Koncert: borban (és dalban) az igazság!

Újra itthon a Vienna Tenors (Bécsi Te­norok). A három tehetséges fiatalembert a szimfonikus zenekar 2017-es újévi hangversenyein ismerhette meg a miskolci publikum, majd egy igazi olasz–spanyol hangulatú koncertprogrammal örvendeztették meg a közönséget tavaly a Dolce Vita című koncerten. Idén a bor és a szüret köré építették a közös koncert műsorát, amely igen beszédesen az In vino veritas (Borban az igazság) címet kapta. Ezt a programot idén Emődre, a felújított művelődési házba is elviszi a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Lőkös Dániellel, a Vienna Tenors miskolci származású tagjával beszélgettünk.

A Vienna Tenors megalakulására hatással volt a világhíres Három Tenor, azaz José Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti?

Az ön által említett három világsztár egyedülálló és utolérhetetlen. Természetesen példaként tekintünk rájuk mint Három Tenor formációra és mint egyéni művészekre is. Mi igyekszünk megtalálni a saját hangzásunkat, ami még hosszú és nagyon kemény munka lesz.

Az októberi miskolci koncertjüknek a szüret és a bor adja a fő témáját. Milyen műveket hallhatunk majd? Gondolom, a téma sok vidámságra is okot ad.

A műsort úgy igyekeztünk a zenekarral közösen összeállítani, hogy a lehető legszínesebb és egyben szórakoztató koncertet kapjon az emődi és a miskolci közönség. Koreai, osztrák, magyar, francia, olasz, valamint egzotikus dalok és némi népies hangzás, melyek ezt a kis zenei csokrot alkotják. Minden nemzetnek megvannak az aratási ünnephez vagy a szüreti időszakhoz tartozó szokásai, de sehol nem hiányozhat a zene.

A Vienna Tenors is kedveli a jó borokat? Milyeneket?

Ezt nem tudom, ki árulta el önnek, de ami igaz, az igaz, szeretjük a jó borokat, bár teljesen eltérő az ízlésünk. Roman Lauder a rizlinget, valamint a testes vörösborokat kedveli, Woncheol Song a desszertborok (kifejezetten az aszú) rajongója, én személy szerint nem vagyok „boros”, inkább egy jó hideg csapolt sört választanék, aminek jó krémes a habja.

Ön miskolci származású, édesapja a Miskolci Szimfonikus Zenekar nagybőgőse. Mit jelent önnek itthon koncertezni?

Miskolcon énekelni számomra egészen más, mint bárhol máshol. Óriási kihívás a család, barátok, ismerősök, valamint volt tanáraim elé kiállni. Azt hiszem, sehol nem izgulok úgy, mint Miskolcon, különösen akkor, amikor a miskolci zenekarral együtt lépünk színpadra. Remek muzsikusok, profi zenekar, akikkel minden alkalommal öröm együtt zenélni.

Hogyan lett a Bécsi Állami Opera operaénekese?

Nyelvtanulás céljából költöztem ki 2010-ben Ausztriába. Első fix állásom a Bad Ischl Lehár Festival után a Stadt­theater Baden kórusában volt, ahol két szezont énekeltem, majd 2012 májusában egy sikeres előéneklés során állást ajánlottak a Wiener Staatsoperben (Bécsi Állami Opera), ahol idén a nyolcadik szezonomat kezdtem el.

Világszerte is koncertezik a Vienna Tenors?

A legtöbb koncertünk Ausztriában van, de énekeltünk már Németországban, Csehországban és Magyarországon is, valamint júliusban repülünk egy Japán–Korea turnéra. A Staatsoper mellett sajnos elég nehéz a szabad­időt úgy beosztani, hogy az egyensúly a magánélet és a munka között ne boruljon föl, így sokszor akármennyire is hízelgő egy koncertlehetőség, nem mindig tudjuk elvállalni.

Miért lehet a zenének akkora ereje, hogy a világ összes nemzetét össze tudja kötni?

Véleményem szerint a zenének akkor van igazán ereje, amikor az is élvezi, aki csinálja és az is, aki hallgatja. A Staatsoperben több mint 40 különböző nemzetiségű énekes és zenész dolgozik, azt hiszem, ennél színesebb már nemigen lehet, és amellett, hogy milyen kulturális különbségek vannak egyes nemzetek képviselői között, a közös munkán ezt egyáltalán nem érezni. A Vienna Tenors három nemzetet képvisel, és mindenki büszke arra, ahonnan jött és mindhárman tiszteletben tartjuk a másik szokásait. A kölcsönös odafigyelés is titka a sikeres közös munkának és a sokéves barátságnak.