A derű megannyi árnyalatát adja

Nézzük a képeket. Eltelt csak ez az év is. Van mit mesélni. A pillanatok történetekké állnak össze, megmutatják azt is, ami ott sincs, csak mi tudjuk, hogy de, ott kell annak lennie abban az egyetlen képkockában, ahogyan valami sokaság próbálja elfújni a kétszáz gyertyát a hatalmas tortán. És ott kell lennie az igyekezetben, hogy minden legyen jó. A legjobb. Részesek az ott lévők az eseményben és az érzésben: így szereti a város a színházát - ez a miénk a kétszáz évből, ha nem lehettünk ott, akkor is. 

A jó hírlapi fotó megadja ezt a nézőinek - a közösséghez tartozás élményét. A jó kép nézője ismerősök után is kutat, és ha nem talál, legalább kíváncsi lesz: kik ezek az emberek. Ahogyan Bujdos Tibor kíváncsi: nemcsak azt kutatják a fotói, hogy mi, hol, mikor, miért és kivel történt, hanem a hogyant is rögzítik. A vitathatatlan minőséget ajánlják. 

A derű megannyi árnyalatát. A fiúkézbe temetkező arcon a szemek sarkában meggyűlt mosolyt. A felnőttek gyermeki reakciót kutató pillantását, ahogyan a kutyus a vizsgálóasztalra kerül az állatkórházban – ki a riadtabb. Pedig félni nem kell. Nincs miért.  A népkerti pályán kacsázó alakok nevetését, Repka Attila persze olimpiai bajnok, Cseh László világbajnok, de itt és most a lényüket, a segíteni akarás lendületét adják a jótékonysági futáshoz. A táncvizsgán a beforduló lábbal induló pörgés sikerét, hogy megvan a mozdulat, az egyensúly.
A fotográfus, akire rábízhatom magam: a kép nem hazudik, nem szépít. Nézem és nézni jó. Amikor a kamerája az egyedit keresi, akkor is: az erő szépségét az áradáskor alázúduló patakban. Ahogyan az árnyék vállalja, hogy elmeséli a kerékpáros szaltóját a betonvályú felett. A magasba lendített táncoslány tempóját a levegőben, nyilván visszarántja a föld vonzása, de a magasság most csak az övé, és bele lehet gondolni, hogyan csinálta. És tudja, miért érdemes a színházban a földön ülő férfit lefotóznia: Szervét Tibor mereng itt, emlékező az emlékezők között, a hátát a falnak vetve. Az imádott művész, aki éveket adott a közönségének, hát micsoda szerepek, micsoda esték emléke maradt ránk!