A hegesztő-elnök portás lett

A labdarúgó megyei II. osztály Észak csoport 19. fordulója keretében a magyar–szlovák határ menti település együttese a dobogós helyezésre törekvő besenyőieket látta vendégül vasárnap. Az összecsapásra baljós előjelekkel készültek a hazaiak, akik a meccs előtti napon szembesültek azzal, hogy lemondott az edzőjük, Takács László, majd beteg lett a kapusuk, Spisák Ladislav. Ebben a szituációban kellett a helyzet magaslatára állnia Ragyina Róbertnek, a Hidvégardó Községi Sportegyesület tavaly megválasztott elnökének.
 

Bedobták a nevét 
 

– Tizenhét esztendeje irányító középpályásként focizom, vasárnap azonban életemben először a háló elé álltam – mesélte az elnök, aki aktív futballista. – Úgy történt az eset, hogy rögtönzött közvélemény-kutatást tartottam a fiúk között, és megkérdeztem tőlük, hogy egy meccs erejéig ki szeretne kapus lenni. Társaim csak néztek, majd valaki bedobta a nevem, mondván: amikor kispályáztunk, előfordult velem, hogy hobbiból a ketrec elé álltam. Mivel pár száz lelkes falu a miénk, így nincs ifjúsági együttesünk, alulról sem tudtunk meríteni, ennek következtében az ötletből valóság lett. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor kivonultunk, és vegyes érzések kavarogtak bennem, amikor a játékvezető lefújta a találkozót. 

Arra a kérdésre, hogy mi okozta az említett furcsaságot, Ragyina Róbert így felelt: 

– Először az, hogy 5–1-re kikaptunk, és ilyen esetben a hálóőrnek illik önvizsgálatot tartania. Az öltözőben azonban megnyugodtam, a gyerekek azt sorolták, hogy egyik gól sem róható fel nekem, ugyanis a találatok előtt hátul rendre vert helyzetbe kerültünk. 

Az még kérdéses, hogy a soron következő mérkőzésükre felépül-e a kapusuk, így az elnök akár újrázhat is. 

– Erről szó sem lehet, vissza akarok térni a mezőnybe – folytatta a 33 esztendős Ragyina Róbert, akinek csapattársa a 28 éves öccse, Ragyina Krisztián. – Nagy bajban vagyunk, hiszen ütőképes egyes nélkül nem lehet kilencven percet nyerni, miként edző hiányában sem juthatunk sokra. Ezért a hét végéig trénert és kapust kell szereznem, de sajnos elképzelésem sincs arról, hogy honnan és kiket fogok előállítani. Az előbbi még valahogyan áthidalható, hiszen a beszámolókat olvasva látom, hogy több egyesületnél az elnök ül a kispadon, de a háló elé azért nem állíthatunk akárkit. Játékosunk éppenséggel van elegendő, bár most a betegségek, a sérülések és az eltiltások nehézségeket okoznak nekünk, továbbá az anyagi hátterünk sem rózsás. Korábban önköltséges alapon jártunk a bajnoki meccseinkre, napjainkra viszont odáig jutottunk, hogy sikerült szert tennünk néhány, labdarúgást szerető vállalkozóra, plusz az önkormányzat is mögöttünk áll, de még így is csak mintegy hétszázezer forintból gazdálkodunk. Ennyiből akarjuk megvalósítani a célunkat. A tisztes helytállást tűztünk magunk elé, és ez egyet jelent a bennmaradás kiharcolásával. 

Ragyina Róbert portréjához – sőt egyenesen sztorijához – tartozik még két, szintén párját ritkító dobása. A legutóbbi fordulóban, életében először, a tudósítói szerepkört is gyakorolta, lapunk tőle tudta meg összecsapásuk részleteit, továbbá a civil munkája sem tartozik a „piskóta” kategóriába: naponta általában tizenkét órát dolgozik Szlovákiában, ahol hegesztőként keresi a kenyerét.
 

(A borítóképen: Ragyina Róbert, a középpályásból lett kapus)