A borsodi operaénekes sikert sikerre halmoz

Az idei év legjobb operaénekesének választották Szegeden a sajóvámosi művészt, Tötös Rolandot. A Dömötör-díjat a közönség szavazata alapján kaphatják meg a társulat tagjai, így ez az elismerés azt a szeretetet is jelzi, amely az operaénekes felé irányul. A díjátadó a Szegedi Nemzeti Színházban még júniusban volt. A művész most éppen szabadságát tölti, de természetesen játszik is a nyáron, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékokon is színpadra lépett. Kérdéseinkre válaszolva a borsodi operaénekes mesélt a kezdetekről és terveiről is.

Szabadúszóként kipróbált több színházat

Nagyon büszke a díjra és hálás mindazoknak, akik ebben segítették – mondta Roland. Minden évben választ a kuratórium három személyt az adott kategórián belül. Most ő nyerte el a bizalmat a szegedi közönség szavazata alapján – avatott be. Ez a szakmai munka elismerése, de egy szimpátia szavazás is. Ebben az évadban minden operában kapott szerepet a művész, ezért sokat láthatta színpadon a közönség. Harmadik éve van a Szegedi Nemzeti Színház tagjai között. Előtte szabadúszó volt a miskolci, a pécsi és a győri, valamint a kecskeméti színháznál is dolgozott. De vendégszerepelt korábban már Szegeden is. Pont 10 évvel ezelőtt, 2013 nyarán a Miskolci Nemzeti Színházban megkapta az „Év hangja” díját, amelyre még ma is örömmel gondol.

A gyökerek hazahozzák

A zene mindig jelen volt az életében, a családi indíttatás is megvolt ehhez. Már gyermekként sokat tanult muzsikus édesapjától a fellépések alkalmával – helyi bálok, rendezvények - a sajóvámosi közösségben. A helyi művelődési házban egy kis társulat tagja lett. A közönség szeretete repítette idáig – vélekedett a művész. Hozzátette: ma is hazajár Sajóvámosra fellépni. Templomi koncertet is adott már ott. És természetesen szüleit is gyakran meglátogatja a településen. Eredetileg hobbiként indult az éneklés, hiszen a tanulmányai alapján informatikai műszerész lenne. A miskolci színház egy meghallgatás után lett az élete része, mert a kórusba kerestek énekeseket és ő megfelelt. Így tehát a profi éneklést huszonévesen a Miskolci Nemzeti Színház énekkarában kezdte, ahol öt évig dolgozott, majd a Honvéd Férfikarában Budapesten három évig szerepelt. 

Mellette már debütált operaénekesként Pécsen, akkor fogalmazott meg benne, hogy lehetne szabadúszó operaénekes. Mindössze egy évig élvezhette ezt, mert a pandémia elmosta a törekvést. De kapóra jött a lehetőség, hogy a Szegeden bővítették a társulatot, így oda nagy örömére felvételt nyert. Mindig vágyott arra, hogy társulati tag legyen valahol. Igazság szerint mindkét formának megvannak a maga pozitívumai. A szabadúszó lét viszont elég bizonytalan. Jó valahová tartozni. Vidéken pedig kifejezetten jó társulati tagnak lenni, mert jó a fejlődési lehetőség. Szegeden például négy-öt operaelőadás van egy évadban, így bővül a repertoár. Roland 34 évesen most azt érzi, jó helyen van, az életének ás pályájának abban a szakaszában, ahol lennie kell – hangsúlyozta.

Az opera szíven ütötte

Az első darab, amiben kórustagként énekelt az a Bohémélet volt és akkor gyakorolt rá először nagy hatást az opera. Ott fogalmazódott meg benne, hogy operaénekes akar lenni. Az út, ami alatt elért pályája jelenlegi szakaszához, rögös volt, de ha könnyű lett volna, nem fejlődik ennyit – állította a művész. Hozzátette: egy énekes soha nincs készen, mindig van hova fejlődni. Sok terve van még, Magyarországon képzeli el operaénekesi pályáját a továbbiakban is. Szerepálom például a Rigoletto hercege, amire már öt éve vár, tavaly Győrben meg is kapta, de sajnos az energiaválság miatt bezárt a színház és elmaradt az előadás. Azt reméli, hogy most már nem fog a karrierje útjába állni semmi, bizakodva, pozitívan tekint a jövő felé – tudatta az énekes.