2011.03.03. 15:04
Csak a bűz és a csótányok maradtak
<p>Miskolc-Avas - A jogcím nélküli beköltözők már elszeleltek, a lakásra lakat került.</p>
Az egyik lakásba jogcím nélkül beköltözöttek kilakoltatására érkeztek a hivatalos szervek képviselői csütörtökön délelőtt a Szilvás utca 2. alatti társasházhoz, ám már senki sem tartózkodott ott, akit el lehetett volna távolítani onnan, ugyanis – megneszelve másnapi eseményeket – még előző este diszkréten batyukba kötötték cókmókjuk javát, és maguktól elmentek.
A tízemeletes társasházban nem működik a lift. Bodnár Józsefnétől, az ott élők egyik képviselőétől úgy tudjuk, a fészekrakók tették tönkre, immáron sokadszor, de a javíttatására már nincs pénze a lakóközösségnek. Kétszázezer forint lenne a javítási költség, de a nemrégiben még meglévő másfél milliós megtakarításukat kénytelenek voltak felélni, az 55 lakásból ugyanis kilencbe fészekrakók fészkeltek be, akik jó része semmit sem fizet, a közös költségről pedig hallani sem akarnak.
Az ominózus, most kiüríteni szándékozott lakás a tizediken volt, gyalogosan vágtunk neki. E sorok írójától nem idegen az ilyesmi, de egy kilátó tetején mindig ott várja az embert a jutalom: a kilátás, no meg egy mély lélegzet a tiszta, friss, magaslati levegőből. Itt ez elmaradt, sőt még kisebb lélegzeteket sem volt tanácsos venni, orron át legalábbis semmiképp. A nyitott ajtajú lakásból megmagyarázhatatlan eredetű bűz áradt a folyosóra. Odabenn – ragacsos kosztól – süppedő padlószőnyeg, néhány ottfelejtett, meglepően retkes heverő, rongycsomók, szeméthalmok. Ezeknek is megvolt a sajátos áporodott bűzük, de a gyomor számára az igazi próbatételt az egykoron konyhaként funkcionált helyiség jelentette.
Az „örökség”
„A lakás egy fiatal nőé volt, akinek a két gyereke állami gondozásban van. Valamikor együtt élt itt egy János nevű férfival, majd lett egy másik élettársa, akivel külföldre ment. A nő ott dolgozott – ne kérdezzék, milyen munkát! –, az élettársa azonban annyira megverte, hogy belehalt”, mesélte Jávorszki Gézáné, a társasház számvevő bizottságának tagja. A lakás elvben a két állami gondozotté, ám az ingatlant helyettük János, a korábbi élettárs kezdte el hasznosítani: hónapról hónapra olyanoknak adta ki, akik csak néhány hétig élték itt a maguk antiszociális életét, majd odébbálltak, átadva helyüket az újabb és újabb „albérlőknek”. Rezsit és közös költséget azonban senki sem fizetett. Amikor kérték tőlük a közös költséget, még meg is fenyegették a számvevőt.
– Azt mondták neki – mutatott Tolvaj Bertalanné, az egyik Szilvás úti lakó Jávorszkiné irányába –, hogy ha nem hagyja békén őket, kilógatják a tizedikről, agyonverik.– Tolvaj Bertalanné, mivel a földszinten van a lakása, számos, a fészekrakók között kirobbant csetepaténak tanúja volt már. Legutóbb egyikük kis híján a hölgy lakásának küszöbén késelte meg a másikat, a rendőrök órákon át helyszíneltek. „2006-ig ez egy tiszta, csendes ház volt”, mesélte Tolvaj Bertalanné. Nyugalmuknak azonban a fészekrakók beköltözésével vége szakadt, azóta mindennapossá váltak az atrocitások, a lépcsőház fala egyre koszosabb, az alagsorból is vastag bűz árad – a csótányból pedig még a fészekrakók „otthonaitól” távolabbi lakásokban is bőven akadnak tenyész-szemlére érett példányok.
A fenyegetések, a köpködések egyébként az itt élők szerint mindennaposak – tettlegességre egyelőre nem került sor, a fészekrakók csak egymással szoktak komolyabban tengelyt akasztani.
A lakat sem csodaszer
A tizedik emeleten közben lezárták a lakásást, hogy János üzletfeleinek nehezebb dolga legyen, ha vissza akarnának térni. Közben a lakók azt tervezgették, hogy összedobnak egy kis pénzt, és profi takarítókkal ganalyaztatnak ki innen, de Varga Gergő önkormányzati képviselő csendre intette a hölgyeket: ő úgy tervezte, hogy a Városgazda embereit ugrasztja neki a lakásnak, amit majd a képviselői alapjából fizet. Közben a diszkréten a falhoz húzódott lakatosmesterrel váltottunk pár szót, aki szerényen csak annyit közölt: a lakat és a pánt nem csodaszer, aki akar, az ettől még be fog menni a lakásba, rács azonban egyelőre nem került az ajtóra. Már lefelé tartottunk a kilencedik emeletről – ahol a fal tövébe szórt fehér porban hanyatt fekve csodálkozó döglött csótányok százait mutatták meg beszélgetőtársaink –, amikor egy sárga tartályt cipelő, dicséretes elszántság lépcsőző férfinak kellett utat adnunk: mielőtt a lakásra lakat került volna, ő odabenn szétpermetezte tartálya tartalmát, abban a reményben, hogy a még benn lévő rovarokat megmérgezze.
A tizedik emeleti lakáson kívül még nyolcban élnek fészekrakók e Szilvás úti panelházban, közülük ott jártunkkor senkit sem sikerült előcsalogatnunk.
ÉM-SZP
