Ennél rajosabb dolog nincs Tarnabodon

Budapest, Tarnabod - Ki ásványvízzel, ki borral főzi a marhalábszárt, és úgy készítik a tárkonyos ragulevest, mint senki más. Az ételízesítővel viszont csak rontanak a helyzeten. Budapesti séfek pontozták a tarnabodi szegények főztjeit, amit aztán szétosztottak a többi szegény közt. Ez a verseny még a falunapnál is fontosabb, a győztes pacal receptje pedig egy gasztromagazinban is benne lesz. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

“A tarnabodi cigányoknak ez az egész évi nyaralás. Ennél rajosabb dolog itt nincs” – nézett végig Lajos az üresen álló bográcsokon. Tudta, hogy legközelebb augusztus 20-án lesz falunap, úgyhogy ki kell használni az alkalmat egy jó összeröffenésre, nem beszélve a beígért nyereményekről. “Tud vinni belőle a Simicskának? Tennék bele ciánt is” – viccelődött, de hiába csomagolta volna máris a pörköltet, délelőtt tízkor még el sem kezdődött a főzőverseny. “Ebből vacsora lesz!” – kiáltozták egyre többen. Tűkön ültek, hogy megérkezzen végre a hozzávaló.

A szombati főzőversenyre tizennégy csapat jelentkezett, ami legalább hetven embert jelentett. Mindnyájan szegénységben élnek, mégsem kellett aggódniuk a drága alapanyagok miatt, mert azt adományként kapták a “Tarnabod és mi” civil csoporttól. Cserébe annyit kértek tőlük: az elkészült ételeket osszák szét a falu többi lakója közt. Sokan már reggel nyolckor kitelepültek a Kossuth Lajos utca füves részére, és amíg vártak, pálinkázással ütötték el az időt, vagy azon vitatkoztak, milyen az igazán jó marhalábszár-pörkölt.

Juhász Béla a szénsavas ásványvízre esküszik, szerinte azzal kell felönteni a marhát, mert az jobban szétnyomja a rostokat, így hamarabb megpuhul. Bort csak a végén önt bele, de amúgy a paradicsom-paprika alapon áll vagy bukik az egész. Ha az jól sikerül, nagy baj már nem lehet. “Aztán csak annyit mondok, a marha inni kér!” – nevetett. “Tavaly versenyen kívül főztünk halászlét. Hatszor kóstolták meg, hogy ilyet még nem ettek. Megnyertük volna! Most megcélozzuk a dobogót” – fogadkozott.

Pusoma Lászlóék viszont már az elején beleöntik a vörösbort pörköltbe, attól feketébb lesz, és egyben is tartja a marhahúst. “Ebbe a bográcsba is kell majd!” – csapott a hasára. László amúgy csak húszéves, mégis nagybetűs tarnabodi gyerek, aki azon dolgozik, hogy évente legalább egyszer hazacsábítsa az elvándorolt bodiakat. Csinált is erre egy Facebook-csoportot, ahová próbálja összegyűjteni a Hevesre, Egerbe, Debrecenbe, Budapestre és még ki tudja, hová került falubelieket. A tavalyi találkozóra olyanok is elmentek, akik évtizedek óta nem jártak odahaza, szerinte mégis úgy viselkedtek, mintha csak tegnap költöztek volna el. Lászlónak két szakmája van, pék és állatgondozó, most estin csinálja az érettségit. Egerben akar tanulni történelmet és teológiát, aztán szíve szerint a hevesi Eötvös József Középiskolában tanítana.

“Ez marhalábszár lesz bodi ovi módra” – ígérte az óvodai dajkák csapata. “Aki megkóstolja, és rájön, hogy mitől bodi, az ügyes!” Az asztalt sörösdobozba állított orgonával díszítették, és pogácsázva várták, hogy elkezdődjön végre a főzés. “Gyereknevelésben mi nyerünk, az sokkal fontosabb” – mondta Radocsai Katalin óvodavezető.

De nem mindenki marhalábszárral készült. Volt, aki a töltött kelkáposztára, mások a csülkös pacalra, a tárkonyos ragulevesre, a babgulyásra, a húsos lecsóra vagy a bakonyi csirkemellre esküdtek.

Hátha valakinek megtetszik a főzés

A “Tarnabod és mi” csoport hat éve van jelen a faluban, benne mindenféle foglalkozású emberrel, akik segíteni akarnak, a szakácstól az operatőrön át a színházi nézőtéri felügyelőig. Amikor hideg van, havonta szerveznek ételosztást, a tavalyi, első főzőversenyre pedig még Oláh Gergőt is sikerült elhívni sztárvendégnek. Az alapanyagokat adományokból szerzik, most a verseny előtt pár nappal is kétséges volt, hogy minden összejön-e.

Balogh Dániel, a Revolución nevű budapesti mexikói étterem séfje állandó tagja a csapatnak. Szerinte a hangulat mellett az a jó a főzőversenyben, hogy akik főznek, maguk is megtapasztalhatják, milyen tovább adni az ételt másoknak. “Egész más, mint szemlesütve sorbaállni egy ételosztáson, és elfogadni az adományt” – mondta. Balogh tavaly után most is benne volt a zsűriben, ahogy Módos Anikó és Sajben Csaba séfek is. Utóbbi a budavári Alabárdos étteremben dolgozik. Baloghnak óriási élmény, amikor a gyerekek büszkén mutatják neki, hogy kell felvágni a hagymát, vagy amikor elkérik az első karika kolbászt. “És közben tudod, hogy azért kéri, mert éhes”.

Szemere Katalin, a csoport egyik tagja korábban népszabadságos újságíró volt, most a BBC Good Food gasztromagazin főszerkesztője. Azt mondta, szeretnének másfajta programokat is elvinni Tarnabodra, felmerült például, hogy szervezzenek szexuális felvilágosítást, vagy hogy orvosok segítségével felmérjék, milyen betegségekkel küzdenek a helyiek. A vizes házak miatt sok gyerek asztmás, és sokan szenvednek azért is, mert nem látják a táblát. “Mi civilek vagyunk, nem ez a szakterületünk, de szeretnénk megtalálni azokat, akik igen” – mondta Szemere. Tarnabodon évek óta jelen van a Máltai Szeretetszolgálat is, amely óvodát, általános iskolát és Biztos Kezdet Gyerekházat üzemeltet a faluban.

“Abban reménykedtünk, hátha valamelyik gyereknek megtetszik a főzés, és szakácsnak továbbtanulhatna. Esélyt szeretnénk mutatni a gyerekeknek, hogy kitörhessenek a mélyszegénységből, tanuljanak, és jobban éljenek, mint a felmenőik” – mondta Szemere. “Itt mindenki szegény, de a legszegényebbek nem jönnek el a főzőversenyre”. Ők még az ételosztáson sem bukkannak fel, pedig a zsűri versenyen kívül főzött egy nagy kondér slambucot, amit aztán kiosztottak.

Az ételízesítő csak elrontja az ízeket

“Használjátok bátrabban a sót!” – tanácsolták szinte mindenkinek az első kóstolókörben. A hangulattal nem volt baj, volt, aki élő videóban közvetített a Facebookon, más meg beparkolt az utcára egy autóval, hangfalakat pakolt a tetejére, amelyekből aztán órákig üvöltött a Kis Grófó.

Németh Ivánék már az első körben elkészültek a bakonyi csirkemellel, tányérra szedték, és petrezselyemmel díszítették, ahogy kell, pedig a tálalásra nem is járt pont.

“Meglepődtem, mert tavaly mindenki fűszeresen főzött” – mondta Balogh Dániel. A tárkonyos raguleves viszont szerinte az étlapon is megállná a helyét. “Pont annyi citrom, pont annyi tárkony, pont annyi só van benne, amennyi kell” – lelkendezett. Azt viszont nem értette, hogy ha mindenki ilyen jól főz, miért kértek minden recepthez ételízesítőt. “Beleteszik a rendes zöldségeket, erre elrontják ezzel a műanyaggal”.

Azonban a dobogóra végül nem fért fel sem a szupergyors bakonyi, sem az elsőre tökéletesnek ítélt raguleves. A harmadik Tiborék marhalábszár-pörköltje, a második Ritáék töltött káposztája, a győztes pedig Emilék pacalja lett: a helyezettek fakanalat és élelmiszercsomagot kaptak, ráadásul a győztes recept megjelenik majd a BBC Good Food Magazinban is. A bodi ovi csapata végül különdíjat kapott, de a filctollnak és a bonbonnak csak részben örültek, azzal nem lehet jóllakni.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -

„Na, mi van, ti már haldokoltok?”

Saját készítésű videókban mondták el szomolyai roma nők, milyen tapasztalatuk van az egészségügyről. Van, akinek a származására tettek megjegyzést, más pedig saját felelősségére mondott nemet a császármetszésre, és utólag kiderült, igaza volt. A Sajátszínház projekt résztvevői azóta szociodrámás foglalkozásokon is feldolgozták a történeteiket, és hamarosan elkészül a színházi előadás is, amit Budapesten is bemutatnak. A videók egy részét most ön is megnézheti.

Mekkora siker, mintha kisgyerek lennék! Van nyolc iskolám

Felnőtt nők, akik izgatottan, cukorkával a zsebükben indulnak útra Bagról Budapestre, hogy osztályozó vizsgát tegyenek, és végül meglegyen a nyolc általánosuk. Tudják, hogy nagy dolog, amit véghez visznek, hogy 5-10 év után visszaülnek az iskolapadba, hogy munka és gyerek mellett is képesek megtanulni értőn írni, olvasni, vagy akár bemagolni a megyéket. Semmi nem állhat az útjukba, hogy továbbtanuljanak, vagy akár jogosítványt szerezzenek. Papp Bojána és Magócsi Márton filmje ezekről a nőkről szól.

Roma vagy? Legyél szakács!

Rendőr, ruházati eladó, fodrász vagy műkörmös. Ezek az álomszakmák a hátrányos helyzetű roma fiatalok szemében. A vágyaikról azonban nyolcadik osztályra általában lemondanak, és helyette mennek abba az iskolába, ahová a többség. Iskolát választanak, nem pedig piacképes szakmát, de mégsem utóbbi miatt nem találnak utána munkát, hanem, mert be sem fejezik az iskolát