döntés születik. Amikor megkaptam az értesítést a Pesti Vigadóban rendezett díjátadóról, kimondhatatlanul boldog voltam. Megtiszteltetésként, a munkám elismeréseként éltem meg a történteket, és elérzékenyülve vettem át az Áder János köztársasági elnök által aláírt oklevelet, valamint az érdemkeresztet dr. Latorcai Csaba közigazgatási államtitkártól. A kitüntetés átvétele után azt mondtam a kollégáimnak, hogy ezen az oklevélen ugyan az én nevem áll, de az eredményeket együtt értük el. A kitűzött célok és feladatok megvalósítása nem sikerült volna a kollégáim és a feletteseim nélkül.

Munka pedig volt bőven, hiszen több változás is történt a megyénk szociális rendszerében. Melyek ezek?
Épp most jövök a megyei közgyűlés bizottsági üléséről, mert tájékoztatást kértek a 2021. évi munkánkról. A bizottság elnöke és tagjai megköszönték az áldozatos erőfeszítéseinket, ami igazán jó érzés volt. Az elmúlt években a megyei kirendeltség működésében több változás is történt. Az egyik legnagyobb, hogy a gyermekvédelmi rendszerünkből egyházi fenntartásba került a nevelőszülői hálózat. Előtte egy részét már átvette a görögkatolikus egyház, a másik részét pedig a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató vállalta. Nálunk a gyermekvédelmen belül a gyermekotthonok és a lakásotthonok maradtak, ezek fenntartásáért felelünk. Gyermekvédelmi intézményünk neve Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyermekvédelmi Központ, amely 383 gyermek neveléséről gondoskodik több gyermekotthonban és lakásotthonban.

Úgy tudom, új szolgáltatások is elindultak egyes szociális otthonokban.
Végtelenül büszke vagyok arra, hogy Putnokon a fogyatékosok otthonában egy új szolgáltatást indítottunk el. Az ápoló-gondozó otthonból támogatott lakhatásba kerültek az ott élők. Szociálpolitikusként nagyon örülök annak, hogy az Európai Unió és az országunk vezetése is azt szorgalmazza: a nagy létszámú intézményekből kisebb, családias környezetbe kerüljenek a fogyatékos emberek. Egy uniós pályázat segítségével az intézményvezetővel való sikeres együttműködésünknek köszönhetően Putnokon öt ház épült, amelybe kiköltözhettek a lakók a nagy intézményből. Természetesen ezt hatalmas szakmai munka előzte meg, hiszen a lakókat és a dolgozókat is fel kellett erre készíteni. A házak szépek, családiasak, ízlésesen berendezettek, nagyon jól érzik ott magukat a lakók. Itt a házi segítségnyújtás alapszolgáltatást is elindítottuk, és a jövőben a jelző­rendszeres házi segítségnyújtás indítását is tervezzük. Miskolcon is létrehoztunk egy támogatott lakhatást, ami a Dél-Borsodi Integrált Szociális Intézményhez tartozik. Ezeket mindenképpen sikertörténetként éljük meg a kollégákkal. Ezen koncepció nyomán folytatjuk a munkát, szeretnénk több nagy ­intézményben is elindítani a támogatott lakhatást. Várjuk a szükséges pályázatok megjelenését.

Nemrég adták át a zsujtai idősek otthonát, mi is tudósítottunk az átadásról.
Igen, ez is sikertörténetünk a szociális ágazatban. Március 26-án adtunk át egy új idősek otthonát Zsujtán, aminek már 20 lakója van. Gyönyörű környezetben, modern, szép épületben. Ezenkívül más intézményeinkben is kitűnő szakmai munka folyik. A Dél-Borsodi Integrált Szociális Intézményben szakápolási tevékenységek indultak el, a Csiba László Integrált Szociális Intézményben remekül működik a jelző­rendszeres házi segítségnyújtás és a szenvedélybetegek rehabilitációs részlege. Rendkívül büszke vagyok az intézményvezetőkre, az ott ­dolgozó kollégákra, hiszen folyamatosan azért dolgoznak alázattal, hogy a ránk bízott ellátottak a lehető legjobban érezzék magukat. A szociális intézményeinkben összesen 2184 főről gondoskodunk.

Integrált intézményeket említett. Hogyan épül fel a megyei intézményrendszer?
A kirendeltségünkön az ügyrendünknek megfelelően négy osztály működik remek vezetőkkel és csapattal, akik már hosszú ideje együtt dolgoznak. A szakmai feladatokat ellátó kollégák közül többen intézményekből érkeztek, azaz ismerik az ellátórendszert. Öt integrált intézményünk van a megyében, ebből négy szociális és egy gyermekvédelmi. Mindegyiknek megvan a maga nehézsége, de megvan a maga jövőképe is. Az intézményvezetőkkel és a gazdasági osztállyal sikeres az együttműködésünk. Mindig büszkén mutatom Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképét, amin az integrált intézményeink telephelyei láthatók. Szinte az egész megyét lefedik. A kirendeltségnek az intézményfenntartási feladatok mellett vannak más teendői is, ilyen a Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program. Borsod-Abaúj-Zemplénben havonta 5-6 ezer rászorulónak adunk át tartósélelmiszer-csomagot egy remek kis csapattal. Komoly koordinációt igénylő feladat, de szívvel és lélekkel tesszük.

Milyen kihívást jelentett a koronavírus-járvány a szociális intézmények számára?
Mondhatom, hogy rendkívül nehéz időszak volt az ellátottak, de a dolgozók számára is. A járvány lecsengése után nem győztem elég köszönetet mondani a dolgozók áldozatos munkájáért. A mi intézményeinkben is voltak megbetegedések, de szerencsére a szakmai stáb meg tudta fékezni a tömeges fertőzést. Az ellátottaknak és a dolgozóknak is egy új helyzethez kellett alkalmazkodniuk. A legnehezebb hetek azok voltak, amikor a hozzátartozók nem tudták meglátogatni szeretteiket. Azonban biztosítottuk a kapcsolattartás módját különböző telekommunikációs eszközök igénybevételével, lehetőséget teremtettünk a csomagok átadására, a hozzátartozók tájékoztatása folyamatos volt. Fontos szerepet kaptak a mentálhigiénés szakemberek, hiszen az ellátottak lelki támogatására nagy szükség volt. Szerencsére a járvány alatt is működött a rendszer, mindenki a legjobb szaktudása szerint járt el.

Mi ad erőt a mindennapokhoz?
Sűrű a programunk, de nagyon jó helyzetben vagyok, hiszen a kirendeltségen a vezetők és a kollégák is megbízhatóak, önállóan dolgoznak, és teszik a dolgukat, amíg én megyek és más feladatokat látok el. Számomra végtelenül fontos a jó munkahelyi légkör, ahol fontos szerepet tölt be a bizalom. Úgy érzem, ez a bizalom kölcsönös, hiszen enélkül nem tudnánk sikereket elérni. És hogy mi ad erőt a mindennapokhoz? A hit. Keresztény családból származom, egy kis faluban élek, és számomra a hit nagyon fontos. Talán az adja a legnagyobb erőt.

Hol van az a kis falu, hogyan telnek azok a napok, amikor nem a munkájával foglalkozik?
Miskolctól 30 kilométerre, egy csereháti kis faluban, Homrogdon élek a férjemmel. Mindketten bejárunk dolgozni Miskolcra. Úgy ismernek engem a helyiek, hogy Mónika reggel megy, és este jön. A 85 éves édesanyám is Homrogdon él, nem messze lakik tőlünk. Sajnos az édesapám már nem él. Egy felnőtt gépészmérnök fiam van, Levente, akire nagyon büszke vagyok. Boldog vagyok, hogy megtalálta élete párját, Biankát, és már nagyon várom, hogy legyen unokám. A családom méhészkedik, én is szeretek velük tevékenykedni, amikor az időm engedi. Kertészkedem a családi házunk melletti kertben, vannak tyúkjaink, őket is szívesen gondozom. Szeretek főzni, erre többnyire hétvégén jut idő. Szeretem a társaságot, a családommal és a barátainkkal eltöltött vidám perceket, az önkéntes tevékenységeket, szeretem az egyházi zarándokutakat, amelyek igazi lelki feltöltődést jelentenek számomra. Hálás vagyok a családomért, a támogatásukért, és hálás vagyok a munkatársaimért, mert nélkülük nem tudnám így összehangolni a munkát és a magánéletet.