Magyarország

2018.06.24. 18:26

Tiszta, nyílt ember volt, mint amilyenek a versei

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Egyszerre voltam büszke és olyan alázatos, amit addig még soha nem éreztem.

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Egyszerre voltam büszke és olyan alázatos, amit addig még soha nem éreztem.

Papp-Für János költő, zenész, a Magyar Írószövetség tagja, a Tokaji Írótábor titkára, a Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke emlékezik Kányádi Sándorra.

Isten áldjon!

„Azt kérte, szólítsam Sándorbátyámnak és én így is tettem. 2014-ben a Nehogy egyedül kötetemnek volt egy turnéja Erdélyben, ekkor találkoztam Sándorbátyámmal először Hargitafürdőn, az otthonában. Már leírni is olyan hihetetlen, hogy igen, én járhattam nála, nemhogy az élmény, ami ott ért. Úgy izgultam, mint egy rajongó, akit egy sztár hív meg az otthonába. Valószerűtlennek tűnt, amikor sok óra utazás után megérkeztünk hozzá Murányi Sándor Olivérrel és a nagybátyámmal. Valahol a világvége után van kicsivel Hargitafürdő. Megérkeztünk, megálltunk a deszkakapu előtt és egyszer csak már ott is volt maga Kányádi Sándor. Bemutatkoztunk egymásnak, vagyis nekem persze őt már nem kellett bemutatni, s azonnal azzal kezdte, hogy tegeződjünk, mert kollégák között ez így szokás. Ekkor jöttem rá, hogy már hallhatott rólam, el sem akartam hinni! Sőt, ami a legjobban meglepett, elkezdte sorolni, milyen irodalmi lapokban olvasta/olvassa a verseimet, és hogy ki nem hagyná egyiket sem. Egyszerre voltam büszke és olyan alázatos, amit addig még soha nem éreztem. Leültünk a nappaliban, körbeültük az íróasztalát, egyből hozott néhány könyvet, amit már dedikált is a nevemre. Én félve szorongattam a kezemben a Nehogy egyedült, s megkérdezte, hogy azt neki hoztam-e. Én azt válaszoltam, hogy ha nem sértelek meg vele Sándorbátyám, akkor természetesen neked hoztam. Megkért, hogy dedikáljam neki. Percekig csak gondolkodtam, hogy én a kis semmi-költő mit is írhatnék Kányádi Sándornak. És fura, de a mai napig nem emlékszem, mit írhattam bele. De biztosan valami sokkal fontosabbat írnék most, amikor már nem tudok, nem lehet. Nagyon sokat beszélgettünk, s az akkori és az utána levő tanácsai végig el fognak kísérni. Olyan tiszta, nyílt ember volt ő, amilyenek a versei. Őrizzük meg minél tovább azt a kincset, amit ránk hagyott. Most is így köszönök el tőled: Isten áldjon, Sándorbátyám.”

ÉKN


[related-post post_id="3901760"]

[related-post post_id="3901807"]

[related-post post_id="3897576"]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!