A világban merre járt még a teslanauta?

Kazahsztánban van egy olyan szakasz, ahol négy-ötszáz kilométeren keresztül csak pusztaság van. „Ott persze még a telefonhoz és a GPS-hez szükséges térerő is gyenge – magyarázta Nyers Tamás, aki csak teslanautának hívja magát, hiszen Teslájával járja a világot. 

– Egy-egy útkereszteződéshez elérve étteremben töltődhet fel az ember és az autója, de csakis háromfázisú ipari csatlakozóval. Ugyanez Iránban már nincs meg, hiszen ők nem használnak egy bizonyos piros csatlakozót hozzá, hiába van több helyen három fázis, mint máshol. Ott tehát a sorkapocsba kell bekötni direktbe a csupasz vezetéket. Míg eltöltöttem az időt a műhelyekben, addig meghívtak ebédre. Iránban egyébként is nagyon vendégszerető emberek élnek. Az első helyen, ahol szállást kaptam, pénz váltásához szerettem volna segítséget kérni, de a ház ura azt mondta, teljesen felesleges, mert itt senki nem fogja engedni, hogy fizessek bármiért is” – mondta Nyers Tamás, hozzátéve, az országban pénzt egyébként sem lehet váltani még bankban sem, a szankciók miatt ugyanis mi nem tudjuk használni a bankkártyáinkat. 

Visszavágyik Iránba 

„Feketén lehetett volna pénzt váltani talán ékszerészeknél – fogalmazott a teslanauta. – Fizették a SIM-kártyámat, az ételemet, a fodrászomat, a szállásomat, az autópályadíjat és a parkolást is, egyszerűen azért, mert vendégnek tekintettek. Még a rendőr sem büntetett meg, mikor egy alkalommal tévedésből a buszsávban mentem, mert megtudta, hogy magyar vagyok. Nekem tehát nagyon jó tapasztalatom van Iránról, úgyhogy oda egyszer szeretnék még visszamenni – mondta Nyers Tamás. 

Ahhoz, hogy az ember megismerje egy város légkörét, pár napot el kell töltenie ott. – Talán az Aral-tó partján voltam leghosszabban: három napot. Barátaim szerint rohanok, de mérle­gelem, hogy szeretnék lenni a családommal is a szabad­időmben. Inkább tömörítem az eltöltött időt, és ezalatt igyekszem minél több dolgot megnézni, amíg ott vagyok. A leghosszabb utam 59 napos volt, két évvel ezelőtt. Sajnos az egzotikumokat keresem, amikhez még el is kell jutni. Négy-öt nap, míg overlanderként átmegyek a számomra kevésbé érdekes részeken.” 

A család 

Nyers Tamás feleségének a munkája nem engedi meg, hogy hosszabb ideig kimaradjon. Egyik fia még iskolás, a másik pedig még kicsi az ilyen utakhoz.

„Klasszikus családi nyaralásainkon pihenünk, de oda nem több napon át utazunk, és nem autóval megyünk, hanem repülővel – mondta a világutazó, akinek leghosszabb útjai a Miskolctól 3200 kilométerre lévő Bajkonur és a 2858 kilométerre eső Teherán. 

– A felfedező útjaimról azért meg kell jegyezni, hogy sosem úgy sikerülnek, ahogyan az ember tervezi, ugyanis időközben vannak például határlezárások, vagy vízumot nem kapok egy-egy országba, de volt, hogy a Covid miatt nem engedtek be, hiába volt vízumom. Ezért mindig újra kell tervezni, ahogyan azt a navigáció is mondja. Így azonban jóval hosszabbak is lehetnek ezek az utak, hiszen óriási kerülőket kell tenni. Tervezünk egy három kontinenst érintő utazást, ami talán most már realizálódhat, és ezek között a kontinensek között lesz új is, nem csak az eddigiek, amiken már voltam: Európa, Ázsia és Afrika. Már tavaly óta tervezzük, de még nem tudom, hogyan alakul a jövő” – mondta. 

Rá kell szánni az időt 

Hogy valaki egészen Dél-Amerikáig eljusson és szét is tudjon nézni mindenhol, Nyers Tamás szerint több évet is igénybe vehet, és természetesen a racionalitást mellőző érvek mellett, mint hogy olyan típusú munkája legyen az illetőnek, ami nem követel jelenlétet, még egyfajta egyedülálló elszántságra is szükség van. 

„Így azonban szerintem akár többéves is lehet egy ilyen út – mondta, majd Afrikáról mesélt. – Szerelmese lettem, én mindig is szerettem volna oda elmenni. Egyelőre az észak-afrikai részen bolyongtam. Először ősszel voltunk egy kis kéthetes kalandon, amiből egy teljes hetet töltöttünk Marokkóban, majd Portugáliát érintve Spanyolországon, Franciaországon és Svájcon keresztül jöttünk haza. Legutóbb, már ennek az évnek az elején egy szomorú esemény miatt mentünk vissza Marokkóba: Nagy Bendegúz Lóránd barátunknak az emlékére állítottunk egy kopjafát a sivatagban.” 

A teslanauta további élményeiről egy következő cikkben írunk.