Radenkovic szerint elveszítették a fejüket, ötven százalékos volt az energia, a mentalitás, a szenvedély

A labdarúgó NB I 26. fordulójában szombaton este lejátszott ZTE FC – DVTK (5-1) mérkőzés után a hazaiak szakvezetője szóba hozta az előző fordulóban a Debreceni VSC vendégeként elszenvedett 5-1-es vereséget, és február 27-én a DVTK otthonában 4-2-es hazai sikerrel zárult kupameccset is, a diósgyőriek vezetőedzője számára ez a meccs több nagy kérdést is felvetett.
Márton Gábor (ZTE FC): – Azt gondolom, hogy aki ZTE szimpatizáns, annak ez egy szép húsvéti ajándék volt, nyilvánvaló nekünk, a stábnak is az. Fantasztikus teljesítményt nyújtott a csapat, szép gólokat, sokat rúgtunk, és egy ugyanilyen vereség után felállni, minden dicséretet megérdemel. Nem azt kell gondolni, milyen csoda dolgok voltak, aki sok meccset játszott, azt pihentetni kellett. Hála Istennek, hogy így sikerült, nem akarom túlmisztifikálni ezt a győzelmet. Ez a mostani egy másik meccs volt. Croizet már a gólja előtt is tervezett csere volt, mert nem arról szól a foci, hogy 90 percet kell játszani, hanem 50-et, 60-at, vagy 20-at, de azt minőségben, és ő ezt megtette, ezért volt a változtatás. Ezt a mérkőzést nem lehet összehasonlítani a két csapat egymás elleni, februári kupamérkőzésével, mert akkor az volt a célunk, hogy olyan labdarúgók szerepeljenek nálunk, akik addig kevesebbet játszottak. Az egy felforgatott csapat volt, de szerettünk volna továbbjutni, és rácseréltünk olyanokat, akik többet játszottak, mégsem jött össze. Minden meccs más, elég ha megemlítem, hogy azt megelőzően, a diósgyőri bajnokin viszont nyerni tudtunk. Mindenki a keret a tagja, és lehet, hogy nem feltétlenül tudja azt hozni, amit szeretnénk, de helyenként jól sikerül, erről is szólnak a kupameccsek, hogy tűzben kell tartani mindenkit. Van az alapcsapat, amelybe sorolhatók a legtöbb meccset játszották, de a többiek is ugyanolyan fontos láncszemek. Tegnap például egyszerre két játékos esett ki, és ilyenkor be kell állni, meg kell oldani a feladatot. 
Vladimir Radenkovic (DVTK): – Tíz perc után elvesztettük a fejünket, és úgy játszottunk, mint korábban soha, hiszen az edzéseken sem gyakoroltuk ezt a játékmódot. Nagy kérdés számomra és a játékosok számára is, hogy ez hogyan fordulhatott elő. Ha nagy csapat szeretnénk lenni, akkor ilyet nem szabad megengedünk magunknak. A labdarúgásban mindig a jelen és a jövő számít, a múltat magunk mögött kell hagyni, most sem lett volna szabad arra építeni, hogy az elmúlt hetekben milyen eredmények születettek. Minden mérkőzés egy új kihívás, és erre kellett volna készülnünk. Gratulálok a ZTE csapatának, megmutatták, hogy miként kell a pontokért harcolni, és ennek köszönhetően meg is tudták nyerni ezt a találkozót. Sok játékosunknál hiányzott a frissesség, ami egy nagy kérdéseket vet fel számomra, és a stáb többi tagja számára. Nyíltan kell erről beszélnünk az öltözőben, mert azt gondolom, hogy nagyjából ötven százalékos teljesítményt nyújtottunk, és ez az ötven százalék nem csak az energiaszintre vonatkozik, hanem a mentalitásra és a szenvedélyre is. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy öltözőben ne rontsuk el azt, ami eddig kialakult a stáb és a csapat között, de őszintén kell beszélni, és ki kell elemezni azt, hogy mi okozta a mai vereséget. Ezután pedig, amint lehet, el kell felejteni ezt a találkozót. Igazából az a nagy feladat, hogyan kezeljük azt a nyomást, amikor eljutunk abba a pozícióba, hogy már közel vagyunk ahhoz, hogy valamit elérjünk. Nem állítom azt, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy valamit el tudjunk érni, de nem is vagyunk távol ettől. Ezen az úton lett volna fontos lépés ez a mai találkozó, amit meg kellett volna tenni, de nem sok mindent tettünk ezért a győzelemért. Ki lehet kapni 2-1-re, 3-1-re, de az is nagyon más, amikor valaki 5-1-re marad alul. Amikor 2-0 után gólt szereztünk, volt remény, de ugyanilyen kulcspillanat volt a ZTE harmadik találata, mert amikor Pernambuco szépített, és 2-1-re alakult az eredmény, a csapat elkezdett hinni abban, hogy lehet egyenlíteni, nyerni. Ám a hazaiak harmadik gólja mindezt keresztülhúzta, és innentől kezdve érezhető volt, hogy az energiaszint és minden lefelé ment.