Az egyik iksz majdnem bejött, a másik bejött

Szerencsés helyzetben volt, hiszen az Európai Labdarúgó-szövetségnél, az UEFA-nál jelentkezett annak idején jegyekért a három budapesti összecsapásra, és a sorsolásnak köszönhetően meg is kapta a lehetőséget, így családjával a Puskás Arénában látta a magyar–portugál, a francia–magyar, illetőleg szerda este a francia–portugál összecsapást.

– Nagy élmény volt a helyszínen részese lenni az eseményeknek, egyrészt a hangulat magával ragadott, másrészt jó volt úgy szurkolni, hogy a magyar csapat pariban van az ellenfelével – mondta Lukács Flórián, az FC Tiszaújváros NB III.-as labdarúgócsapatának elnökségi tagja, korábban két alkalommal vezetője. – A portugálok ellen több mint nyolcvan percig helytálltak a srácok, a franciák ellen pedig ikszre végeztünk. Különben előzetesen, még az Eb indulása előtt úgy gondoltam, és nem a kötelező optimizmus miatt, hogy mindkét mérkőzésen elérhetünk egy döntetlent.

Ajánlja a videókat

A sportszakember az alábbiakat is hozzáfűzte:

– Az egész kontinensbajnokság azt mutatja, ami Magyarországon is érzékelhető, hogy folyamatosan fejlődik a futball – fogalmazott Lukács Flórián. – Sokkal nyíltabbak, nyitottabbak a meccsek, mint a korábbi világversenyeken, aminek örülök. Az Eb történetében először van az, hogy nem egy konkrét ország a rendező, hanem különböző európai városok, ami által mindenki magáénak érzi az eseményt, és ez egyértelműen előny. A távolságok adott esetben még nagyobbak lennének két város között, ha teszem azt Kína, Oroszország vagy az Egyesült Államok lenne a házigazdája – mondjuk – egy világbajnokságnak.

A Tisza-parti klub egyik irányítójától azt is megkérdeztük, vajon lehetnek-e olyan dolgok egy Eb-n, amiket akár ők is be tudnak építeni, a maguk szintjén.

– Nagyon sok meccsen volt már szerencsém részt venni, válogatott- és egyéb nemzetközi összecsapásokon – közölte. – Általában egy-másfél órával a kezdés előtt a helyszínen vagyok, nagy figyelemmel követem már a bemelegítést, a különböző szakmai elemeket, amiket adott esetben mi is adoptálni tudunk. A körülmények persze nem ugyanazok, de mindig lehet ellesni olyan apró dolgokat, melyeket akár mi is hasznosítani tudunk.

Kötelező felvetés volt az, hogy kinek szurkol a magyar válogatott mellett, s hogy van-e kedvenc játékosa.

– Minden labdarúgó-világversenyen az angolokkal szimpatizálok – árulta el Lukács Flórián. – Hála istennek, ebből valamit vissza is adnak, jobban játszanak, mint korábban. A szövetségi kapitányuk bátran nyúl a fiatal tehetségekhez, akik meghálálják ezt a bizalmat. Remélem, messzire jutnak. Meglepő az olasz együttes felfogása, már-már szakítottak a hagyományaikkal, gólra törően fociznak, és ez nekem szimpatikus. Játékostéren inkább azt mondanám: jó, hogy van nekünk egy német tengelyünk, Gulácsival, Orbánnal, Szalaival, Sallaival, ők adják az alapot, de csapatként nagyon erősek vagyunk, ­mindenki felnőtt a feladathoz. Annyira talán nem látszik, de az MLSZ sokat tett a megfelelő háttér biztosítása érdekében, az ezzel kapcsolatos háttérvideókat ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg.

(A borítóképen: Lukács Flórián a helyszínen szurkolt)