2011.10.03. 10:05

Diósgyőr: Fegyencjáraton Debrecenbe

Debrecen – Konvojban, rendőri felvezetéssel a DVSC-TEVA vs. DVTK NB I-es futball rangadóra.

Diósgyőr futballbajnoki az első osztályban. A veretlen listavezető nincs messze, sem a tabellán, sem távolságban. Akkor vállaljuk be a buszos túrát. Legutóbb 14 éve Tiszakécskére sikerült társas gépjárművel leruccanni, de az nem sikerült olyan túl jól. No nem a kétgólos vereség, hanem egy dinnyés termésének néhány utastársunk által titokban történt betakarítását követő rendőrségi igazoltatás miatt.

Piros-fehér

Vasárnap déli harangszó után néhány perccel, Diósgyőri stadion. Buszok sorakoznak a klubház előtt, leghátul egy remek állapotú, na az amelyik nem a szurkolókra vár. Majd a csapatot viszi, ők 12.50-kor indulnak. Mi elméletileg 12.30-kor, azt javasolták, hogy a fegyencjárat nevű társasgépjárműre üljek fel, az megy majd elől. Nem meglepetés, hogy piros-fehér. Nem szép, de Ikarus. És nem az amit néhány éve a Bajtársak szurkolói csoport tagjai az összedobott pénzből megvettek maguknak. "Éppen most kedden sikerült eladni – mondja örömmel a hangjában Laci. - A többség arra szavazott, hogy vegyük meg, de három túrán is cserben hagyott minket, sajnos nem volt olyan állapotban, hogy biztosan eljussunk oda, ahová szeretnénk."

A 12.30-as rajtról kiderül, hogy nem csak elméleti. Vannak itt rendőrök, akiknek fontos a pontosság, és az udvariasan felkérésnek, hogy fel kéne szállni a buszra, senki nem tud ellenállni. Zöldhullámot fogunk ki Miskolcon, ami abból áll, hogy két zöld rendőrautó megy elől szirénázva, a konvoj meg mögötte. Nem csak a három busz, hanem kisbuszok és személygépkocsik is. A vasárnap déli csendességben, az utcán lévők közül, akinek átjön, hogy kik kaptak ilyen díszes felvezetést, azok mosolyognak, sőt, van aki integet. "Azért ilyen felvezetést nem szoktunk kapni" - mondja Zoli, aki Bajtársak feliratú fekete pólót visel. Van egy-két kiemelt utas, akit útközben veszünk fel, de az első igazi megálló Mályi. Itt is van felszálló, nem is egy. Mostanra a három buszon már össze is szedték az utipénzt, úgyhogy most egy kis matek van soron. Ha már megálltunk Mályiban, rögtön van egy önként jelentkező, aki elvégezné a kisdolgát. Követőkre talál. Közvetlen szomszédommal nem szállunk le, Zsolti bácsival, aki nyugdíjas bíró (nem futball, hanem doktor) folytatjuk a beszélgetést. Ő nem jött egyedül, itt van a lánya, és az unokája is, Dávid. A fiú 11 éves, és minő meglepetés, a DVTK-ban futballozik. ,,Ebben a szezonban csak Fehérváron nem voltunk” - jegyzi meg a nagyapa. Konstatáljuk, hogy a név nem minden, a fegyencjárat nem olyan veszedelmes, mint amilyet a hangzása ígér.

Dalokat énekelnek

A megyehatárnál nem kell nagyot fékeznie a sofőrnek, hiszen éppen csak eldöcögtünk eddig 60-70 km/h-s sebességgel. Úgy tűnik, itt átadás-átvétel zajlik a rendőrök között, mert illetékesség is van a világon. 52 km-t mutat nem sokkal később az útjelző tábla, amikor először felhangzik az első nóta, az "Érted élek én". Bajtársi mókák mennek a busz elején, a csoport tagjai különböző dalokat énekelnek, amelyek nem mind a Diósgyőrről szólnak. Egymást figurázzák, Mika a fő rímszedő, és van egy sláger, ami gyakran hangzik fel. Arra a kérdésre, hogy ki a célpont, a rímfaragó Ildikónak szól, hogy lenne itt egy interjú. Lesz és rövid, amely alatt kiderül, hogy a kövesdi, NB II-es bajnokavató egyik eseménye, egy ünneplés közben elmozdult ruhadarab hagyott maradandó élményeket a fiúkban. Tele van a busz és látható, hogy vannak olyanok, akik nem csak a sikert szomjazzák. Pattannak a dobozos sörök nyitókái, borból a vörösnek van nagyobb keletje. De nem vedelés megy, csak a szomjoltás, a hihetetlen októberi melegben.

A stadion mellett

Még egy utolsó megállás a nagyváros közelében eü szünetre, a fedélzeten már ízesen ejtett "Dábracen" előtt. Majd a dobverő kezelése következik, hogy a dob mélyebben szóljon, és hogy a hangszer élete is meghosszabbodjon. Már egy óra sincs a meccsig, amikor leparkol a társas gépjármű a stadion mellett. Valószínűleg új csúcs, a 110 km-n megtett 2 óra 40 perces időeredmény, de vidáman ideértünk. Csak menne már ki a fejemből a buszon oly sokszor hallott, rit-tit-tiriri rit-tit-tiriri, rit-tit-tiri...

ÉM-BCS