Bukfenc az év utolsó meccsén

Mindkét alakulat csonka negyedik sort nevezett, ebbe a formációba a hazaiak négy, a vendégek pedig csak három játékost írtak (négy sérültjük és betegük volt). A DVTK-ból Részegh hiányzott, Marcel Rodman pedig kissé megkavarta a támadó trojkáit.

Vas kezdte

A 2. percben már Galanisz kezében volt a vezető gól, de Nika kegyelmet adott a zólyomiaknak. A 4. percben Beauvillier jobbról a kapu előtt egyedül maradt Vashoz csente a korongot, a szapporói hős pedig egyből a hálóba tenyerelte (1–0). Gőz kiállítása simán eltelt, utána Ritó majdnem duplázott, majd hat szlovák került a jégre, így négyre fogyatkoztak. Vandane a kék vonalról többször húzta meg a ravaszt, de ágyúgolyóit Tomek mindig magához ölelte. A 14. percben Beauvillier a ketrec előtt termett és pár méterről a bal felső sarokba emelt (2–0). Már ekkor jól állt a sokkal veszélyesebben és színesebben játszó Macik szénája, de az első harmad végén már harmadszor került emberhátrányba. A 18. percben Betker messziről suhintott, a Rajnáról lecsorgót pedig Corrin a portás mögé tolta (2–1), így a meccsben maradt a HKM gárdája.

Fordulat 28 alatt

A második szakasz előtt jött a nézőszám (1967), amely a csúcsot jelentette ebben a szezonban. A semleges harmadot mintha kiretusálták volna, ezen a részen ugyanis alig tanyáztak. A 25. percben Galanisz meglógott, de nagy igyekezetében suta lövést engedett el, korongja elvánszorgott a jobb sarok mellett. A kölcsönt Melisko adta vissza: akár a hálóba is bebújhatott volna, de rohama közben megtorpant, lövését pedig elhamarkodta. A piros-fehérek előnyéből nem sült ki semmi, sőt utána a szlovákok szívóskodtak össze némi zűrzavart Rajna előtt. A kiugrási kísérletek tették élvezetessé a mérkőzést, a játékosok gyakran bedobtak néhány cselt, majd vágtattak előre. A 31. percben McPherson már-már emelte a botját örömében, csupán Rajna reflexmozdulatát hagyta ki a számításból. Fölénybe került a Zólyom és a 33. percben M. Halama lecsendesítette a jégcsarnokot. Balról megkerülte a kaput, aztán jobbról, három lépésről kicentizte a jobb alsót (2–2), 28 másodperc múlva pedig Corrin távolról bombázott Rajna mögé (2–3). Ebben a harmadban szétesett a diósgyőriek játéka, talán a fáradtság jelei is mutatkoztak rajtuk, csak keresték a helyüket a küzdőtéren. A 38. percben sakkoztak a vendégek, majd Tomko révén szemből mattoltak (2–4), így máris kész volt a baj.

Potyagól

Az utolsó húsz percben McPherson emberhátrányban száguldott, de lövésének pillanatában azonban szabálytalankodtak vele szemben. A 47. percben Harrison nézegette a hálót, de nem jutott Tomek mögé. A kiállításokból sem tudtak kamatot realizálni Magosiék, az idő meg egyre fogyott. Az 54. percben „páran” összehozták a zólyomiak ötödik gólját, amely a polyakategóriába tartozott: Melisko gyalogolt a ketrecig (2–5), majd Meliskó bevitte a kegyelemdöfést is (2–6) és már nem volt miről beszélni: a sokkal frissebb HKM gárdája levette a pályáról a Jegesmacikat.

Jegyzőkönyv: DVTK Jegesmedvék – HKM Zvolen 2–6 (2–1, 0–3, 0–2)

Miskolc, 1967 néző. V.: Kalina, Snásel (Jurciak, Soltés).

DVTK Jegesmedvék: Rajna – Láda B., Vandane, Ritó (1), Vas 1, Beauvillier 1 (1) – Gőz, Dudás, Beach, St. Pierre, Tousignant – Szirányi (1), Vojtkó, Harrison, Galanisz, Magosi – Kiss D., Farkas M., Miskolczi, Kiss P. – Adorján (kapus). Vezetőedző: Marcel Rodman.

HKM Zvolen: Tomek – Corrin 2, Svarny, Tibensky, Trotter (2), Parks (1) – Betker (2), Maier, McPherson (1), M. Halama 1 (1), Melisko 2 – Drgon, Tomko 1, Marcinek, Mráz (1), Strauch – Petrás, P. Halama, Chlepcok – Holly (kapus). Vezetőedző: Andrej Podkonicky.

Kiállítások: 10, ill. 10 perc.

Marcel Rodman: – Jól kezdtük a meccset, de 2-0 után azt hittük, hogy már a zsebünkben van a három pont. A második harmadban lekorcsolyáztak minket a vendégek, akik minden párharcukat is megnyerték. Nagyon sajnálom, hogy elveszítettük ezt a fontos összecsapást.

Andrej Podkonicky: – Nagyon lassan kezdtünk, és 0-2-nél voltak aggodalmaim, úgy látszódott, hogy az öt kulcsjátékosunk hiánya akár bajt is okozhat. Aztán belelendültünk, jó ritmusban korongoztunk, és a kapusunk volt a mezőny legjobbja.