A németek vagy a spanyolok

A németországi torna eseményeit a stadionokban tízezrek, a televíziós közvetítések révén pedig az egész világon milliárdok követik. Ki így, ki úgy kommentálja a történéseket, a hozzáértők és a laikusok jól elvitatkoznak a szakmai kérdéseken, a játékvezetők egyes ítéletein, aztán hovatartozásuk és vérmérsékletük szerint véleményt formálnak a biztonsági személyzet munkájáról és az orvosi csapatok tevékenységéről is.

A sors kárpótolta 

Szűcs Lajost könnyű volt táncba hívni. A diósgyőriek hajdani labdarúgója napjainkban, túl a hetvenen, már a teniszpályákon szárnyal, a foci azonban örök szerelme marad.
– Szorgalmasan nézem a mérkőzéseket, bár azzal, amit most mondok, vagy elárulok, lehetséges, hogy kis csalódást fogok okozni az ismerőseimnek – kezdte a népszerű sportember, Szűcs Kornél kecskeméti játékos édesapja, majd így folytatta: – Nálunk családi hagyomány, hogy este tíz órakor lefekszünk aludni, így a kilenckor kezdődő találkozók eseményeiről – kivéve a magyar meccseket – többnyire csak másnap szerzünk tudomást úgy, hogy megtekintjük az ismétlést.
Az évtizedekig a kereskedelemben dolgozott Szűcs Lajostól ezután arra kértünk választ, hogy a mieink számára miért nem jött össze a svájciak és a németek elleni összecsapás, mire ezt felelte: 
– A németek jobbak és erősebbek tőlünk, ezt kár lenne tagadni. Az órásokkal szemben eltékozoltunk egy félidőt és egyetértettem Marco Rossi szövetségi kapitánnyal abban, hogy ennek felelősségét magára vállalta. Ez a mérkőzés nem jött be neki, a sors azonban később kárpótolta.

Ne csak a végén  

A diósgyőri piros-fehérekkel napjainkban is szimpatizáló egykori focista bővebben is kifejtette gondolatait: 
– A skótokkal szemben sem nyújtottunk nagyszerűt, én legalábbis nem estem hasra a produkciónk láttán. Volt minden: bekövetkeztek a szokásos cserék, jött Varga Barnabás rémisztő sérülése, amelynek következtében a játékvezető tíz percet hosszabbított. A mester pedig megkapta az égiektől azt, amire annyira vágyott. Fortuna fogta a kezét: beküldte Csoboth Kevint, aki az utolsó utáni másodpercben bevágta a győztes gólunkat, így mire ezek a sorok megjelennek, lehetséges, hogy már bekerültünk a továbbjutást jelentő négy legjobb harmadik helyezett közé. Persze eufória ide, boldogság oda, halkan kérdezem: mi történik akkor, ha a párharc csak kilencvennyolc percig tart és nincs a századik, vagy a százegyedik perc... Ennek jegyében szeretném, ha a fiúk legközelebb az első perctől kezdve a létező legnagyobb sebességgel közlekednének a zöld gyepen és ne csak a legvégén nyomják meg a ceruzát.

Kiegyenlítődött  

Izgalmas kérdés, hogy valamelyik nagy-, vagy kis futballnemzet együttese harcolja majd ki az aranyérmet? Erről így vélekedett Szűcs Lajos: 
– Nincsenek már nagyok és kicsik, a mezőny kiegyenlítődött, ritka az az eset, hogy az egyik gárda átgázol a másikon. Egy azonban biztos: a végső nyertes az óriások közül kerül ki. Arra tippelek, hogy vagy az otthon játszó németek, vagy a spanyolok állnak majd az emelvényre. Ami pedig az eddig nagyszerű portugálokat illeti: ők nem lesznek aranyosak, ugyanis ha mi továbbjutunk és velük találkozunk, akkor két vállra fektetjük őket.