Foglalkoztatják a népi gyógyászati fortélyok

Tunyogmatolcs - Hogy miért is fontos a növények gyógyító ereje egy-egy betegség leküzdésében? Nagyanyáink még tudták, csak később keveseknek sikerült átadniuk széleskörű ismereteiket az egyszerű fűben, fában lévő gyógymódok rejtelmeiből. Az olykor több száz éves népi tapasztalatokat, ma divatos szóval „természetes gyógymódok” címszó alatt foglalják össze még szűkebb hazánkban is bizonyos szakkönyvek. Tisza Györgyné – aki gyermekkorában tekinthetett bele eme különleges világba – ma már el sem tudná képzelni az életét a népi gyógyászat fortélyai nélkül. Most, amikor a nagyszülők tanácsai reneszánszukat élhetik stresszes világunkban, talán egyre többen akarnak betekintést nyerni a sokak számára titokzatos népi orvoslásba, amelyeket a mai létben is rendszerint naponta alkalmazhat bárki az otthonában. A Tunyogmatolcson élő Ilonka néni már iskolás kora óta tudja, hogy számos betegségből fel lehet épülni gyógyszerek nélkül.

„Tizennégy évesen tanultam meg a növények előnyös hatásait, mivel nagymamám ismerte a természetes orvoslás csínját-bínját, így mellette volt lehetőségem nekem is sok mindent elsajátítani” – mondta el a Rákóczi úton lakó 78 éves nyugdíjas, akinek a házi gyógymódokkal való ismerkedése immáron hat évtizede tart. „Fiatalként is tudatosan figyeltem az ápolási folyamatokat, hiszen heten voltunk testvérek (4 lány és 3 fiú), és legnagyobbként nekem kellett a kisebbeket betegségeikben gondozni” - emlékezett vissza.

Ma viszont már nyugodt szívvel mer tanácsot adni akárkinek, aki igényt tart rá, sőt nevetve teszi hozzá: példa volt arra is, hogy buszmegállóban faggatták javaslataiért. Persze, nem tagadja, hogy neki szintén vannak gyógyszerei, s természetesen orvoshoz ugyanúgy jár, akár más nyugdíjas, de ha lehetősége van, akkor inkább a népi gyógyászat különleges eshetőségeihez szokott nyúlni. Csalánborogatással vállai fájdalmát enyhítette régebben, míg a kaprot a cukorbetegség kezelésére véli előnyösnek manapság. Ki hinné: a borsmentát, akácvirágot, illetve a bodzát ellenben szárítani szereti, hogy később ugyancsak felhasználhassa bizonyos kórságok elűzésénél. Aszalt gyümölcseivel pedig imádott unokáit látja el szüntelen. Télen a nagymama mindenkinek: bodzateát és fokhagymát ajánl megfázásra.

Mindent összevetve őszintén megnyugtató lehet sokunknak a tudat, hogy még jó néhány szatmári településen akadnak olyan idősek, akik szívesen kalauzolják a tanulni vágyókat a gyógypraktikák, fortélyok, gyógyteák házipatikáiban (amik az orvosi kezelést igaz nem helyettesítik), ám bizonyos panaszokat gond nélkül elmulasztanak valamennyink örömére.

Széles Szabolcs