Húsvét: így tapasztalható meg a zene természetfelettisége

Ezúttal három kivételes formátumú alkotó, Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn és Liszt Ferenc különböző hangvételű passió zenéiről beszélgettünk Flach Antal csembalóművész-tanárral, a magyar és miskolci zenei emlékek lelkes kutatójával, a szakrális zene elkötelezett előadójával. 

Mikor találkozott először Jézus passiójának zenei feldolgozásával?

Még fiatalkoromban, az újgyőri Szent Imre Katolikus templom ministránsaként, amikor Mekcsei Antal plébános úr betanításával többször is énekelhettem annak egyszólamú változatában. A nagy passiózenék közül J. S. Bach: Máté-passiójával találkoztam először, amelyet Kovács Sándor zenetörténésznek a Zeneművészeti Főiskolán tartott órája keretében ismertem meg. Az ott hallott, Péter Krisztus-tagadását követő híres hegedűszólós ária a legmeghatározóbb Bach-élményeim egyike lett. 

Hogyan ábrázolja Jézus szenvedéseit Bach János-passiója?

Számára ez a legkomolyabb téma, hiszen hitének leglényegesebb mozzanatát tartalmazza. Művét „kívülről” úgy kell elképzelni, mint az edelényi Coburg kastélyt; azaz egy szimmetrikus barokk palotát, közepében a keresztény ember hitalapjának kimondásával, miszerint az üdvösség Krisztus kereszthalálával lett elérhető. A középponttól balra és jobbra – hagymahéjszerűen – különféle típusú tételek következnek: recitativók, amelyben a bibliai cselekmény és annak fontosabb szereplői jelennek meg, majd az őket követő, vallásos költeményekre írt áriák, ahol lehetősége nyílik a hallgatónak az elmélkedésre, végül a kórusok, általuk adva keretet a történetnek, másrészt tapintható közelségbe hozza a felbőszített népet, és megidézi a korálokat éneklő gyülekezetet. Mindezt olyan zenei nyelvezet segítségével, amelyek különféle figurációk, hangközlépések és hangzatok komplex, szimbolikus nyelvén, drámai és láttató erővel teszik nagyon is valóságossá és megindítóvá e történelmi jelentőségű eseménysorozatot. 

Haydn passió-értelmezése Jézusnak a kereszten kimondott hét megszólalása köré összpontosul. Ő hogyan dolgozza fel a szenvedéstörténetet?

A mű létrejötte egy különleges hagyományhoz kapcsolódik: a spanyolországi Cádiz városának Oratorio de Santa Cueva nevű templomában nagypéntekenként elsötétített ablakok és alig pislákoló fény kíséretében a pap felidézte Krisztus szavait, amit rövid prédikáció követett. Az ezt követő elmélkedéshez kellett Haydnnak 7-8 perc hosszúságú zenét írnia, amelyek alapvetően szemlélődő hangvételűek, így engedve teret az áhítatnak. Drámaiság csak a kerettételekben van, ahol a kezdő ütemekben egy hatalmas kereszt rajzolódik ki a hallgató lelki szemei előtt (d-d’-cisz’-b’), míg a zárótétel a Krisztus halálát (Máté evangéliumból) követő földrengés hátborzongató zenei megjelenítése. 

Liszt Ferenc Via Crucis című műve a keresztút 14 stációján keresztül jeleníti meg a Megváltó szenvedéseit. Liszt milyen zenei eszközökkel valósította meg mindezt?

Elődeihez képest rendkívüli szikársággal és töredezettséggel, de épp ebben rejlik rendkívüli kifejező ereje. Mindezt lehet az időskori magánéleti és szakmai elszigetelődéséhez kötni, de a jövő zenéjét elővételező alkotói útkeresésnek is nevezni. A római Colosseumba tervezett (de csak jóval a szerző halála után és Budapesten bemutatott) mű bevezetőjében és utolsó stációban a keresztény egyházi zene gregorián gyökereit, máshol a protestáns Bach zenei hangokként is használható nevét, de a történelmi egyházak mindegyike által énekelt passiókorált (katolikusoknál „A fényes Istenarcot vér s fájdalom fedi” szöveggel) idézi, megint máshol Debussyig és Bartókig előremutató misztikus harmóniák és kemény kalapácsütések váltják egymást.

Jézus szenvedése a zenében szent művészet, Ars Sacra. Távol a napjainkban ezerrel dübörgő online világtól. Hogyan viszonyul a passióhoz ön szerint a 21. század embere, aki belemerül az online világba, és gyakran eltávolodik Istentől? Hogyan találhatunk vissza a zene által ehhez a szent művészethez?

Azt nem tudom bizonyossággal megmondani, hogy kinek mit jelent ma Krisztus szenvedéstörténete, de az online világban nagyon sok, számomra kifejezetten értékes és a hitemet is építő cikkel találkoztam, így személy szerint nem az eszköz miatt, hanem a felhasználók háttere miatt aggódom. Magam is úgy látom, hogy amit a családban látunk, hallunk, javarészt azt visszük tovább az életbe. Velem nagyon sokat beszélgetett édesanyám, így a ma sokat és joggal emlegetett minőségi idő egyik része biztosított volt. A másik „biztosíték” a későbbi bérmaanyám szorgalmazta hitélet lett. Harmadikként az idejében felismert hivatástudatot mondanám, ahol a kapott talentumot nemcsak saját, de környezetünk boldogulására is megtanuljuk felhasználni. Goethe Faustját is ez a felismerés mentette meg… Ezek együttesen olyan védőpajzsot képesek nyújtani, melyen hiába is törnek át olykor a romboló erők, nem sokáig maradnak életképesek. Ugyanakkor az eltávolodás tipikus emberi aktus, a hívők sem mentesek tőle, ők csupán annyiban mások, hogy már megismerték az irgalom szelíden hívogató hangját, és felismerték benne az újrakezdés lehetőségét. Ami a visszatalálást illeti: ez egy misztikus folyamat, főszerepben Isten kegyelmi ajándékaival, amihez az anyagon túli rétegeivel a konstruktív művészi alkotások is sokat hozzátehetnek. Számomra a hitélet és az (újra)alkotóművészet nem csak egymással összefüggő, de egymást kölcsönösen is magyarázó jelenségek. Ahogyan a Teremtő egyszülött fiában érintésnyi közelségbe jött az emberhez, úgy az alkotás isteni örömét a lélek mélységeiben átélő ember is majd’ ugyanilyen közel kerül őhozzá. Az efféle örömök ölelésében élő ember igen kevéssé lehet érdekelt a pusztításban, ily módon az igencsak áhított békének is hathatós előmozdítója lenne. Tanárként is gyakran buzdítom diákjaimat az alkotásra, melyek közül az egyik legszebb emlékem ahhoz a képi Via Crucis sorozathoz fűződik, amelyet egyik diákom készített a zeneirodalom órán bemutatott Liszt mű és a róla folytatott beszélgetéseink hatására. 

Ön a csembalóművész, hangszerének szakértője. Hogyan dolgozná fel Jézus passióját csembalóra?

Valószínűleg akkor is élnék a mindenkori programzenék világához hozzátartozó hangfestő zenei elemekkel, ha a hangszer természetes zenei környezetétől függetlenül egy (poszt)modern és eklektikus stílust részesítenék előnyben. Máskülönben a lényegre tapintott, mert épp egy ilyen témájú művön dolgozom, de a felvázolt témák és a belőlük kibontakozó drámai hangzás kifejező megjelenítéséhez a szimfonikus zenekari hangzást érzem adekvátnak. Ihletforrásom H. Bosch: A keresztjét vivő Krisztus című képe, a passió egyik döbbenetes erejű részlete, még beteljesedettség nélkül, de egyre közelebb a győzelemhez.