Kiderült az is, mit gondol a mesterséges intelligencia a keresztények számáról

A legutolsó népszámlálás eredménye azt mutatja, hogy a korábbi adatokhoz képest még kevesebben vallották magukat kereszténynek. Ráadásul a csökkenés az elmúlt évtizedek távlatában folyamatos. A miértekre igyekeztünk megtalálni a választ.

– Megkérdeztem erről a mesterséges intelligenciát is. A maga gépies logikájával úgy válaszolt, hogy részint kevesebb a vallásos ember, és ez valóban így van. Másik válasza az volt, hogy nem minden felekezetnél kötelező megvallani a hitbeli hovatartozást, és legalább száz felekezet van Magyarországon. A válaszai között az is szerepelt, hogy nem volt kötelező erre a népszámlálás során válaszolni – árulta el Juhász Ferenc atya, pasztorális helynök, a miskolci Mindszenti templom plébánosa.

– Bevallom, azért kérdeztem meg erről az MI-t, mert a kérdést általában vérmérsékletünk és hovatartozásunk alapján értelmezzük. Ő egy gép, ami összeszedi a fellelhető információkat, és ez jött ki belőle. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai egyébként a következőt mutatják: 2011-ben a teljes magyar népesség száma 9 937 628 fő volt. A vallási hovatartozásra vonatkozó, önkéntesen megválaszolható kérdésre abban az évben a lakosság 83 százaléka válaszolt, és 18 százaléka mondta, hogy nem vallásos. Ehhez képest 2022. október 1-én a lakosság száma 9 603 634 fő volt. A vallási hovatartozásra irányuló kérdésre pedig már csak a lakosság 60 százaléka felelt. A válaszadóknak pedig 27 százaléka állította, hogy semmilyen vallási felekezethez nem tartozik. Tehát amíg a lakosság tizenegy év alatt mindössze 3,4 százalékkal csökkent, a vallástalanok száma 9 százalékkal.

Aki válaszolt, az hívő

A felekezeti hovatartozás konkrét megjelölése mellett eleve kevesen, mindössze a lakosság 60 százaléka adott egyáltalán valamilyen választ a kérdésre.

– Úgy gondolom, hogy ez a reális arány, és ezt jó, ha szem előtt tartjuk. Viszont azt tanultuk és azt tanítjuk a katolikus hitoktatás során, hogy ha hivatalosan megkérdeznek valakit a hitéről, arra köteles válaszolni. Gondoljunk a vértanúk korára, ahol egy homályos vagy egy elmorzsolt „nem” is elég lett volna, hogy az illető életben maradjon. Ennek ellenére megvallotta Jézus Krisztushoz tartozását. Aztán kivégezték, és ma mint vértanút tiszteljük. Nélkülük, ma nem lenne kereszténység, és talán Európa sem. Úgy gondolom tehát, hogy aki most nem válaszolt, az valóban nem hívő. Másrészt nem azok számát tartom kevésnek, akik megvallották a hovatartozásukat, hanem azokat sokallom, akik nem válaszoltak. Ezen belül sem az izgat, hogy vajon a nem válaszolók között mennyien vannak vallásosak, hanem azok között, akik vallásosak – és ez izgalmasabb –, mennyien lehetnek, akik nem válaszoltak. Magyarán nem a magukat felekezethez tartozónak vallók számának csökkenését vizsgálnám, hanem a nem válaszolók számának növekedését. Szerintem az emberek többsége azt gondolja, hogy vallásos az, aki misére vagy istentiszteletre jár. Ettől sokkal szélesebbre nyílik az olló. Aki például felekezeti iskolába jár, vagy az ő szüleit okkal tekinthetjük egyben ahhoz a felekezethez tartozónak is. Ilyen szempontból igenis van elmozdulás a vallásosság terén, hiszen nemcsak a templomban, hanem az iskola vagy egyházi intézmény falai között is vallásos emberek vannak – magyarázta az atya.

Átrendeződés indult el

A vármegyei vonatkozásokról is szó esett.

– A KSH adatai szerint Miskolc népessége 2011-ben 167 754 fő volt, 2022-ben pedig 147 533 fő. 2011-ben még Miskolcon 51 százalék vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak, 2022-ben pedig már csak 44,2 százalék. A vármegye népessége és vallási eloszlása tekintetében csak a 2001-es és a 2011-es adatok hozzáférhetőek. 2001-ben 744 404 fő, 2011-ben pedig 686 266 fő élt a vármegyében. Ebből 2001-ben még 614 222 fő, 2011-ben pedig már csak 432 564 fő vallotta magát valamilyen keresztény felekezethez tartozónak. Összefoglalva, miközben a 2001-es népszámláláshoz képest a lakosság a térségben 8 százalékkal csökkent, a keresztények száma 29,6 százalékkal apadt, vagyis a csökkenés nem magyarázható csak a népességfogyással.

– A települések gazdagodnak, hiszen közösségi házak, templomok, közterek, iskolák, játszóterek, óvodák, bölcsődék épülnek és szépülnek, aközben mintha – akikért mindez van – az emberek szegényednének: nemcsak anyagilag, de lelkileg és szellemileg is. A kis iskolák megszűnése is azt jelzi, hogy a településeknek fogytán van a megtartóerejük. Ha valaki elköltözik otthonról, akkor már nem lesz vallásgyakorló, amikor azonban egy búcsú vagy falunap alkalmával hazamegy, boldogan ellátogat misére vagy az istentiszteletre, mert rátalál a gyökereire. Tehát egy átrendeződés tanúi vagyunk, amikor is az eredeti kötődések és beágyazódások lassan érvényüket veszítik. Az emberek jó része a vallást egyfajta pótléknak tekinti, és nem érti, mi a csudának kap ekkora szerepet. Sajnos ez a folyamat, 1945 óta tart, és a bőrünk alá vette be magát. Magyarán „divat” nem vallásosnak lenni – vezette le a plébános.

A kis közösségek nőnek

– A feltörekvő felekezetek vannak létszámarányosan előnyben. Másrészt az imádkozó közösségek. Mint ahogyan tapasztaljuk, hogy a legnagyobb létszámú közösségből a legnagyobb a lemorzsolódási arány, fordítva éppen azt látjuk, hogy a kis létszámú közösségek növekedése és aktivitása nagyobb. Ezt persze fajlagosan – akár az egy főre eső mértékben – kell érteni. Ugyanakkor soha nem szabad elfelejteni, hogy Jézus Krisztus tizenkét egyszerű – többségükben írni sem tudó – apostollal kezdte a misszióját. Kora értelmisége és gazdag világú nagyjai ezért le is nézték. Jézus azonban szinte provokálta őket, hogy nem velük, hanem azokkal alakított egyházat, akik szerettek volna szerepet kapni ebben a formációban – hangsúlyozta Juhász Ferenc atya.