Tették, amit a szívük diktált

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc véres megtorlására, a 13 honvédtiszt aradi kivégzésének 171. évfordulójára emlékezünk az idén október 6-án.

Mint minden évben, Aradon is készülnek a főhajtásra, a mécsesek meggyújtására. Pataky Lehel Zsolt, az Aradi Hírek főszerkesztője újságíróként vesz részt a rendezvényeken, de mint mondta, ha hivatalból nem kellene ott lennie, akkor is elmenne minden évben.

Szabadság-szobor

– Október 6-a nem tartozik a családok mindennapi beszédtémái közé, nem a közös, családi ebéd mellett kerülnek szóba a szabadságharc hősei. Azonban az aradiak minden évben szép számmal ott vannak a megemléke­zéseken – mondta az Északnak Pataky Lehel Zsolt. – Talán amikor még hivatalosan ez nem volt megengedett, 1989 előtt, sokkal többen érezték fontosnak, hogy ott legyenek a koszorúzáson. A fő em­lékhely sokáig a vesztőhely volt, mindaddig, amíg helyre nem állították a Zala György által készített Szabadság-szobrot. Ez 2004-ben történt, a román–magyar megbékélés szimbólumaként. Azóta ott tartják a központi rendezvényeket, az idén is ott lesz. A vesztőhelyen szintén tartanak koszorúzást, a történelmi magyar egyházak képviselői mondanak rövid beszédet, de a szónoklat és az ünnepség a Szabadság-szobornál történik – jelezte a főszerkesztő.

Megjegyezte: az emlékezés főleg az idősebb korosztály számára fontos, ők azok, akik rendszeresen részt vesznek a megemlékezéseken. A fiatalabbak ezt még nem tartják fontosnak, valószínűleg még nem érzik át a történelmi események súlyát. Szervezett formában természetesen ők is eljönnek az iskolákból a pedagógusokkal, főleg a felsősök és a középiskolások. Akkor többen, ha a gyásznap hétköznapra esik.

Megérdemlik a tiszteletet

Pataky Lehel Zsolt elmondta azt is, hogy nehéz szavakkal kifejezni azt az érzést, amit az emberek a 13 aradi vértanú emléknapján éreznek abban a városban, ahol kivégezték őket.

– Érdemes lenne minden magyar embernek legalább egyszer eljönni Aradra. Látni a Szabadság-szobrot, látni a vesztőhelyet. Amíg az ember csak a tankönyvekből és az olvasmányaiból ismeri a 13 vértanú történetét, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc megtorlását, igazából nem érinti meg őt. De amikor itt jár valaki, és személyesen látja a fontos helyszíneket, akkor kicsit másképp viszonyul a magyar történelem ezen időszakához – fogalmazott a főszerkesztő.

Hozzátette: a kivégzett honvédtisztek mind megérdemlik a tiszteletet és a főhajtást, hiszen császári tisztek lévén a szabadságharc oldalára álltak, és a császári katonák ellen vezették a magyar csapatokat. A magyar szabadságért küzdöttek, pedig nem is voltak mindannyian magyarok.

A főszerkesztő megjegyezte: bár ma hősökként beszélünk róluk, de ők, amikor a magyar csapatok élén harcoltak, nyilván nem úgy gondoltak magukra, mint hősökre. Katonák voltak, és azt tették, amit szívük és a szabadságvágyuk diktált. Az utókor persze hősökként, mártírokként tekint rájuk, ugyanúgy, ahogy a forradalom és a szabadságharc minden honvédjére.

Több a tankönyveknél

A főszerkesztő elmondta azt is, hogy a magyar nyelvű gimnáziumban a történelemkönyvek tartalmazzák az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, de Aradon román–magyar kezdeményezésre készült egy helytörténeti jellegű kiadvány, amit fakultatív módon tanítanak a város iskoláiban. A történelemtanárok, amikor ehhez a korszakhoz érnek, sokkal többet beszélnek az aradi eseményekről, mint amennyit a tankönyvek tartalmaznak.

Az idei emlékezés Aradon

A koronavírus-járvány miatt maximum 500-an vehetnek részt az idei október 6-i meg­em­lékezések aradi fő­rendezvé­nyén. A főhajtásra ér­ke­zők­nek regisztrálniuk kell, mielőtt elfoglalnák ülőhelyeiket, jelezték a szervezők. Aradon a központi rendezvényt 17 órakor tartják a mártír tábornokok emlékművénél, a Szabadság-szobornál, ahol a szabadtéri szentmise főcelebránsának és szónokának Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspököt kérték fel. Ugyancsak a nemzeti gyásznapon, október 6-án, kedden 14 órakor a vesztőhelyen is tartanak megemlékezést.

Az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk

Aulich Lajos honvéd tábornok (1793–1849)

Damjanich János honvéd tábornok (1804–1849)

Dessewffy Arisztid gróf, honvéd tábornok (1802–1849)

Kiss Ernő honvéd altábornagy (1799–1849)

Knezic Károly honvéd tábornok (1808–1849)

Láhner György honvéd tábornok (1795–1849)

Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815–1849)

Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok (1819–1849)

Nagysándor József honvéd tábornok (1803–1849)

Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok (1808–1849)

Schweidel József honvéd tábornok (1796–1849)

Török Ignác honvéd tábornok (1795–1849)

Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok (1803-1849)

Aradon végezték ki, a tizenhárom vértanúétól eltérő időpontban:

1849. augusztus 22-én: Ormai Norbert honvéd ezredes (1813–1849)

1849. október 25-én: Kazinczy Lajos honvéd ezredes (1820–1849)

1850. február 19-én: Ludwig Hauk alezredes (1799–1850)

Pesten végezték ki:

1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost (1807–1849), Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét

(A borítóképen: Az aradi vesztőhely)