A célt elérve, kupaezüsttel és Ek-nyolcaddöntővel zártak

A diósgyőri női kosárlabdacsapat a körülmények ellenére is jegyzett együttes maradt.

Berecz Csaba

20200810 Miskolc fotó: Kozma István KI Észak-Magyarország Aluvient DVTK kosárlabda edzés a Városi Sportcsarnokban. képen: Földi Attila vezetőedző

Forrás: ÉM

Fotó: Kozma István

A pandémia által terhelt évadban, a 2020/21-es idényben az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapata ezúttal is három fronton harcolt: a hazai élvonalbeli bajnokságban a 4. helyen végzett, a Magyar Kupában ezüstérmes lett, a nemzetközi porondon, az Euroliga-selejtezővel kezdve, az Európa-kupában folytatva, utóbbiban a nyolcaddöntőig jutott. A három eredmény, annak tükrében, hogy a korábbi évekhez képest, minőségét tekintve a keret ,,könnyebb” volt, várakozáson felülinek tűnik. Már csak azért is, mert a tavalyi évad előtt érkezett új vezetőedzőről, az akkor 29 éves Földi Attiláról sokan azt gondolták, a karácsonyt sem biztos, hogy megéli a diósgyőri kispadon.

Kuka volt

– Ez egy nagyon nehéz szezon volt, minden szempontból. Olyan speciális, amelyre nem léteztek korábban kidolgozott receptek – mondta Földi Attila, majd így folytatta: – Kezdődött az alapozással, ami úgy, ahogy van, kimaradt. Már a két légiósunk is nehezen érkezett meg, a repülős el-, illetve beutazási szabályok szinte ellehetetlenítették a pontos tervezést a csatlakozásukra, pedig mindössze két játékosról volt szó. Aztán amikor ideértek, kiderült, hogy a lett válogatott Vitola bokasérülése miatt nem tud csatlakozni a kerethez. Majd jött a koronavírus. Igaz, ekkor azt még nem tudtuk... Hogy kivédjük azt, hogy az egész csapatot elkapja a hullám, kisebb csoportokban edzettünk, és akinek egy apróbb tünete is volt, az maradt otthon. Utólag, a vérből vett antitestteszt-eredmények ismeretében, amelyet több hónappal később végeztek el, az derült ki, hogy augusztusban eshetett át a koronavíruson a csapat többsége, különösebb tünetek nélkül. A felsoroltak miatt, nem tudom szebben megfogalmazni, a felkészülés kuka volt. A tervezett edzőmeccsek egymás után maradtak el, csak a Vasas ellen tudtunk, oda-vissza megmérkőzni, és volt még egy fiúcsapat elleni meccsünk is. Persze teljes létszámban, vagy akár 10 fővel edzeni, ekkoriban az álomkategóriába tartozott. Két nappal az október 3-i bajnoki rajt előtt jutottunk el oda, hogy tíz játékos tudott jelen lenni az edzéseken, ez arra volt elég, hogy átnézzük a figurákat, és már ugrottunk is bele a sűrű bajnoki programba. Tétmérkőzések közepette kellett csapatot építeni, és a szerda, szombat ritmusban volt olyan meccs, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, gondolok itt a Csata elleni hazai vereségre.

Kínok kínja

A csapat tulajdonképpen az október 21-ig lejátszott 5 bajnokival készült fel az Izmit Belediyespor elleni Euroliga-selejtezőre, amely egymeccses volt, és azt a török csapat otthonában rendezték.

– Bár gyors ritmusban voltunk, akkor, azon az El-selejtezőn nem volt realitása annak, hogy mi kerekedjünk felül. Nem azért, mert az Izmit verhetetlen csapat, hanem mert, amilyen állapotban voltunk, az nem tette lehetővé, hogy jó eredményt érjünk el. És egy esetleges siker, az ezzel együtt járó 16 közé jutás az Elben olyan nagy falat lett volna a számunkra, amire nem voltunk felkészülve. Nem mellékesen az a meccs, és az ezt megelőző Szekszárd elleni bajnoki a kínok kínjával ért fel számomra, mert ekkor voltam deklaráltan, ám teljesen tünetmentes covidos, úgyhogy otthon, bezárva, a tévé elől néztem ezeket a mérkőzéseket. Ez borzasztó állapot volt – sorolta Földi Attila, aki így folytatta: – Ahogy ez sem volt kellemes érzés, amikor Vitola egyszer csak bejelentette, hogy megy a török Fenerbahce csapatához. A sokkoló nyilatkozatot követően találtunk rá Hayesra, akit egy héten belül sikerült idehozni, köszönhetően annak, hogy ki tudott lépni a szerződéséből, azért, mert az addig őt foglalkoztató klub ezt megszegte. Vagyis nem kivásároltuk őt, ahogy azt sokan tudni vélték, hanem ingyen szereztük meg. Akkor még csak reméltük, hogy nagy hasznunkra lesz, ami így is lett, az már a Győrben, a hajrában fájó módon elvesztett meccsen is látszott, hogy húzóember válik belőle. Persze azért néhány hétre szükség volt ahhoz, hogy összeszokjon a csapattal, de érkezése után egy hónappal, január első vasárnapján már fontos idegenbeli meccset tudtunk vele együtt nyerni, Pécsett.

Aztán bő két héttel később jött az Európa-kupa csoportköre és egy újabb váratlan szép eredmény.

– A háromcsapatosra csökkent csoportban a házigazdák, az Orman Genclik elleni ki-ki meccs döntött a továbbjutásról, és amire csak kevesen számítottak, azt sikerült elérnünk, a török csapatot legyőzve továbbléptünk a csoportból. Más kérdés, hogy két hónappal később a Valencia elleni, szintén idegenbeli meccsen, a nyolcaddöntőben az extra bravúr elérésére az utolsó negyed miatt nem volt lehetőségünk, de a későbbiekben a kupát megnyerő spanyol csapat elleni meccs miatt nem kell szégyenkezzünk – mondta Földi Attila. – Nagyon jó teljesítményekre voltunk képesek az évadnak ebben a szakaszában, aminek a csúcsa, egyértelműen a Magyar Kupa-szereplésünk volt. A Győr és a Pécs legyőzése után, a fináléban a Soprontól elszenvedett vereségünket követően ezüstérmet vehettünk át. A maximumot hoztuk ezekben a napokban, a Sopron ellen ez arra volt elég, hogy kb. 30 percen át méltó ellenfelek legyünk, hasonlóan az európai szinten kiemelkedőnek számító, a már említett Valencia elleni meccshez.

Incidens

Az évad hajrája pedig a bajnoki rájátszásról szólt.

– Az évad előtt a cél az volt, hogy a bajnokságban majdan jussunk be a négy közé, egy olyan csapattal, amelyet menet közben megerősítünk, ugyanis a terv az volt, hogy még érkezik légiós. Tudjuk, hogy ez utóbbi nem realizálódott, de hála Istennek, így is sikerült. Annak ellenére, hogy nagyon speciális negyedöntőnk volt a Pécs ellen, hiszen az első meccset lemondták, a másodikon pedig az évad egyik legrosszabb játékát produkáltuk 37 percen át, és csak a hajrában küzdöttünk úgy, ahogy kellett volna az elejétől. De a lényeg, hogy elértük a célt. Utána az elődöntőben a Sopron ellen képesek voltunk jó teljesítményre, de aztán történt a Keyona-féle incidens, ami összezavarta az utolsó meccseket. Az amerikai kosaras részben a sérülést okozó eltiltása miatt, részben a saját sérülése miatt nem tudott a rendelkezésünkre állni a Győr elleni bronzcsatában, és ez nagy érvágás volt számunkra, mert hiába akartunk a kupához hasonlóan jó eredményt elérni ellenük, a meghatározó játékosunk nélkül erre nem volt reális esélyünk – mondta a diósgyőri szakvezető, aki egy rövid összefoglalót is közölt az évadról: – Ha a teljes összképet nézzük, a bajnoki célkitűzést teljesítettük, volt egy kupaezüst, ami bravúrnak számít, és volt egy Európa-kupa-továbbjutás, amire nem számított senki. Mindezt egybevetve, a körülményekhez képest jó szezont produkáltunk. Persze, nem az előző szezonokhoz képest, amikor sokkal erősebb csapatai voltak a DVTK-nak. Remélhetőleg a mögöttünk hagyott évadban olyan alapokat tettünk le, amikre tudunk építkezni. Nem lesz könnyű helyezésben előrelépni, mert három topcsapat van a bajnokságban, a Sopron, a Szekszárd és a Győr, akik mind erős kerettel vágnak neki a következő évadnak is.