DVTK

2019.08.12. 10:00

Pont ezúttal nem, de a „Hé, fiúk”, az jött a végén

A diósgyőri ultrák csapatuk veresége ellenére is „díjazták” a hajtást, a küzdést.

Berecz Csaba

Sok egy az egy elleni csata zajlott a játéktéren

Fotó: Kozma István

A labdarúgó NB I. 2. fordulójában szombaton este Diósgyőri VTK–Újpest FC-mérkőzést rendeztek a diósgyőri stadionban. Az egy héttel ezelőtti fordulóban hazai pályán a Honvédot 2–1-re legyőző piros-fehérek és az évadot szintén pályaválasztóként kezdő, ám a Puskás AFC-vel szemben 3–1-re alulmaradó fővárosiak egymás elleni csatájára több mint hatezer néző volt kíváncsi.

Szűkös

A lila-fehérek szűkös, mindössze 22 fős keretéből nem futotta nagy változtatásokra, a legutóbbi meccs kezdőcsapatához képest mindössze két helyen történt változás, a Puskás ellen az első félidőben lecserélt Burekovic helyett az akkor becserélt Balázs B. kezdett, míg Kosztának ezúttal csak a kispadon jutott hely, Rácz pedig a kezdő sípszóra készülődhetett. Érdekesség, hogy az újpestieknél a lehetséges hét labdarúgó helyett csak hatan kerültek a kispadra, a meccs utáni sajtótájékoztatót követően a vendég edző nyilatkozatából kiderült, hogy miért, hogy mennyi problémájuk volt a lila-fehéreknek a mostani bajnoki előtt.

Ami a DVTK kezdőjét illeti: a Honvéd elleni meccshez képest Tamás M. és Hasani maradt ki, ült a kispadra, és a 32 fős keretből „új fiúként” Juhar és Ternován kapott bizalmat. Utóbbi csapatba kerülése volt a nagyobb meglepetés, és ehhez jött még pluszban, hogy a védelem jobb oldalára került, ezzel összefüggésben pedig Polgár a túloldalra, vagyis balra. Utóbbin kívül Tajti sem ott játszott, ahol legutóbb, balról beljebb került, Prosser mögé.

Bátran

A DVTK ezt a meccset is bátran, támadószellemben kezdte, és voltak is biztató akcióik, amelyek közül a 11. percben Prosser távoli bombája volt a legveszélyesebb, ekkor Pajovic kapusnak már védenie is kellett. Tetszett a hazai ultráknak is a piros-fehérek lendülete, kakaón tolták a lelátóról az energiát a pályára, mégis az orruk előtt az Újpest szerzett vezetést, tulajdonképpen előzmények nélkül, szinte a semmiből, az első akcióból, szerencsével. Azok után, hogy a hazaiak jobb oldala lyukadt ki, ugyanis Ternován és Shestakov diszharmóniája miatt Balázs B. üresen adhatott be. A gól a hazai gárdát visszavetette, az Újpest viszont magabiztosabb lett. Bő negyedóra telt el, amikor Juhar távoli bombája jelezte, hogy a hazai csapat többet szeretne. Nem sokkal később jött is a több, a játékvezető a lila-fehérek szerint meglehetősen véleményes szituációt követően ítélt közvetett szabadrúgást a vendég kapujától 6 méterre, amit Tajti váltott gólra.

Sok változtatás

A második játékrész első másodperceiben úgy tűnt, hogy az Újpest kapott nagyobb kedvet a támadásokhoz a szünetben, és ennek az aktivitásnak hamar meg is lett az eredménye, a középpályásból lett szükségcsatár Nwobodo szerzett egy vendég szempontból szép gólt. Erre reagálva egymás után többször is változtatott a hazai szakvezető, először Juhar helyett Hasanit küldte pályára, majd Bacsát Ternován „kárára”, és ez már átszervezést is hozott. Shes­takov lépett hátra a védősorba, Hasani átment jobbra, Bacsa pedig a balon játszott vele egy vonalban. Aztán a hajrában jött Szabó B., Karan helyett, ekkor Adukor lépett vissza a védők közé. A négy hátvédes felállását csak az utolsó percekben adta fel a DVTK, de hiába volt minden lépés, az eredmény nem változott. Részben azért, mert a hazaiak játékmesterét, Márkvártot remekül semlegesítették a vendégek. Nem igazán látszott, hogy hol tudna fogást találni a piros-fehér együttes a fővárosiakon, hogy mivel tudnák őket vert helyzetbe hozni. Az egész második félidőben csupán egy (!) gólszerzési lehetősége volt a DVTK-nak, de a 80. percben Tajti elfutása és beadása után Prosser lövését hárította Pajovic. A hazaiakkal szinkronban az Újpest sem tolta túl támadásban ezt a játékrészt, beérték a jó védekezéssel, az eredmény tartásával, és ez három pontot ért.

A Diósgyőr nagyon küzdött, nagyon akart, és bár nem jött össze a pontszerzés, az ultratábor elégedettségét fejezte ki azzal, hogy a végén odahívták a labdarúgókat, megtapsolták őket, és még a „Hé, fiúkat” is elnyomták nekik. Amire vesztes meccset követően csak nagyon régen volt példa.

Jegyzőkönyv: Diósgyőri VTK–Újpest FC 1–2 (1–1)

Diósgyőr, 6518 (a rendező által közölt adat) néző. V.: Farkas Á. (Ring, Szalai B., Solymosi, Takács K.)

Diósgyőri VTK: Danilovic (6) – Ternován (5), Brkovic (6), Karan (6), Polgár (6) – Adukor (5), Márkvárt (5) – Shestakov (5), Tajti (5), Juhar (5) – Prosser (5). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Újpest FC: Pajovic (6) – Pauljevic (6), Litauszki (5), Ristevski (6), Balázs B. (6) – Onovo (6), Sankovic (6) – Zsótér (6), Rácz (6), Simon K. (5) – Nwobodo (6). Vezetőedző: Nebojsa Vignjevic.

Csere: Juhar helyett Hasani (5) az 52., Ternován helyett Bacsa (5) az 58., Rácz helyett Mészáros (–) a 70., Karan helyett Szabó B. (–) a 77., Zsótér helyett Kovács L. (–) a 82., Simon K. helyett Bjarnason (–) a 90. percben

Sárga lap: Karan a 40., Litauszki az 57., Sankovic a 62., Vignjevic (a kispadon) a 71., Kovács L. a 88. percben.

Gólszerző: Zsótér (0–1) a 14., Tajti (1–1) a 38., Nwobodo (1–2) a 48. percben.

Fernando Miguel Fernández Escribano: – Nagyon rossz eredmény született a mai meccsen, de büszke vagyok a játékosokra. Sajnos az Újpest megnyerte ezt a döntetlenszagú meccset, ellenfelünk élni tudott a lehetőségeivel, nekünk pedig nem volt szerencsénk, nem tudtuk a helyzeteinket értékesíteni. Úgy gondolom, és az egész héten erről beszéltem, hogy az Újpest ellen nagyon nehéz játszani, mert szervezett, masszív csapat. A mai mérkőzés mindkét csapat szempontjából egy jó meccs volt, mindkét fél szervezett volt, a meccs ritmusa kiváló volt; ez a bajnoki is mutatja, hogy a magyar bajnokság rengeteget fejlődött. A helyzetek kihasználása azonban az Újpest javára billentette a mérleg nyelvét. Szomorú vagyok az eredmény miatt, de a játékosokra nem lehet egy rossz szavam sem. Ha az Újpest egy meccsen vezetést tud szerezni, akkor nagyon nehéz őket feltörni, mert nagyon jól zárják le a területeket. Teljesen más mérkőzés lehetett volna, ha mi tudunk vezetést szerezni, mert ez esetben jönniük kellett volna, és több területet tudtunk volna találni mögöttük. Így viszont pont az ellenkezője történt. Gratulálok az Újpestnek a győzelemhez! Nem vagyok teljes mértékben elégedett, mert elveszítettük a mérkőzést. Az Újpest széleken nagyon jó, erre próbáltunk reagálni, hogy olyan párokat állítunk a pálya szélére, akik erősek. A jobb oldalon Ternován volt Shestakovval, a balon Polgár Juharral. Úgy érzem, hogy jól kezdtük a meccset, volt 2-3 jó átmenetünk, amivel veszélyt tudtunk okozni. Az Újpest első gólja egy szerencsétlen szituációból született, a beadás után összevissza pattogott a labda, és ebből ellenfelünk megszerezte a vezetést. Úgy gondolom, hogy a csapat mindent megtett, bár az utolsó 10 perceben a mélységi játékunk lehetett volna picit agresszívabb, élesebb. A változtatásoknál Szabó B. bejövetelével a mélységi játékot akartuk erősíteni, ő jól szállt be a meccsbe, azzal együtt is, hogy volt két eladott labdája. A jobb oldalon az Újpest mögé való bemenetel Shestakovval jobban működött, a balon Bacsa beállásával próbáltuk ezt erősíteni. Szabó B. pályára küldése után megvolt a helyzetünk, 15 perccel a vége előtt. Büszke vagyok a csapatta, úgy érzem, a játékosok ma mindent megtettek.

Nebojsa Vignjevic: – Először is: szeretném megköszönni a DVTK edzőjének, a klubnak, hogy ezúttal is szíves fogadtatásban részesültünk. Szeretem azt az atmoszférát, ami itt fogad minket, beleértve a lelátót, a szurkolókat, és különösen jól érzem magam, ha sikerül itt nyerni, ami ma összejött. Ezt rendkívül nehéz elérni, ezért értékes. A játékról szólva: nyugodtak, koncentráltak tudtak maradni a labdarúgóink, sikerült a játékra figyelni, nem tudta őket kizökkenti ebből ez a közeg, és jó időben szereztük az első gólt. A második játékrészben az újabb találatunkat követően a DVTK agresszívebbé vált, érződött mind a két csapaton, hogy nagy rajtuk a nyomás, a meccs utolsó negyedében viszont az is látszott, hogy a pályán lévők sok energiát veszítettek a nagy meleg miatt. De a végére minden összeállt, egy góllal jobbak voltunk. Gratulálok a játékosoknak a mai győzelemhez, és sok sikert kívánok edzőkollégámnak és a Diósgyőrnek a bajnokság folytatásához. A kispadon tényleg eggyel kevesebben voltunk, ráadásul közülük Mészáros és Bjarnason a hét folyamán vírusos megbetegedéssel küszködtek, és csak pénteken edzettek először. Koszta sérülten ült ott, a másik sérültet, Burekovicot nem hoztuk el. Azt, hogy ki legyen a támadó, csak a meccsre való felkészülés végén döntöttük el, kockázatos volt, de Nwobodóra esett a választás, és utóbb kiderült, hogy szerencsés döntés született. Ma megmutatták a fiúk, hogy mi van bennük, ilyen melegben is hajtottak, motiváltak, harciasak voltak.


A gólok története

14. perc: Onovo passzával Balázs B. futott el a bal oldalon, majd középre adott. A labda előbb Brkovicon pattant meg, majd a mögötte érkező Karan–Nwobodo kettősön, aztán Danilovicon, de róla kifelé, éppen a berobbanó Zsótér elé, aki 6 méterről a kapu bal oldalába lőtt, 0–1.

38. perc: Litauszkiról pattant a labda hátra, a kapushoz, Pajovic azonban nem vágta ki a labdát, hanem felvette kézzel, amiért a játékvezető közvetett szabadrúgást ítélt. A pontrúgásnál Prosser pöckölte oda a labdát Tajti elé, aki 6 méterről a léc alá bombázott, 1–1.

48. perc: Nwobodo balról indult meg befelé, a 16-os magasságában, majd néhány lépés után, 17 méterről jobbal a bal felső sarokba csavarta a labdát, 1–2.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!