A szakosztályvezető értékel

Az idei esztendő zárszámadását ezzel a megállapítással is kezdhetjük: minden nehézségük ellenére soha rosszabb szezont ne zárjanak. A DVTK szőnyegharcosai ebben az évben kitettek magukért a hazai és a nemzetközi mezőnyben egyaránt, így elégedettek lehetnek.

Melengeti a szívét 

– Most készítettük el a mérlegünket – kezdte dr. Szinay Attila, a diósgyőriek szakosztályvezetője, majd ezekkel a szavakkal folytatta: – Kétszer is megszámoltam, így nem tévedek: a különböző korcsoportú országos bajnokságokon huszonkilenc érmet, közte számos aranyat szereztünk, ez a szám pedig természetesen melengeti a szívemet. Azzal pedig tovább fényesítettük a címerünket, hogy a mögöttünk hagyott idényben egy felnőtt magyar bajnoki érmet gyűjtöttünk, ráadásul a nemzetközi színtéren sem vallottunk szégyent, hiszen Zurai Rajmund és Szinay Csaba révén képviseltettük magunkat a junior Európa-bajnokságon, továbbá Balázs Éda révén serdülő kontinensbajnoki diadalt arattunk, így már a hölgyek között is letettük a névjegyünket. 
A piros-fehérek műfaji elöljárója a tárgyi körülményeiket jónak minősítette, a DVTK Medicalban lévő bázisukon minden adott ahhoz, hogy kiváló munkát végezzenek és a személyi állományuk is garanciát ad a jövőbeli sikerekre.

Nemes célért  

– Régi motorosaink, a mindenki által ismert trénereink mellett már egy ifjú titán is bontogatja „szárnyait” – folytatta a szakosztályvezető. – Szabó Máté egykor nálunk birkózott, majd Nyíregyházán főiskolát végzett, vele együtt már öt mesterünk van. Itt jegyzem meg, hogy teljes mértékben támogatom az országos szövetség programját: dirigenseink ugyanis a fejükbe vették, hogy felkarolják azokat a fiatalokat, akik még versenyeznek, vagy éppen a visszavonulásukat fontolgatják. Zakót szabtak a testükre: edzői iskolákat végezhetnek, ösztöndíjban részesülnek, cserébe csak azt várják tőlük, hogy álljanak a frontba, dolgozzanak a birkózásban és a birkózásért. A profitot sem kívánja egyedül zsebre rakni a honi testület, hiszen az a lényeg, hogy mindenki jól járjon. Szövetség, klub, szakosztály, edző és versenyző. Ugyanezt a képletet segíti a regionális szerep, melynek jegyében intézményesíteni kell az egyesületeket, az iskolákat, a gyerekeket, azaz valamennyi alkotó elemet, mert a cél nemes, éspedig a magyar birkózás jövője.

Nehéz ügy  

A diósgyőriekhez a megyén belül összességében rengeteg fiatal jár, különítményük mégis foghíjas. A stadion bontása, majd az új otthonuk kialakítása és a koronavírus járvány miatt lyukak keletkeztek a diák I. korcsoportjukban és serdülő mezőnyükben, a bajaik pedig orvosolhatatlanok.
– Az ezen a téren keletkezett bajainkat toljuk magunk előtt – kesergett dr. Szinay Attila. – Már nem tehetünk semmit, hiszen a gyerekek tizenhárom-tizenöt évesen nem kezdenek el birkózni, így ezt a békát rajtunk kívül álló okok miatt le kell nyelnünk. Amikor leküzdöttük a pandémiát, azt hittük, hogy a vége a minket is sujtó hét szék esztendőnek, de kiderült, hogy egyéb veszélyek is leselkednek ránk. Címszavakban: energiaválság, takarékosság, gazdasági kérdések, pénzügyek – mert bizony valamennyit érezzük. A DVTK-nak és a birkózóknak jutó összegek is csökkentett mértékben csordogálnak, az önkormányzattól pedig közvetlenül nem részesülünk anyagi juttatásban. Magától értetődően összefogunk a klubbal, a Miskolci Sportiskolával, a szülőkkel és együtt hegyeket mozgatunk meg. A DVTK és a Sportiskola becsületére váljon, hogy az edzőknek járó béreket időben folyósítja, a versenyzést kéz a kézben megoldjuk, az eszközbeszerzést, ide értve a felszereléseket, pedig picit „elfektetjük”, majd visszatérünk rá. 

A miskolci-diósgyőri birkózás első emberének szóba hoztuk azt is, hogy mikor szurkolhatunk a felnőtté váló versenyzőikért, mire a szakosztályvezető így reagált: 
– Ez talán a legnehezebb „ügy”, az összes közül. Mert alaposan beszűkült a felnőtt mezőny, de a szövetség egyesületbarát döntést hozott: az akadémiai vonalon történt átigazolás esetén a „fizetség” az anyaegyesületet illeti, azaz az eredményeket a nevelőegyesületnél könyvelik el akkor is, ha versenyzőnk a Kozma István Birkózó Akadémián folytatja a pályafutását. Ennek ellenére arról valószínűleg hosszútávon le kell mondanunk arról, hogy nagykorúakat delegálunk a viadalokra. Gondolnunk kell az edzőpartnerekre, az érintettek iskolai és munkahelyi előmenetelére. Például Szinay Csaba és Zurai Rajmund kapcsán pont ilyen döntéseket kell meghoznunk. Kollégáimnak köszönhetően a DVTK birkózó szakosztálya a legjobb utánpótlás-nevelő műhelyek közé tartozik az országban. Elsődlegesen erre koncentrálunk, de soha nem mondunk le arról, hogy újra felnőtt klasszis öltse magára a DVTK címerét. 

(A borítóképen: Zurai Rajmund és Balázs Éda, a diósgyőriek kiválóságai | Fotó: ÉM-archívum)