Itthagyja a színházat a népszerű színésznő (fotók, videó)

Az alkotói beszélgetés előtt szerkesztőségünk feltett néhány kérdést a Miskolci Nemzeti Színház színművészének. Például hogyan tovább, ha itthagyja Miskolcot, hogyan is kezdődött pályája, valamint mit gondol a miskolci színházról.

Pénzkereső szakmát kellett tanulnia

Nádasy Erika fiatal pályakezdőként kellékes volt a színházban, de ez is csak arra volt jó, hogy közelebb kerüljön álmai hivatásához. 

– Ó, de régen volt, nem is emlékszem. Ez valahogy úgy kezdődhetett, hogy még általános iskolában jól mondtam verset, ezért versenyeken indítottak el, aztán rám ragadt, hogy színésznőnek kell lennem. A szüleim azonban nem nagyon tolerálták ezt, mert azt gondolták, ezen a pályán nem lehet megélni. Ez a feltevés nem volt alaptalan, most már tudom. Valami jó kis pénzt kereső szakmát kellett kitanulnom, ez volt a közgazdasági szakközépiskola nevű érdekes hely, ahol könyvelőnek és pénzügyi előadónak képeztek. Ott azonban én soha nem értettem semmit, így naphosszat lestem ki az ablakon egy színház épületére, és inkább oda vágytam. Persze elmentem mindenféle amatőr színjátszó csoportokba, ahol közelebb kerültem azokhoz, akik a színházban dolgoztak. Például Tömöri Péter, Gágyor Péter főrendezővel és Mózes Pisti rendezővel ismerkedtem meg. Aztán egyszer csak lett hely a kelléktárban, és bár én nem akartam ilyen munkát végezni, mégis valaki okosan azt mondta, hogy te neked elég lesz, ha csak bekerülsz oda, és akkor onnan már majd lépkedhetsz tovább. És igaza volt, mert egy év múlva már az énekkarban voltam és szerepeket kaptam, úgyhogy a negyedik évben én már tulajdonképpen mint színész voltam tagja a színháznak.

A főiskolára nem vették fel

A színművész szerint mindent meg lehetett tanulni a gyakorlatban. 

– Egyetlen területen érzem a főiskola hiányát: nem lett ismerettségi köröm, akikkel együtt bandáztunk volna, és akik hívnak ide vagy oda egy-egy szerepre – mesélte Nádasy Erika, aki jogi pályára is készült, mert jó volt történelemből, eleinte. – Amikor tanárom megtudta a tervemet, elkezdte lehúzogatni a jegyeimet, mondván, aki annyit tud, mint ő, az négyes és aki kicsit többet tud, mint ő, az kaphat ötöst. Aztán végül úgy elkeseredtem, hogy csak a színművészetit írtam fel a jelentkezési lapra. Jól átvágtam szegény szüleimet, akik két sikertelen felvételi év után bosszúból azt mondták, hogy „na, akkor, fiam, elmész dolgozni". Mivel azonban nem voltam hajlandó könyvelő lenni, elmentem egy presszóba pultosnak, úgyhogy fagyit árultam körülbelül 4 hónapig, aztán a színházba és onnan már ki se estem többé.

Nem csak Miskolcot készült itthagyni

Reménytelennek érzi Magyarország helyzetét. 

– Annyira elkeserítő, ami itt történik, de nemcsak a művészetben, nemcsak színházi vonalon, hanem mindenhol, hogy én úgy döntöttem, elmegyek Németországba. Azt látom, rossz kedvűek, boldogtalanok itt az emberek, és ez engem frusztrál, főleg a hazugságok a plakátokon. Már tavaly nyáron mondogattam, hogy befejezem a pályafutásomat. Van nekem szakács bizonyítványom, tanultam a német nyelvet, és azt beszéltük a férjemmel, hogy fél évet kint töltünk, fél évet meg itthon, az egerszalóki házunkban, amit nagyon szeretünk. Ő azonban már elmúlt 70 éves, és úgy érzem, rosszat tenne neki, így nem akarom erőltetni. Itt, Miskolcon pedig az utóbbi két évben nem kaptam olyan szerepet, ami mágnesként itt tartana. Mert életem során azt tapasztaltam, hogy a színházba lehet kapaszkodni, ha ramaty az egész világ körülöttem. Pedig imádom ezeket a fiúkat (a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsát - a szerk.), mert azt hiszem, az országban nincs ilyen. Kivételezett helyzet, mikor öt ilyen nagyszerű ember összefoghat, együtt rendezhet és közösen vihet egy színházat – méltatta a jelenlegi vezetés munkáját a színművész.

Tele van tervekkel és optimizmussal

Ha tehát vége az évadnak, Nádasy Erika otthon marad. 

– Most keltettem csirkéket, megtermeljük saját zöldségeinket, de egyáltalán nem zárom ki azt sem, hogy szakács legyek, hiszen nagyon szeretek főzni, lételemem. Ezt éppen olyan életformának tekintem, mint színésznek lenni. Volt már példa arra, hogy a színház mellett is dolgoztam így: kertvendéglőt hoztam létre egymagamban, két évig a kertemben sütöttem pizzát, amit a férjem hordott ki futárként. Nekem ez nagyon izgalmas terület, és most azt gondolom, hogyha az anyagi helyzetünk úgy kívánja, akkor négyórás szakács vagy akár kisegítő munkát is el tudok vállalni. Hogyha meg nincs erre szükség, akkor továbbfejlesztem a kertészetet, ami nem könnyű feladat, de nagyon izgalmas.

Régi szerelem is köti Miskolchoz

Több mint harminc éve nem csak a színház iránti szerelem miatt jött sokszor a vármegyeszékhelyre. 

– Nagy izgalommal érkeztem meg mindig, mert itt várt az akkori szerelmem, Matus Gyuri. Akkor még Verebes rendezett itt, meg Szervét Tibi játszott. Soha nem gondoltam, hogy egyszer csak majd én is itt találom magamat – mondta a színművész, aki elárulta, nagyon érdekes kapcsolatot alakít ki volt párjaival. – Szegvári Menyhért élete utolsó évében mostani férjemmel és velem élt a mi háztartásunkban. Imádtuk egymást, a mostani férjem is imádta őt, így nagyon jóban voltunk. Nálunk ilyen furcsa a világ!

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.