MJJSE: A jobbtól kell tanulni

Szerdán 18 órától a miskolci jégcsarnokban vívják az ob I-es jégkorong bajnokság döntőjének harmadik meccsét.

Az első két találkozó a papírformának megfelelő eredménnyel zárult: a Sapa Fehérvár AV 19 előbb fölényesen nyert Miskolcon, majd hazai környezetben is kiütötte ellenfelét. Az erőviszonyok alapján aligha tévedünk, ha leírjuk: a szerda esti összecsapás toronymagas esélyese ugyancsak a dunántúli alakulat.

A vezér örül

– Egyszerűen nem hagyom azt, hogy bárki is elrontsa az örömömet – mondta Egri István, a Miskolci Jegesmedvék első embere. – Nagyon büszke vagyok arra, hogy bejutottunk a fináléba, az ezüstérem nagyon szépen csillog majd, sokkal szebben, mintha bronz lenne. Valaki megkérdezte tőlem az első, vagy a második csata után, hogy miért ilyen jó a a Fehérvár? Azt feleltem, hogy ez nagyon egyszerű: mindent a két klub közötti, több száz millió forintos költségvetési különbségben kell keresni. Mit csinálnak a Sapa játékosai? „Semmi különöset”: csak gyorsak és pontosak. Jól látjuk, hogy nekünk ezt a ritmust kell, kellene felvenni, de ugye ehhez még sok időre van szükségünk. Vendégünknek a mostani volt az ötödik szezonja az EBEL-ben. Emlékezzünk csak arra, hogy kezdetben milyen zakókat kapott, utolsó lett, vagy utolsó előtti és hol tart most?

Nem lehet hazudni

A sportvezető ezután arról beszélt, hogy a Miskolci Jegesmedvék együttese már ott tart, hogy a Sapa Fehérvár AV 19 mögött az ország második legjobbja, ezért joggal szerzi meg az ezüstérmet.

– Nem akarom megbántani a labdarúgókat, ezért kérem, hogy senki ne értsen félre – folytatta Egri István. – A jégkorong nem foci, nálunk a gyengébb nem verheti meg az erősebbet, a mi sportágunkban nem lehet hazudni, a két 16-os között eljátszadozni, aztán mondjuk egy szabadrúgásgóllal nyerni. A hokiban nincsenek csodák, a jégen nem lehet alibizni, megállni, az előnyt levédeni, vagy a szerencsére építeni. Itt hatvan tiszta percig kell teljesíteni, így ki is jön a valós tudás, amint azt az MJJSE és a Sapa Fehérvár közötti „mellékelt ábra” mutatja.

A háromszorosa

A sok szurkoló által csak „Nagy Volánnak” nevezett vendégeknek több, mint negyven játékosa van, a miskolciaknak meg tizenöt...

– Ennek következtében furcsa is lenne, ha mi nyernénk, de azt az utat kell járnunk, amelyen elindultunk – szögezte le Egri István. – Színeinkben olyanok is játszanak, akik az alapszakaszban be sem kerültek az együttesbe. Svéd trénerünk nagyon helyesen az összes fiatalt bedobta már, tanuljanak, ebben a helyzetben jól láthatják, hogy milyen „kávéházból” érkeztek a fehérváriak. Fiataljaink a saját bőrünkön érezhetik, hogy még nem tudnak semmit, messze vannak attól, hogy hokisok legyenek, a fejlődéshez sokat és még többet kell majd dolgozniuk. De ez egy későbbi zene, most élvezzük a finálé minden percét, mosolyogjunk, tanuljunk. Én sem idegeskedem, nem lángolok a palánk mellett, hanem arra a nagy útra gondolok, amelyet az elmúlt évtizedekben megtettünk – és hol van még a vége?

ÉM-KT

 Az ikrek egymás ellen

 A Miskolci Jegesmedvéknél Láda Péter, a Sapa Fehérvár gárdájában pedig Láda Balázs szerepel. Mindketten a borsodi megyeszékhelyen nevelkedtek, az élet azonban úgy hozta, hogy most máshol keresik kenyerüket. Milyen érzés az, amikor ikertestvérek egymás ellen küzdenek? – kérdeztük Láda Pétertől.

– Már voltunk ilyen szituációban, de a bajnoki döntő teljesen más. Jó érzés látni, hogy Balázs jól játszott eddig, ennek természetesen örülök. Sokat dolgozott és dolgozik azért, hogy ott játszhasson. Furcsa érzés volt, amikor hétfőn este egyszer úgymond leütköztem... Az összecsapások után magától értetődően szót váltunk, kiértékeljük játékunkat, a családi dolgok ilyenkor nem jönnek elő, ezt majd akkor tesszük meg, ha vége lesz a bajnokságnak.

 Végzi a dolgát

„Örülök, hogy a miskolciak bejutottak a döntőbe – újságolta Láda Balázs, aki az MJJSE-ből igazolt a Sapa Fehérvár AV 19 együtteséhez. – Ezután viszont már nem foglalkoztam azzal, hogy ki az ellenfelünk és azzal sem törődöm, hogy ki jön velem szemben a jégen. Csinálom a dolgomat, végzem a feladatomat, betartom az edzői utasításokat. Profiként nem tépelődök azon, hogy adott esetben a testvérem jön velem szemben...”