2013.04.03. 07:41
Nézőpont: A tett halála
<em>...nem mindig az okoskodás, hanem gyakran a félelem. Ez lehetett az egyik oka a március 15-e körüli bénaságnak is. A döntéshozás csúcsán lévők el voltak foglalva az ünneplések és demonstrációk körüli tennivalóval.</em> <strong>Szabó Katalin jegyzete</strong>.
...nem mindig az okoskodás, hanem gyakran a félelem. Ez lehetett az egyik oka a március 15-e körüli bénaságnak is. A döntéshozás csúcsán lévők el voltak foglalva az ünneplések és demonstrációk körüli tennivalóval. Szabó Katalin jegyzete.Talán hallották, hogy hó és szél jön, még bólintottak is: legalább kevesebb tüntető lesz az utcán! És mivel se Bakondi, se Pintér nem mondta, hogy „ünnepség le, piros riasztás fel”, alattuk mindenki úgy tett, mintha a vész nem közeledne.
Erősen él bennem a gyanú, hogy mindaz a sok vezető, aki – leállíthatta volna a forgalmat, intézkedhetett volna a mentésről, a hírcsatornák bevonásáról – látta a következményeket, mégsem mert dönteni. Nem mert hozzáértőbbnek, bátrabbnak mutatkozni a főnökénél. Pedig nem gyáva, csak tapasztalt: tudja, hogy veszélyes kilépni a sorból. Pedig utólag most biztosan megdicsérték volna, csak éppen már másra van szocializálva: vigyázzállásra, hallgatásra, aláírásra.
Azért jutottam erre a következtetésre, mert magam és kollégáim naponta többször találkozunk az állami apparátus vezető beosztású embereivel, akik a szavaikat sem merik vállalni, nem hogy döntéseket hoznának a főnökeik jóváhagyása nélkül. Azt, hogy vezetők, legfeljebb a fizetésük jelzi. És ez nyomós ok a meghunyászkodásra.
