A 201 éve született Petőfi Sándorra emlékezett a Sárospataki Wass Albert Kör

Az egyesület tagjai közül többen idén is összegyűltek az év első napján a költő szobránál, hogy megemlékezzenek a márciusi ifjak egyikéről. A forradalom lánglelkű költőjét Tarnavölgyi László méltatta. A civil szervezet vezetője Petőfiről szólva elmondta, hogy "tiszteljük benne a forradalmárt, a márciusi ifjak egyik vezéralakját is, kinek egyik leismertebb verse, a Nemzeti dal a 12 pont mellett a népakarat legfontosabb kifejezője volt 1848-ban. Petőfi ugyan Petrovicsként született mészárosmester apja után, ám számunkra magyar költő, aki a magyar szabadságért és nemzeti függetlenségért küzdött nemcsak költőként, hanem katonaként is. Ő maga is magyarnak vallotta magát, erről tanúskodik Magyar vagyok című verse is. A magyar romantika korának egyik legjelentősebb életművét hozta létre. A lázadó, forradalmár, mondhatni örök ellenzéki Petőfire jelentős hatással volt a felvilágosodás eszmevilága, annak is a Rousseau-tól eredő, radikálisan demokrata kispolgári irányzata. Szenvedélyesen vágyott a szabadságra és a függetlenségre, s amikor módja volt ezekért tenni, nem volt rest cselekedni, s ha kellett nem csak tollat, fegyvert is ragadott a keze."

Orosz hadifogságban? 

A hivatalos történelemszemlélet a mai napig úgy tartja, hogy Petőfi feltehetően a Segesvár és Fehéregyháza között lezajló ütközetben esett el 1849-ben. Ám egyre többen vélik úgy (levéltári forrásokra, újságcikkekre, egyéb bizonyítékokra hivatkozva), hogy a csatában ugyan megsebesült, de túlélve azt orosz fogságba esett, majd évekig élt Szibériában és a bujátföldi Barguzinban hunyt el 1856-ban. Az utókor tartozik annyival a költő emlékének, hogy tisztázza ezt a történelmi kérdést, és megadja Petőfinek azt, amire még életében vágyott: magyar földben nyughasson, ahol tisztelői évről évre kegyelettel emlékezhetnek meg róla. Róla, aki külföldön a legismertebb magyar költő mindmáig. 

"Az ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy Petőfi irodalmi munkássága kiemelkedő, alkotásai nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar kultúra és irodalom. S bárhol is hunyt el, a forradalom lánglelkű költőjének szíve a magyarságért, népe függetlenségéért dobogott mindvégig. A SWAK tagsága kötelességének érzi, hogy emlékezzen és emlékeztessen Petőfire, aki szeretett városunkat, Sárospatakot így méltatta úti levelében 1847-ben: „Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai” – zárta emlékbeszédét az egyesület elnöke. 

A megemlékezésen közreműködtek szavalattal: Lencsés Anna elnökségi tag és Pándy-Szekeres Anna tag. A méltóságteljes megemlékezés zárásaként az elnökség tagjai (Tarnavölgyi László elnök, Hejődemeteri Demeter Péter Kálmán alelnök, Lencsés Anna elnökségi tag) elhelyezték az egyesület koszorúját Petőfi Sándor szobrán.