Kollégium: íratlan és írott szabályok

Én imádom a kollégiumot, pozitív csalódás volt számomra, mert nagyon családias a közeg.

Akik hiányoznak

Barátnőm, Veres Dorina így válaszolt, amikor arról kérdeztem, hogy neki hogyan tetszik a kollégiumi élet. – Rengeteg igaz barátot szereztem, és a nevelők is nagyon aranyosak. Csak ajánlani tudom a diákoknak – mondta.

– Édesanyám, a testvérem és a nagymamám hiányoznak a legjobban. A hosszú beszélgetések anyukámmal, a civakodás a testvéremmel és az a pillanat, amikor hazaérkezem és elkiabálom magam: „megjöttem!” És nagyi visszakiabál, hogy „oké!”. Meg az is nagyon hiányzik, hogy kimaradok minden apró beszélgetésükből. Így foglalta össze Schubert Laura barátnőm, szobatársam. Mióta eljöttem otthonról, a mindennapjaim teljesen másként telnek. Reggel csendben készülök, míg otthon mindig zenét hallgattam. Már hétvégén ki kell választanom a ruháimat, hogy mit vegyek fel, vagyis okosan kell csomagolnom, pontosan annyit, amennyit elbírok.

Engedély nélkül nem készíthetünk képet diáktársainkról, ami szerintem teljesen jogos. A többiek tárgyaihoz, értékeihez nem nyúlunk – ezt jó esetben mindannyian tudjuk. Meg kell szokni, hogy nem csak a saját véleményünk számít, és nem mi vagyunk a középpontban. A stressz, ami nap mint nap ér minket, nem vezethető le a közösségben. Ez egy alkalmazkodási folyamat, ami úgy látszik, gyakorlatban sokkal jobban tanulható.

Szakály Sarolta 9. a. Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium