A jaktól a japán gépkocsikig

Miskolci dzsúdós ritkán jut el a Kína és Oroszország közé ékelődött, másfél millió négyzetkilométeres ázsiai országba. Óriási távolságok ide, hatalmas területek oda, a mongolok mindössze három és fél millióan vannak, népességük harmada pedig abban az Ulánbátorban él, ahol a napokban olimpiai kvalifikációs Grand Slam-tornát rendeztek.

Bármi megtörténhet

A férfiak kilencven kilós súlycsoportjában a dobogó harmadik fokára kapaszkodott fel Sáfrány Péter, a Miskolci VSC tagja.

– Köszönöm az elismerést – mondta a vonal végén ásítozva a zöld-fehérek tagja amikor felébresztettük, majd így mentegetőzött: – Nagyon hosszú volt a mintegy tízezer kilométeres repülőút. A fővárosból indultam, az isztambuli leszállást követően pedig Frankfurtban ültem fel a Budapestre tartó járatra. Ferihegyen klubedzőm, Bartha Ákos fogadott és mindketten alig vártuk, hogy kedden hajnalban Miskolcra érjünk. Ami a verseny illeti: jó erőben éreztem magam és a vígaszágról futottam be az érmesek közé. Öt meccsem volt, négyet nyertem, egyet veszítettem, az összteljesítményemet pedig mindenki a tőlem joggal elvárhatónak minősítette. Ötszáz ötkarikás ponthoz jutottam, most kilencszázötvenhattal a rangsor huszonkettedik helyén állok. Nagy riválisom ezerhatszázharmincöttel rendelkezik: Tóth Krisztián ezzel a nyolcadik, de az a „bibi”, hogy a nemzetek súlycsoportonként csak egy sportolót delegálhatnak a 2024-es párizsi olimpiára. A különbségre utalva azzal nyugtatom magam, hogy egy év van hátra a franciaországi eseményig, vagyis bármi előfordulhat, hiszen nem akármilyen küzdősport a miénk.

Krakkóba megy

Sáfrány Péter akár napokig is szívesen szunyókálna, de nem teheti, hiszen a hétvégén már a krakkói Európa-játékok eseményei várnak rá.

– Csapatban indulok és abban hiszek, hogy a rajtig összeszedem magam – folytatta a miskolci egyetemista, majd hozzátette. – Érdemi edzésmunkát aligha végzek, már csak azért sem, mert szinte rögtön indulnom kell Lengyelországba. Utána sem lazíthatok: a budapesti Mesterek Tornája, majd a zágrábi Grand Slam következik. Távolabb aligha látok, de annyit mehetek, mint egy külügyminiszter: egymást érik az olimpiai pontokat adó viadalok. Úgy fest az életem, hogy edzőterem, légikikötő, repülés, szálloda, verseny és mindez a négyzeten, aztán vagy kijutok a francia metropoliszba, vagy nem.  

Olcsóság van  

A köznyelvben vasutas dzsúdósnak hívott huszonegy éves fiatalembertől mongóliai útibeszámolót is kértünk.

– Sok tekergésre nem volt lehetőségem, de azért természetesen nyitott szemmel jártam – közölte „idegenvezetőnk”. – Nagyon kellemes volt az idő, az eső csak egyszer zendített rá. Amikor sétálgattam, több új japán autót láttam, a luxust jelentő márkákból azonban itthon sokkal több szalad az útjainkon. A helyiek öltözködéséről semmi különös nem maradt meg bennem, inkább a nomád életre figyeltem fel. A dombokon mindenhol volt jurta, a pásztorok pedig terelgették az állatokat, főleg a szarvasmarhákhoz hasonlító jakokat. Hamar rájöttem, hogy nekem, mint európainak érdemes ott vásárolnom: a saját pénztárcámhoz viszonyítva arrafelé nagy az olcsóság. Vettem néhány palack, hazai léptékkel mérve fillérekbe kerülő izotóniás italt. Ezek az üdítők sokat segítenek nekem a szénhidrátok pótlásában, aztán gyors energiaforrást jelentenek. Telepakoltam a kosaramat csokikkal, teákkal, fűszerekkel és hoztam néhány emléktárgyat, és a végszámla nem ingatta meg az anyagi helyzetemet.

Edzői vélemény

Sáfrány Péter edzője a Miskolci VSC-nél Bartha Ákos. A tréner lapunknak elmondta: nagyon elégedett tanítványa most nyújtott teljesítményével, akit rendkívül szorgalmasnak és célratörőnek tart. Bízik abban is, hogy a szezonban még sok jó eredményt, helyezést fog elérni Sáfrány Péter, s az utolsó pillanatokig harcban lesz az olimpiai kiküldetésért.