2019.11.16. 07:00
Graffiti, a lélek tükre
Bizonyára mindenki fedezett már fel az épületeken, közterületeken rajzokat, írásokat. Egyeseket talán bosszantott, másokat megállásra késztetett a jelenség. Mi jut eszünkbe ezekről az alkotásokról? Művészet vagy vandalizmus a graffiti?
A legtöbb országban, akárcsak hazánkban, ez a tevékenység tiltott, büntetendő. Sokan tekintik rongálásnak, felelőtlen magamutogatásnak, de érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy a pejoratív falfirka szó kifejezi-e a graffiti lényegét.A graffiti művészet abban az értelemben, hogy tekinthető a kalligráfia modern újragondolásának, és nagyszerű lehetőség az emberek számára, hogy érzelmeiket, gondolataikat másokkal is megoszthassák általa. Hiszen a legtöbb ember nem alkothat műteremben, és nem lehetnek kiállításai egy neves múzeumban, így számukra ez a széles tömegek elérésének legkézenfekvőbb módja. Az alkotáshoz nem kell más, csupán némi festék és egy alkalmas fal. Ezek a művészek sokszor a városok lerobbant, gyakran elhagyatott környékeit veszik birtokba, hogy élettel töltsék meg azt. Bogotában például a graffitik tették a legzűrösebb negyedeket népszerűvé, közkedveltté. Ezt a mozgalmat tekinthetjük egyfajta tiltakozásnak is a rideg városi élet, az egyhangú szürkeség ellen. Sőt a bátrabbak sokszor az egyszerű szignózás helyett mélyreható, jobbító szándékú gondolatokat, kritikákat fogalmaznak meg az adott társadalomról, a világról, szemléltetve annak hiányosságait. Ha mindezt végiggondoljuk: a graffiti díszít, kifejez, szembesít, gyönyörködtet, s innen nézve már-már bizony művészetnek tűnik.
Lucák Tibor, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 11.c
