Műkorcsolya: nem kispályás kispályások

Izgalommal utaztak a DVTK utánpótlás-műkorcsolyások az elmúlt hétvégén Budakalászra a VII. Kispályás Kupára. Tizennyolcan. Többségük ötéves és hatéves. Akiknek a kihívás még játék, a heti nyolc edzés pedig mosolygós közösség.

Edzés félálomban is

– Hát ügyes vagyok – jelenti ki Rózsa Emma, aki első lett a hat éven alul lányok kategóriájában, majd folytatja. – Büszke is vagyok magamra. Sokat gyakoroltam. Szinte minden nap. Ja, nem, egy napom szabad, a csütörtök. Nem mindig vagyok fáradt. Csak kedden reggel. Az az edzés egy kicsit korán van. Ilyenkor még olyan korán van, hogy anya öltöztet fel. Ki sem nyitom a szemem, csak nyújtom a kezem meg a lábam.

Emmának ez az ötödik versenye az elmúlt két évben. Arra a zenére futott egyébként, mint az őszi miskolci versenyen, a kűr viszont megújult.

Angyalka, mérleg, álló spárga, puska, forgások szerepelnek a gyerekek kűrjeiben.

– Az álló spárga a legnehezebb, mert abban nagyon könnyen hátra tudsz esni. Többször sikerül nekem, mint nem – teszi hozzá Emma.

„Semmi gáz, semmi vész, versenyt nyerni nem nehéz. Hajrá Dávid!” – hangzik a csatakiáltás a következő versenyzőnek. És hajrá a többieknek is: Mona, Petra, Márton, Péter, Tamara, Dávid, Nóra és Rege tartozik az egyik utánpótláscsoportba.

– Rengeteget ad a gyerekeknek a sport – mondja Bodolai Éva, Nóra és Dávid édesanyja. – A kitartást, a szorgalmat, a koncentrációt erősíti a korcsolyázás. Úgy veszem észre, hogy az iskolai előmenetelüket is segíti, hiszen megtapasztalják, hogy amiért küzdenek, azt el tudják érni. Nagyon sokat számított, hogy én is korcsolyáztam négy évig gyerekkoromban. Tisztában voltam vele, hogy hatalmas áldozatot kell majd hoznunk, hogy itt tudjanak lenni a gyerekek a jeges és a száraz edzéseken is.

A gyerekeket a versenyre elkísérő szülők lelkesen beszélnek arról, olyan közösségben vannak a gyerekek, ahol jól érzik magukat és szeretnek együtt lenni. Az edzők pedig kivételesen megtesznek mindent azért, hogy valóban élvezzék a fiatalok az edzéseket. Több olyan alkalom is van, amikor az edzéseken kívül is együtt vannak a sportolók. Volt például „szellemes” parti, amikor boszorkányok korcsolyáztak a jégen, az öltözőben pedig műanyagpókok másztak a falon a zsúr előtt. Rendszeres a karácsonyi gála és vendégség, szerveznek farsangot és közösségépítő főzést is.

Mosolyogva az edzéseken

– Nyolcévesen vágtam bele újra, és azóta abba sem hagytam – kezdi Gombos Viktória utánpótlásedző. – A jég egy nagy szerelem! És kőkemény munka – mosolyog. – Nemcsak a saját tapasztalataim alapján mondom, hanem a sportolóinkat is látva, hogy számos előnye van a korcsolyázásnak. Az edzésekkel bele­szoknak a gyerekek abba, hogy rendszeresen és következetesen kell dolgozniuk. De mi játékosan segítjük őket ebben. És mivel óriási áldozattal jár ez a sport, ezért az a legfontosabb, hogy a sportolóink szeressék, amit csinálnak. Mi edzők pedig azért vagyunk, hogy átlendítsük őket a nehézségeken. Nekem az a legnagyobb motiváció, hogy nyolc mosolygós arcot látok minden alkalommal.

És ha már verseny, akkor azt is megkérdezzük: miért lehet fontos ilyen fiatalon versenyre járni.

– Megtanulják a kudarcokat és a dobogós helyezéseket is megélni. Tudatosan készülünk, azért dolgozunk, hogy magunkhoz képest jobbak legyünk. A legjobb eredményen is lehet javítani a mozgásokkal, a forgásokkal, a tartásokkal, a lépésekkel. A műkorcsolya egy olyan összetett egyéni sportág, hogy ott van benne az erő, és ott van benne a kellem és a báj – foglalja össze az edző.

És ő is hangsúlyozza, hogy hiába van meg a bizalom a sportoló és az edző között, a szülők támogatása is szükséges. Azt is hozzáfűzi: a sport a kihívásokról, a küzdelemről szól, hogy meg kell tanulnunk nemcsak kitűzni és elérni céljainkat, hogy a sport fegyelemre tanít, egészséges életmódra nevel. A műkorcsolya pedig olyan sport, amit nem lehet elég korán kezdeni: a legkisebb kori 25-ös, mondja nevetve.

25-ös csillogásban

Közben csatlakozik hozzánk Kurmai Léna, aki ötéves. Ebben a szezonban kezdett korcsolyázni, és ez volt az első versenye. Először lépett a jégre a 6 éven aluliak korcsoportjában.

– Sok plüssállatot kaptam. A nagy elefánt a legjobb! A ruhámat az anyukámmal választottuk ki. Szép csillogós lett – mutatja a kék-rózsaszínű flitteres-strasszos igazi kűrruhát boldogan.

(A borítóképen DVTK utánpótlás-műkorcsolyások láthatóak)