2012.05.10. 09:58
Jegyzet: Éretlenek
<em>Több, mint húsz esztendeje történt, pedig esküszöm, hogy olyan, mint ha tegnap lett volna. Kijöttem a B-épület egyik ajtaján, ki a dufart alá. Füles - Isten nyugosztalja - már ott állt, éppen a nyakkendőjét műtötte le magáról. "Na, meg van?" - vetette oda. "A kettes remélem igen..." - válaszoltam. Végzős Hermanosok, a matek írásbeli után. Ő a per ötből, én a per négyből.</em> <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>
Több, mint húsz esztendeje történt, pedig esküszöm, hogy olyan, mint ha tegnap lett volna. Kijöttem a B-épület egyik ajtaján, ki a dufart alá. Füles - Isten nyugosztalja - már ott állt, éppen a nyakkendőjét műtötte le magáról. "Na, meg van?" - vetette oda. "A kettes remélem igen..." - válaszoltam. Végzős Hermanosok, a matek írásbeli után. Ő a per ötből, én a per négyből. Juhász-Léhi István jegyzete
Éppen az aprót számoltuk át, amikor megjelent Rozmaring tanár úr. "Maguk elkéstek urak?" - kérdezte jellegzetes hangján. "Nem, mi már végeztünk!" - feleltem magabiztosan, miközben Füles lehajtott fejjel, némi kuncogással mellettem toporgott. "Tehát végeztek. Aha, no és hová lesz a séta?" - kérdezte rutinosan a jó öreg. "Hát csak a Tanácsháztérre..." - szólta el magát Füles. "Igazítsák meg magukon a nyakkendőt, és vegyék vissza a zakót. Erről még beszélgetünk, abban biztosak lehetnek!" - nyomatékosított Rozmaring tanár úr, hogy érettségi ide, érettség oda; bizony ezt nem ússzuk meg.
Átúsztunk Fülessel - a két fél érett - a Spatiba, és kértük két pohár sört. Nem volt mobil, meg internet, hogy drága szüleinkkel közöljük: egy óra alatt meg lett - szerintünk - a kettes és ezzel az érettségi, mert ugye attól reszketett a fél osztály. Mesélt az új gitárjáról, beszélgettünk a hogyan továbbról. Ilyenek.
Most, több, mint húsz év után nem tudom Füles mit mondana arra a kedd délelőttre - persze azon kívül, hogy finom volt a sör... Két tizennyolc éves, akik azt hitték, az érettségi egy papír. Akik azt hitték... Pedig a java csak azután jött...
- Juhász-Léhi István -
